Valéry Giscard d’Estaing

A Valéry Giscard d’Estaing ősidők óta lenyűgöző, tanulmányozás és vita tárgya. Hatása áthaladt minden kulturális, földrajzi és időbeli korláton, kitörölhetetlen nyomot hagyva az emberiség történetében. A múlt legtávolabbi pontjaitól a legközvetlenebb jelenig a Valéry Giscard d’Estaing imádat, elemzés és elmélkedés tárgya volt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Valéry Giscard d’Estaing számos aspektusát, feltárva jelentését, hatását és relevanciáját a mai világban. A következő oldalakon végig egy lenyűgöző utazásra indulunk történelmen, tudományon, kultúrán és társadalomon keresztül, hogy a Valéry Giscard d’Estaing teljesebb és gazdagabb megértését keressük.

Valéry Giscard d’Estaing
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege
Hivatali idő
1974. május 27. – 1981. május 21.
ElődGeorges Pompidou
UtódFrançois Mitterrand
Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere
Hivatali idő
1969. június 20. – 1974. május 27.
ElnökGeorges Pompidou
MiniszterelnökJacques Chaban-Delmas,
Pierre Messmer
ElődFrançois-Xavier Ortoli
UtódJean-Pierre Fourcade
Hivatali idő
1962. január 18. – 1966. január 8.
ElnökCharles de Gaulle
MiniszterelnökMichel Debré,
Georges Pompidou
ElődWilfrid Baumgartner
UtódMichel Debré
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború

Született1926. február 2.
Koblenz, Németország
Elhunyt2020. december 2. (94 évesen)
Authon, Franciaország
SírhelyAuthon
PártUnió a Francia Demokráciáért (UDF)

SzüleiMay Bardoux
Edmond Giscard d'Estaing
HázastársaAnne-Aymone Sauvage de Brantes
Gyermekei
  • Louis Giscard d'Estaing
  • Valérie-Anne Giscard d'Estaing
  • Henri Giscard d'Estaing
  • Jacinte Giscard d'Estaing
Foglalkozásállamférfi
Iskolái
Halál okaCovid19
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Károly-díj (2003. május 29.)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Robert Schuman-emlékérem (1993)
  • Nansen Refugee Award (1979)
  • Ewald von Kleist award (2014)
  • prix Trop Virilo (2009)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
  • Collar of the Order of Charles III (1978. június 28.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1976)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1963)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1975. április 21.)
  • Knight of the Order of the Elephant (1978. október 12.)
  • Royal Order of the Seraphim
  • Order pro Merito Melitensi
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1962)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry (1978. október 21.)
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword (1975. október 14.)
  • Hesseni Érdemrend
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1973. október 1.)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1965)
  • Honorary member of the Athens Academy (1979)
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (2005)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1980. június 1.)

Valéry Giscard d’Estaing aláírása
Valéry Giscard d’Estaing aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat.

Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2.Authon, 2020. december 2.) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 5. elnöke volt.

Ifjúkora

Gazdag, nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard, magasrangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjének d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó, megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.

Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.

Politikai pályafutása

1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsának elnöke volt.

1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.

Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a születésszabályozásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.

1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az 1973-as olajválság után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az Union des démocrates pour la cinquième République gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard Raymond Barre közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.

Elnöksége idején Zaire kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre Kolweziben. 1978. május 13-án a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front által kirobbantott népfelkelést.

Giscard d’Estaing külpolitikájában a közös Európa építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, Helmut Schmidt német kancellárral felkarolta a monetáris unió gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.

Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.

  • az Alkotmányozó Tanács tagja (1981–2020)
  • Puy-de-Dôme nemzetgyűlési képviselője (1984–89) (1993–2002)
  • Auvergne Regionális Tanácsának elnöke (1986–2004)
  • a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke (1987–1989) (1993–1997)
  • a Clubs Perspectives et Réalités alapító elnöke (1988–1995)
  • az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) párt elnöke (1988–1996)
  • az Európai Parlament képviselője (1989–1993)
  • az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsának elnöke (CCRE/CEMR) (1997–2004)
  • a Fitch Ratings Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának elnöke (2002)
  • az Európai Konvent elnöke (2002–2003)
  • a Francia Akadémia tagja (2003)

Kitüntetései

Politikai írásai és egyéb művei

  • Démocratie française (1976)
  • Deux Français sur trois (1984)
  • Le Pouvoir et la Vie – tome I "La Rencontre" (1988)
  • Le Pouvoir et la Vie – tome II "L’Affrontement" (1991)
  • Le Passage (1994)
  • Dans cinq ans, l’an 2000 (1995)
  • Les Français, réflexions sur le destin d’un peuple (2000)
  • Giscard d’Estaing - Entretien avec Agathe Fourgnaud (2001)
  • Giscard d’Estaing présente la Constitution pour l’Europe (2003)
  • Le Pouvoir et la Vie – tome III "Choisir" (2006)
  • Mathilda (2011)
Magyarul megjelent művei
  • Hatalom és élet; ford. Szabolcs Katalin; Európa, Bp., 1992 (Emlékezések)
  • A franciák. Reflexiók egy nép sorsáról; ford. Vargyas Zoltán; Európa, Bp., 2002

Jegyzetek

  1. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. Roglo
  6. Europe 1: L'ancien président Valéry Giscard d'Estaing est mort (francia nyelven), 2020. december 2. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  7. Financial Times (angol nyelven). Nikkei Inc., 2020. december 2.
  8. Who's Who in France (francia nyelven)

Források


Elődje:
Georges Pompidou
A Francia Köztársaság elnöke
1974 – 1981
A Francia Köztársaság címere
Utódja:
François Mitterrand