Vlkolinec

Ebben a cikkben a Vlkolinec témáját különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a kérdésről. Feltárjuk eredetét, időbeli alakulását, jelentőségét ma és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig, beleértve a politikát és a gazdaságot is, megvizsgáljuk a hatását. Ezenkívül elemezzük a Vlkolinec-hez kapcsolódó szakértői véleményeket és az emberek tapasztalatait, hogy megvilágítsuk annak számos oldalát és kevésbé ismert vonatkozásait. Végső soron ez a cikk egy teljes útmutató lesz azok számára, akik érdeklődnek a Vlkolinec és annak minden vonzatának alapos megértésében.

Vlkolinec (Vlkolínec)
Világörökség
Vlkolineci utcarészlet
Vlkolineci utcarészlet
Adatok
OrszágSzlovákia
Világörökség-azonosító622
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1993
Elhelyezkedése
Vlkolinec (Szlovákia)
Vlkolinec
Vlkolinec
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 02′, k. h. 19° 16′Koordináták: é. sz. 49° 02′, k. h. 19° 16′
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlkolinec témájú médiaállományokat.

Vlkolinec (szlovákul Vlkolínec) Rózsahegy városrésze Szlovákiában, a Zsolnai kerületben.

Fekvése

Elzárt hegyi település a Nagy-Fátrában, a Sidorovo hegy alatt, 718 m-es tengerszint feletti magasságban. Rózsahegyről Besztercebánya irányába haladva Fehérpataknál (Biely Potok) lehet eljutni a faluba. Hrabovo síközponttól gyalog közelíthető meg.

Története

1376-ban említik először mint Rózsahegy egyik utcáját. 1625-ben 9 lakóháza volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VLKOLINECZ. Tót falu Liptó Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai többfélék, fekszik Rozenberghez közel, mellynek filiája; határja meglehetős.

1828-ban 51 lakóháza volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vlkolenicze, Liptó vm. tót f. vagy is máskép egy utczája Rosenbergnek, 335 kath. lak.

Lakossága 1910-ben 278 fő volt, ebből 67 fő magyar, a többi szlovák. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Rózsahegyi járásához tartozott.

1944-ben a német hadsereg felgyújtotta a partizánok elleni harcok során. 1977-ben emlékhellyé nyilvánították, 1993-ban egyedi faházai miatt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Lakossága 2002-ben 209 volt, ebből 12 magyar, 197 szlovák.

Nevezetességei

Vlkolinecet az útikönyvek a Felvidék leglátványosabb hagyományos építkezésű településeként emlegetik. Tulajdonképpen kis hegyi falu, a városközponttól távol, mely szinte változatlanul megőrizte a jellegzetes hegyi falvak építészeti és kulturális sajátosságait, erre tekintettel szerepel a világörökségi helyszínek listáján. Nem skanzen, hanem lakóhely, ahol ma is élnek. A faluban 45 jellegzetes, kőalapú, agyaggal kent falú, zsindelyes paraszti kis ház látható.

Minden ház fából készült, csak a falu temploma épült kőből. A 19. században épült házak egyedi alaprajzzal, három helyiséggel rendelkeznek. Előszobájuk padlója vert agyag, a lakószoba padlózott. A kemence az előszobában van, a füst a nyerges zsindelytető nyílásán távozik.

Vlkolinec látnivalója még katolikus temploma, melyet 1875-ben építettek fel és Szűz Mária látogatásának van szentelve. Közvetlenül előtte egy kis harangláb magasodik, melyet 1770-ben emeltek.

A falucska minden esztendő augusztusában folklórfesztivál színhelye.

Képek

Jegyzetek

Források

  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Szlovákia (Jel-KÉP Bt., Szekszárdi Nyomda Kft.) ISBN 963-210-443-9

További információk