Vezeklés

Ez a szócikk a vallási cselekedetről szól. Hasonló címmel lásd még: vezeklés (egyértelműsítő lap).

A vezeklés olyan vallási cselekedetek összessége, amelyet az elkövetett bűnök megbánásából hajtanak végre, valamint a katolikus, evangélikus, ortodox és antikhalkédóni egyházakban a bűnbánat szentségének alternatív neve.

Katolicizmus

Keleti katolikus kánonjog

A nyilvános vezeklésnek négy fokozata volt:

• a sírók (proschlaiontes, flentes); őket még nem engedték be a vezeklésbe; nagy bűnösök voltak, akiknek a gyülekezeten kívül kellett megvárniuk a felvételüket. Miután befogadták őket, bűnbánó „hallgatók” lettek
• hallgatók (achrooeenoi, audientes); a leckék és a homília befejezéséig segédkeztek az istentiszteleten,
• térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész ideje alatt a templomban térdeltek és már az egyházhoz tartozóknak tekintettek, s mint ilyenek a papok és hívek könyörgéseiben és jótéteményeiben részesültek;
• együttállók (lat. consistentes), az istentiszteleten jelen lehettek, de áldozáshoz nem bocsátattak.

Ezek a különböző időszakok összesen három, öt, tíz, tizenkét vagy tizenöt évet tettek ki, a bűnök súlyosságától függően. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment végbe. A vezeklési idő az egyes fokozatokban az ún. Libri poenitentialesben („bűnbánó könyvek”) volt világosan meghatározva.

Híres nyilvános vezeklések

• I. Theodosius
• I. (Jámbor) Lajos császár
• IV. Henrik Canossa-járása
• II. Henrik király Thomas Becket (Canterburyi Tamás) meggyilkolása után

Jegyzetek