White Queen

A mai világban a White Queen olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A White Queen relevanciája és összetettsége miatt évek óta minden korosztálytól, nemtől, társadalmi osztálytól és nemzetiségtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. Az idő múlásával a White Queen továbbra is aktuális téma, amely ellentmondásos véleményeket szül, és érzelmeket ébreszt az emberekben. Akár a mindennapi életre gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár a jövőre gyakorolt ​​hatása miatt, a White Queen olyan közös érdeklődési ponttá vált, amely elmélkedésre és válaszkeresésre ösztönöz bennünket. Ebben a cikkben a White Queen-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk ennek az érdekfeszítő és jelentős témának a megértéséhez és elemzéséhez.

Queen
White Queen
dal a(z) Queen II albumról
Megjelent1974. március 8. (Anglia)
1974. április 9. (Amerika)
Felvételek1973. augusztus
Trident stúdió, London
StílusProgresszív rock, art rock
Hossz4:33
KiadóEMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
SzerzőBrian May
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
A Queen II album dalai
Első oldal
  1. Procession
  2. Father to Son
  3. White Queen
  4. Some Day One Day
  5. The Loser in the End
Második oldal
  1. Ogre Battle
  2. The Fairy Feller’s Master-Stroke
  3. Nevermore
  4. The March of the Black Queen
  5. Funny How Love Is
  6. Seven Seas of Rhye
Videóklip
Hivatalos videóklip
SablonWikidataSegítség

A White Queen a harmadik dal a brit Queen együttes 1974-es Queen II albumáról. Brian May gitáros szerezte, 1968-1969 környékén, mikor még a londoni Imperial Collage-ben tanult. Bár nyilatkozatai szerint sosem akarta a saját érzéseit dalba írni, elterjedt vélemények szerint ennek a műnek is személyes vonatkozásai vannak. A szöveg egy lányról szól, akibe a mesélő titokban szerelmes, de nincs elég bátorsága ahhoz, hogy megmondja neki. Attól fél, hogy túl sokáig vár, és csak későn meri bevallani neki az érzéseit.

Hiedelmekkel ellentétben nem játszotta korábbi együttesével, a Smile-val. Az album úgynevezett Fehér oldalára került, amelyre egy kivétellel csak May írt dalokat.

Az album több dalához hasonlóan a hirtelen hangulatváltozásokkal operál: egy lassú bevezetővel kezdődik, amely egyre erősödik, és alig a közepénél hirtelen vált át erőteljesebbre. A hangszerelésben végig jelen van az akusztikus gitár is. A középrész után hallható egy szitárhoz hasonló hangzás, ezt May a Red Special elektromos gitárjával játszotta el.

Az előtte lévő dal, a Father to Son szünet nélkül kapcsolódik a White Queenhez.

Az 1977-es Queen’s First EP című középlemezre is felkerült.

Élőben

Az 1974-es Queen II turnétól kezdve folyamatosan játszották egészen az 1977-es News of the World Tourig, ahol azonban már csak ritkán került bele a műsorba. Ezután véglegesen lekerült a lejátszási listákról. Koncerteken általában egy kiterjesztett instrumentális szólót tartalmazott, ahol May gitárjátéka dominált, és Mercury zongorajátéka is szerephez jutott.

Az 1974. november 20-ai Rainbow Theatre-ben készült koncertfilmen is szerepelt, ez 1992-ben Live at the Rainbow címen jelent meg, kizárólag a Box of Tricks díszdobozos kiadás részeként.

Közreműködők

Hangszerek:

Források

További információk