A mai világban a Vittorio Scialoja a nagyközönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Vittorio Scialoja különböző területeken és ágazatokban fókuszpontként helyezkedett el, vitákat és elmélkedéseket generálva a hatása és relevanciája körül. A politikától a tudományig, a kultúráig és a szórakoztatásig a Vittorio Scialoja-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Vittorio Scialoja jelentését és következményeit, elemezve annak időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Vittorio Scialoja | |
Vittorio Scialoja | |
Az Olasz Királyság külügyminisztere | |
Hivatali idő 1919. november 26. – 1920. június 15. | |
Előd | Tommaso Tittoni |
Utód | Carlo Sforza |
Született | 1856. április 24. Torino Szárd Királyság |
Elhunyt | 1933. november 19. (77 évesen) Róma Olasz Királyság |
Szülei | Antonio Scialoja |
Foglalkozás |
|
Iskolái | La Sapienza Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Scialoja témájú médiaállományokat. |
Vittorio Scialoja (Torino, 1856. április 24. – Róma, 1933. november 19.) olasz politikus, ügyvéd, egyetemi tanár és az Olasz Királyság külügyminisztere volt. Tevékenysége jelentős hatással volt az olasz magánjogi jogalkotásra.
Vittorio Scialoja 1856. április 24-én született Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában. Tanulmányai végeztével jogi végzettséget szerzett. 1904-ben szenátorrá választották. 1909 és 1910 között ő látta el az igazságminiszteri tisztséget.
Az első világháború során - az 1916–1917-es időszakra - kinevezték a háborús propagandáért felelős tárca nélküli miniszterré. Az 1919-től 1920-ig tartó külügyminisztersége alatt, az olasz küldöttség tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.
1921-től 1932-ig a Népszövetségben is tevékenykedett, 1927-ben pedig államtitkárnak jelölték. Serafinivel, Alibrandival, Faddával és Ferrinivel megkezdte a római jogrendszer felülvizsgálatát, ezzel jelentősen hozzájárult az olasz jogtudomány modernizálásához. Számos tanulmánya hatással volt a jogi szövegmagyarázatokra, a jogtörténetre és a jogelméletre. Professzorként római jogot tanított. Ő alapította a római jogi intézetet is, amelynek örökös titkára volt. 1926 és 1933 között a Lincei Akadémia elnöki tisztségének ellátásával bízták meg. Emellett a magánjog egyesítését előirányzó nemzetközi intézet elnöke és támogató tagja is volt. 1933. november 19-én hunyt el Rómában.