Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Władysław Reymont témáját, kitérve annak különböző oldalaira, a mai társadalomban betöltött jelentőségére és a történelem során betöltött relevanciájára. Megvizsgáljuk hatását különböző területeken, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig. A Władysław Reymont egy olyan téma, amely nemcsak a minket körülvevő világ jobb megértését teszi lehetővé, hanem arra is ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk a benne játszott szerepünkön, és megkérdőjelezzük hiedelmeinket és meggyőződéseinket. Kimerítő elemzéssel olyan témára kívánunk fényt deríteni, amely nemcsak tudományos érdeklődésre tart számot, hanem mindennapi életünkre is mélyreható vonatkozásai lehetnek.
Władysław Stanisław Reymont | |
Született | Stanisław Władysław Rejment 1867. május 7. Kobiele Wielkie |
Elhunyt | 1925. december 5. (58 évesen) Varsó |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | lengyel |
Házastársa | Aurelia Szacnajder Szabłowska |
Foglalkozása | író |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Powązki temető (1925. december 9. – ) |
Władysław Stanisław Reymont aláírása | |
Władysław Stanisław Reymont | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Władysław Stanisław Reymont témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Władysław Stanisław Reymont, eredeti nevén Stanisław Władysław Rejment (Kobiele Wielkie, 1867. május 7. – Varsó, 1925. december 5.) – lengyel író. Az Ifjú Lengyelország kritikai realizmusának egyik legfőbb képviselője, munkásságát naturalista elemek jellemzik. Négy kötetes Parasztok című regényéért, a „paraszti eposzért” 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
Reymont apja kántor volt, a fiát szabóinasnak adta Varsóba. A fiú azonban a segédlevél megszerzése után otthagyta az iparosmesterséget. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. Később egy évig a Varsó–Bécs vasútvonalon dolgozott, majd Németországban tagja lett egy spiritiszta körnek. Innen ismét egy vándorszínész társulathoz szegődött el, azután egy Krosnova nevű faluban vasúti gyakornok lett, ezt követően pedig a chenstochowai pálos kolostorban novíciusnak állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált.
Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. 1899-ben vasúti balesetet szenvedett, ezért élete végéig kártérítést kapott. Irodalmi munkássága révén is egyre jobb anyagi körülmények közé került. Többször járt Olaszországban és Franciaországban. 1919-től 1920-ig az Amerikai Egyesült Államokban is élt. Az első világháború után a Kolaczkowo nevű kis tanyát megvásárolta, s ott élt élete végéig. Varsóban halt meg.