Venyera–11

A Venyera–11 olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét. Megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki, és számos vita és vita tárgya volt. Akár mai relevanciája, akár történelmi hatása miatt, a Venyera–11 továbbra is nagy jelentőségű kérdés az egész társadalom számára. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Venyera–11 különböző dimenzióit és életünk különböző területeire gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig megvizsgáljuk, hogyan hagyott nyomot a Venyera–11 a történelemben, és hogyan marad továbbra is aktuális.

Venyera–11
A Venyera–11 leszállóegysége
A Venyera–11 leszállóegysége

OrszágSzovjetunió
Küldetés típusaleszállás
Küldetés
CélégitestVénusz
Indítás dátuma1978. szeptember 9.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaProton hordozórakéta
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–11 témájú médiaállományokat.

A Venyera–11 (cirill betűkkel: Венера–11) szovjet űrszonda, melyet a Venyera-programban indítottak. Az NPO Lavocskin vállalat tervezte és építette meg.

Küldetés

1978. szeptember 9-én a bajkonuri űrrepülőtér egy Proton hordozórakéta segítségével, három nappal előbb indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–12-t. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszállóegység megkezdte tudományos munkáját.

Jellemzői

Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–12-vel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–9-cel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették. A gamma-detektort szovjet–francia együttműködésben készítették. A leszállóegység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, másfél órán át közvetítette méréseinek adatait.

Források