Wittelsbach Erzsébet magyar királyné

Ez a szócikk I. Ferenc József magyar király feleségéről szól. Hasonló címmel lásd még: Erzsébet magyar királyné (egyértelműsítő lap).

Erzsébet királyné
Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia
Ragadványneve	Sissi
Ausztria császárnéja
Uralkodási ideje
1854. április 24. – 1898. szeptember 10.
Magyarország királynéja
Uralkodási ideje
1854. április 24. – 1898. szeptember 10.
Koronázása	Buda 1867. június 8.
Elődje	Savoyai Mária Anna
Utódja	Parmai Zita
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Wittelsbach
Született	1837. december 24. München
Elhunyt	1898. szeptember 10. (60 évesen) Genf
Nyughelye	Császári kripta 1898. szeptember 17.
Édesapja	Miksa József bajor herceg
Édesanyja	Bajorországi Ludovika Vilma
Házastársa	I. Ferenc József osztrák császár és magyar király
Gyermekei	Zsófia főhercegnő Gizella bajor királyi hercegné Rudolf osztrák–magyar trónörökös Mária Valéria főhercegnő
Vallás	római katolikus
Erzsébet királyné aláírása
Erzsébet királyné címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet királyné témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Erzsébet magyar királyné (teljes nevén: Erzsébet Amália Eugénia, németül: Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, Herzogin in Bayern, csehül: Alžběta Bavorská; München, Bajor Királyság, 1837. december 24. – Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.) a Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné, magyar és cseh királyné 1854-től 1898-as haláláig. A köznyelvben gyakran említik Sisi vagy Sissi ragadványnevén.

Erzsébet tizenhat éves korában, 1854-ben kötött szerelmi házasságot az osztrák császárral, I. Ferenc Józseffel. A hiányos neveltetésben részesült hercegnő e házassággal bekerült a sokkal merevebb etikettű bécsi udvari életbe, ahol hamar összetűzésbe került anyósával, Zsófia főhercegnével. Erzsébet gyakran időzött Magyarországon, szoros kapcsolatokat kialakítva a magyarsággal. Nagy szerepet tulajdonítanak személyének az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésben is.

Életének utolsó évtizedét meghatározta egyetlen fiának, Rudolf trónörökösnek és annak szeretőjének, Maria von Vetsera bárónőnek Mayerlingben elkövetett öngyilkossága és az uralkodóné efelett érzett gyásza. Ezt követően szinte teljesen visszavonult a nyilvánosság elől, ideje nagy részét utazással töltötte, és néhány kivételtől eltekintve csak feketében járt. Gyakran kereste fel a Korfu szigetén épült Akhilleion palotáját. Megszállottan foglalkozott megjelenésével, vékony alakjával és szépségének folyamatos ápolásával; ezen gyakorlatai már életében legendásak voltak. 1898-ban Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni halálosan megsebesítette, majd nem sokkal a merényletet követően elhunyt. Nyughelye Bécsben, a kapucinusok császári kriptájában található.

Élete

Gyermekkora

Erzsébet bajor hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő negyedik gyermeke a tíz közül, 1837. december 24-én született este 10 óra 43 perckor, egy vasárnapi napon, egy foggal a szájában, ami a hagyomány szerint rendkívüli pályát és nagy szerencsét jelöl. Szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Apja, Miksa József herceg a Wittelsbach-ház szerényebb, nem uralkodó, Pfalz-Birkenfeld-Gelnhausen oldalágából származott (címzése Herzog in Bayern).

Hét testvéréhez hasonlóan neveltetésében meghatározó volt, hogy a bajor királyi udvartól „távol”, apja müncheni palotájában, illetve a nyári (családi) rezidencián, a possenhofeni kastélyban (ma Pöcking része) nőtt fel. 1853 augusztusában – az ismerkedési jelleg teljesen nyilvánvalóvá válásának elkerülésére – elkísérte anyját és nővérét, Ilonát Bad Ischlbe, a célból, hogy anyai nagynénje, Zsófia Friderika főhercegné elképzelései szerint ismételten találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József osztrák császárral, akit Ilona házastársául szántak. Ludovika hercegné két idősebb lányával, Ilonával és Erzsébettel 1853. augusztus 16-án érkezett meg Bad Ischlbe, ahol a császár éves nyári szabadságát töltötte. Ferenc József a nagynénjével és unokahúgaival a Zsófia főhercegnénél rendezett teadélutánon találkozott, ahol azonnal beleszeretett a bájos, fesztelen Erzsébetbe, és már másnap, augusztus 17-én kijelentette édesanyjának, hogy őt kívánja feleségül venni. A hivatalos eljegyzésre augusztus 19-én került sor.

„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát.”

(Ferenc József császár)

Rövid jegyességet követően 1854. április 24-én este hét órakor kötöttek házasságot a bécsi Ágoston-rendiek templomában (Augustinerkirche). Az esküvői ünnepségsorozat egy héten át folytatódott a birodalmi fővárosban. A házasságot celebráló bécsi püspököt 70 (közöttük több magyar) pap segítette a szertartáson, Rauscher hercegérseket egyébiránt beszédes természete miatt – korabeli szójátékkal – „Plauschernek” (fecsegőnek) is nevezték.

A császári udvarban

A Bad Ischl-i eljegyzés és a házasságkötés között eltelt kevesebb mint egy év alatt Erzsébetnek fel kellett készülnie az uralkodó feleségének szerepére, ami rengeteg új (magas társadalmi állásához nélkülözhetetlen) ismeret elsajátítását követelte, a korábbi neveltetésében és képzésében mutatkozó hiányosságok következtében. A család korábbi házassági terveiben nem szerepelt a trónra kerülés eshetősége, noha az uralkodó öccsével Károly Lajossal Erzsébet 1848 óta levelezésben állt, amiből egy későbbi esetleges frigy szándéka is kibontakozott. A tantárgyak egyik legfontosabbika későbbi szerepét tekintve Ausztria és a birodalom történelme volt, amit Majláth János magyar gróf, történettudós oktatott. (Ő egyébiránt a bécsi kormányzatnak is jelentéseket küldött, ebből következően korabeli magyar megítélése negatív, hiszen pecsovicsként említette.) Az uralkodó leendő hitvese felkészítésében érdemei vitathatatlanok: Erzsébet vélhetően tőle hallott először magyar szót, sőt egyes későbbi visszaemlékezők szerint magyar verseket is, noha a nyelv elsajátítására csupán jóval később Madeirán tesz kísérletet. Erzsébet évek múltán is elismeréssel és tisztelettel emlékezett meg egykori tanáráról. E rövid idő alatt próbálta elsajátítani a társasági illem szükséges alapjait, azonban Európa egyik legkonzervatívabb udvarának spanyol etikett által szabályozott életvitelét nem tudta és később nem is kívánta elfogadni. (Császárnéi szerepére való felkészülés során nehézséget jelentett bajor dialektusa, amin szintén próbáltak csiszolni/korrigálni, emellett fejleszteni francia nyelvtudását is, ami jegyessége idején még nem felelt meg az udvari élet szükségleteinek. A gyermekkorában elsajátított angol nyelv mellett már uralkodónéként tanult magyarul (a sikertelen cseh kísérletet elvetve), valamint Rudolf halálát követően mélyedt el az ó- és újgörög nyelv tanulásában.)

A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől nem találta helyét a számára idegen udvari környezetben, annak merevsége folytán, melyet számára mindenekfelett uralmat gyakorolni kívánó anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg. Az uralkodó leterheltsége következtében nagyon keveset lehetett együtt feleségével, olyannyira elfoglalták a mindenkori államügyek, melyek a házasságkötést követő években mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben válságos időszakot jelentettek.

Az alig 16 évesen férjhez ment Erzsébet már házasságának első évében teherbe esett. 1855. március 5-én szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd 1856. július 12-én Gizellát. Anyósa, Zsófia főhercegasszony a családi konfliktus elmélyüléshez vezető döntésével a császári gyermekek szobáit áthelyezve a szülői lakosztályoktól távol – a saját apartmanja mellett – a Hofburg másik szárnyában jelölte ki. Erzsébetet anyósa e döntésével családi életükben is háttérbe szorította, s csupán látogatóként kereshette fel gyermekeit, oly módon, hogy egész teremsorokon kellett áthaladnia. Ennek következtében többnyire népes udvari „csoport” (a Zsófia főhercegasszony által kijelölt gondozók, nevelők és legfőbb udvari bizalmasai) körében találta leányait. Nevelésük korai alakítására nem volt befolyása, mivel a császár anyja túl fiatalnak/éretlennek (magát is nevelésre szorulónak) tartotta a kamaszkorú Erzsébetet a gyermekek felelősségteljes (rangjuknak megfelelő) neveléséhez, részben jogosan. Erzsébet e törekvését egyfelől anyósa irányában megmutatkozó rosszindulata esetleges megnyilvánulásaként értelmezte, amivel tovább fokozta bizonytalanságát és kisebbrendűségi érzését. A kortársak visszaemlékezései egybehangzóan arra engednek következtetni, hogy lassan kibontakozó szépségének egyetlen egy kényes pontját rossz fogai jelentették, mely még inkább felerősítette félszegségét, viszonylagos szótlanságot eredményezve. Ennek palástolására gyakran zsebkendőt használt, illetve beszéd közben is lehetőség szerint alig nyitott ajakkal kísérelte meg ezt kevéssé láthatóvá tenni, így sokszor halkságával párosulva érthetetlen volt megszólalásaiban, ami az egyes udvari rendezvényeken rendkívül sok kellemetlen, esetenként komikumra is okot adó helyzetet teremtett. Az udvari társadalom többsége félszegségét, illetve nevelésének hiányosságait kellő intelligencia hiányának vélték, amihez francia nyelvben való kifejezőkészségének korlátai is szerepet játszottak és a kezdeti periódusban „szép Butuska” gúnynévvel illették.

1857 tavaszán Erzsébet hosszúra nyúló családi konfliktus elmélyülésével, gyermekei „felügyeleti jogáért” vívott küzdelemben időszakos eredményt ért el, az uralkodó támogatásával, úgy határoztak, hogy a tervezett magyarországi szemleúton gyermekeik is megjelennek. (Nagyobbik lányuk, Zsófia az 1856–57 telén zajlott itáliai látogatásukon is részt vett.) A már Bécsben is gyengélkedő gyermekek – a korabeli diagnosztika folytán – számára levegőváltozást megfelelőnek vélték, könnyebb gyermekbetegségnek (fogzási láznak) vélve tüneteiket. Budán Zsófia állapota (a téves diagnózis folytán alkalmazott kezelés sikertelenségének eredményeként) kritikussá vált, erről a Debrecenben tartózkodó szülőket késve értesítették, akik gyermekük haldoklására érkeztek meg Pest-Budára. Az alig kétéves Zsófia május 29-én tífuszban hunyt el. A tragédia hatására Erzsébet teljesen összeomlott, s a jelzett időszakban anyósa gondoskodása alatt folytatódott Gizella nevelése. (A szülők fájó emlékeik elkerülésére új lakosztályba költöztek.)

E rendkívül megterhelt lelkiállapot végigkísérte következő várandósságát is. 1858. augusztus 21-én Laxenburgban látta meg a napvilágot a várva várt utód, Rudolf koronaherceg, mindazonáltal Erzsébet udvari társadalomban elfoglalt pozícióján nem változtatott, továbbra is „kívülállóként” kezelték.

Házassága válságba került, amiben jelentős szerepe volt anyósa mindenre kiterjedő befolyásának és kontrolljának, illetve Erzsébethez kötődő féltékenységének; e konfliktus az udvari klikkek uralta miliőben még inkább elmérgesedett. Ehhez Erzsébet és Ferenc József eltérő életfelfogása és egyénisége is jelentős mértékben hozzájárult. Az uralkodónén a folyamatos gondterheltség, a magánéleti tragédiák és a teljesíthetetlen elvárások már házassága korai szakaszában megnyilvánuló betegségek sora hatalmasodott el, melyek jelentős részét pszichoszomatikusnak vélik, mindazonáltal fiatal, fejlődésben lévő szervezetét rendkívüli módon megterhelték házasságának első négy évében kihordott terhességei. Elhatalmasodó depresszióját a (kislánya halálát követő) feldolgozatlan gyász is felerősítette, a családi konfliktussokkal párosulva idegállapotának megromlásához vezetett, a hosszú éveken át tartó permanens küzdelem az uralkodó szeretetéért, anyósa befolyásának csökkentéséért, és az udvari környezetben való elfogadtatásáért.

Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt, az újabb kutatási eredmények – Katrin Unterreiner – igazolni látszanak azon korábbról is ismert felvetést, hogy az uralkodó gonorrhoeával fertőzte meg Erzsébetet, amit a korabeli diagnosztikai nehézségek folytán (kezdeti fázisban) nem tudtak megkülönböztetni a szifilisztől, amit gyakran arzénnel kezeltek, erre utalnak az uralkodó pár esetében is Unterreiner által feltárt udvari receptkönyvek bejegyzései is. (Az arzénes kezelés mellékhatásának lehetett egyik látványos megnyilvánulása fogromlása, illetve fogai egy részének elvesztése is.) Erzsébet 1860 novemberében hosszabb időre elutazott, amit a nyilvánosság előtt légúti problémái kezeléseként jelenítettek meg. Először Madeirán töltött több hónapot, majd rövid bécsi visszatérését követően Korfu szigetén kúrálták. Szűk számú úti kíséretében tartózkodott Hunyady Imre és húga, Karolina (közismert becenevén: Lili) is. Madeirai kíséretében magyarok is voltak: itt ismerte meg Hunyady Imre gróf császári és királyi kamarást és húgát, Hunyady Karolina (LilI) grófnőt, akiktől elkezdett magyarul tanulni (jegyessége alatt, majd Rudolf trónörökös dajkájától korábban már tanult néhány magyar szót). Miután a császár értesült arról, hogy Hunyady Imre gróf beleszeretett a császárnéba, gyorsan visszahívatta őt Bécsbe; Hunyady grófnő viszont Erzsébettel maradt, és ő lett az első magyar udvarhölgye. A császárné végül egy családi egyezség nyomán először Velencébe ment, ahová kérésére a gyermekei is megérkeztek.

„Politikai karrier”

A hosszúra nyúlt velencei tartózkodást, majd Bad Kissingen-i kúrát követően, csupán 1862-ben jelent meg ismét Bécsben. Visszatérésének feltételéül szabta bizonyos változtatások keresztülvitelét, másrészről távolléte idején felnőtt, ennek következtében több ponton is sikeresen keresztülvitte akaratát anyósa, Zsófia főhercegasszony ellenében. E változások részeként egyre kevésbé volt hajlandó elfogadni korábbi (háttérbe szorított) helyét az udvari társadalomban, noha rangja tekintetében elsőség illette volna meg, mindazonáltal e jogok többségével (ténylegesen) az uralkodó anyja rendelkezett.

Visszatértét követően is folytatta a Madeirán megkezdett magyarnyelv-tanulását, ennek újbóli rendszeressé válása Homoky Imre 1863. február 9-ei szolgálatba lépésével vette kezdetét. E professzionálisabb képzés kiegészítésére, nyelvkészsége fejlesztésére magyar társalkodónőt keresett. Legyőzve az udvari ellenállást, az 1864-ben udvartartásába kerülő Ferenczy Ida személyében nemcsak kitűnő beszélgetőpartnerre, hanem bizalmas barátra is lelt. Döntésével ismét újabb, az udvari személyi politikát alapjaiban érintő bonyodalmat okozott, tekintettel a kiválasztott hölgy alacsony (köznemesi) származására. Ennek következtében számos megalázó szituáció teremtődött tekintettel arra, hogy kellő származás hiányában nem volt jogosult az udvari rendezvények jelentős részén való jelenlétre, végül e helyzet „felemás” megoldását brünni alapítványi hölggyé való kinevezése jelentette.

Ferenczy Ida udvari szolgálatba kerülésének története forráshiány következtében máig feltáratlan. Falk Miksa lejegyzésében vált ismertté, hogy információi szerint az Erzsébet számára felterjeszteni kívánt listára végül egy idegen kéz által írt név is felkerült. Bizalmas kapcsolatuk kiváltotta az udvari környezet rosszallását, hiszen a magyar felolvasónő nem csupán rangjának kijáró befolyással bírt, hanem Erzsébet mellett titkári teendőt is ellátott amellett, hogy a személyzetre vonatkozó, illetve egyéb személyes jellegű döntések meghozatalában is segítségére volt baráti tanácsaival. Ferenczy Idának jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Erzsébet figyelmét a magyar nyelv és irodalom mellett a magyarkérdésre irányította.

Másik igen kedvenc udvarhölgye a zalai grófnő Festetics Mária (1839–1923), akiről azt írták, hogy „… úgyszólván reggeltől estig a királynéval töltötte egész idejét. Valami rendkívüli kedvesség fölött rendelkezett. Meg tudta nyerni – ha akarta – a legfanyarabb embert is. Mindenről volt egy jó megjegyzése vagy egy bájos szava… Mindig élvezet volt vele tölteni az időt. Erzsébet királyné csakhamar annyira megszerette, hogy csak rövid órákig tudott ellenni nélküle. Napjának legnagyobb részét vele töltötte, nem ment ki sétára, látogatóba, színházba hogy kedves udvarhölgyét ne vitte volna magával. S ha egyedül voltak, soha se beszéltek másként, mint magyarul. Ezt annyira megszokták, hogy – mint Festetics grófnő beszélte – ő mindig felneszelt, ha a királyné idegenek társaságában néha más nyelven szólott hozzá. Első pillanatban ilyenkor észre sem vette, hogy hozzá beszél.” Harminckét külföldi útjára kísérte el a királynét Festetics Mária grófnő. Utolsó alkalommal annyira kimerült, hogy Párizsban, mikor beszállottak a vasúti kocsiba, hogy hazatérjenek: összeesett. A velük utazó udvari orvostól tudta csak meg a királyné, hogy minő fárasztó udvarhölgye számára a vele való utazás. A következő évben, 1898-ban egy fiatalabb hölgyet vitt magával, Sztáray Irma grófnőt. Ez volt a királyné utolsó utazása, ekkor esett az orgyilkosnak áldozatul Genfben. Festetics Mária grófnő összesen 29 évig szolgálta az uralkodónét.

Bár a kortársak egy része, illetve a kultusz közismertsége révén a mostani közvéleményben is Erzsébet személyes közbenjárásnak, illetve az uralkodóra gyakorolt „jó” befolyásának tulajdonítanak tévesen számos (az enyhülés folyamatát eredményező) politikai döntés meghozatalát, közöttük az ostromállapot megszüntetését az esküvői ünnepségek apropóján, ahogyan a későbbi amnesztiahullámot is. Ennek hátterében a keresztény-feudális uralkodókép továbbélésének hagyománya állt, miszerint az alattvalóknak is részesülniük kell az uralkodó örömünnepeiből.

A korábbi családi küzdelmek betetőzését jelentette, egyúttal újabb komoly összeütközésre okot adó konfliktusra a Rudolf életét veszélyeztető katonai képzés miatt került sor. Erzsébet utazásáról visszatérve rendkívül aggasztónak vélte fia állapotát, szembesülve Gondrecourt szigorú, katonás nevelésének Rudolfra tett kedvezőtlen hatásával. Az uralkodó anyjával egyetértésben ettől remélte a sokat betegeskedő gyermek fizikai megerősödését, valamint a később nélkülözhetetlennek vélt uralkodói erények korai rögzítését. A katonás szigorúság és a bátorságra nevelés ugyan korábban is hozzátartozott egy trónörökös neveléséhez, azonban esetében nevelői nem vették figyelembe Rudolf fizikai és lelki adottságait. Erzsébet 1865 augusztusában ultimátumot intézett férjéhez, amelyben kilátásba helyezte a nyilvános szakítást (az udvar és férje elhagyásával), arra az esetre, ha kérése nem lelne meghallgatást. „Függetlenségi nyilatkozatában”, hosszú évek hiábavaló harcainak eredményeként sikerült kivívnia nem csupán gyermekei felügyeleti jogának kizárólagosságát, ami több ponton ellentmondott a családi törvénynek, lévén e jogokkal a mindenkori családfőt (ez esetben Ferenc Józsefet) ruházta fel. Emellett saját önrendelkezési jogát is biztosítani tudta, amely tartózkodási helyének és környezetének megválasztására is kiterjedt. (Az uralkodó mindvégig tartotta magát ekkor elfogadott megállapodásukhoz.)

Erzsébet a kezdeti elszigeteltségből feltehetően az uralkodói hivatalos látogatások során szembesült az egyes területeken élő alattvalók közvetlen problémáival. Később más információforrás híján a sajtóból tájékozódott az aktuális politikai helyzetről. Közjogilag az uralkodó feleségének nincsenek politikai feladatai, szerepköre elsődlegesen a reprezentációra és a női mecenatúra területére terjed ki. Erzsébet sokak által kitűnőnek vélt politikai érzéke ellenére ritkán nyilvánított véleményt politikai kérdésekben, tekintettel arra, hogy az uralkodó kezdetben e téren egyáltalán nem tekintette partnernek, noha anyjával továbbra is konzultált államügyekről is. Erzsébet esetében a fordulatot vélhetően az itáliai válság, valamint a német egység létrejöttének epizódjai jelentették családi érintettsége révén.

A poroszoktól 1866. július 3-án elszenvedett königgrätzi csatát követően a minisztertanács döntésének megfelelően Magyarországra indult, Pest-Budára érkezésekor Deák Ferenc és a kiegyezést előkészíteni óhajtó politikai elit jelentős része is megjelent indóházi fogadtatásán, támogatásukról biztosítva. (A pályaudvarról egyenesen a háborús sebesültek látogatására, a Ludovikára hajtatott.) A korábbi 1866. év eleji látogatásán kialakult kapcsolatrendszerre támaszkodva igyekezett férje segítségére lenni, megakadályozandó a többfrontos háború kialakulást, megőrizni a birodalom egységét fia számára. Villámlátogatását követően (július 12-én) visszautazott Bécsbe referálva a magyarországi fogadtatásról, majd gyermekeivel (Rudolffal és Gizellával) 13-án tért vissza Budára. Reprezentatív szerepén ezúttal ténylegesen túllépve, önálló politikai tényezőként cselekszik, többször tárgyal Andrássy Gyulával, javaslatokat tesz Ferenc Józsefnek a lehetséges megoldásról, amely már a korábbi tárgyalások (1865-től) során is körvonalazódott, noha az országgyűlés (háború miatti) berekesztésével a megegyezést kívánó politikusok nem folytathatták e keretek között a már megkezdett megegyezés formáit kereső egyeztetéseket. Számos történész, így Brigitte Hamann is úgy véli, Erzsébet női eszköztárával presszionálta az uralkodót a magyarokkal való kiegyezés mielőbbi elfogadására, másfelől azzal is érvelve, hogy Rudolf számára csak ily módon menthető meg a birodalom. (Emellett Hamann Erzsébet – osztrák oldalról túlzónak és veszélyesnek vélt – Andrássy iránti vonzalmát nevezi meg legfőbb katalizáló erőként, mintegy a magyar politikus „fanatizált eszközeként” jelenítve meg Erzsébetet, noha kettejük kapcsolata a későbbiekben is – ezen alapokra visszatekintve – leginkább tanácsadói, baráti jellegű volt.) Erzsébet végül gyermekeivel (a békekötést követően) az egyre súlyosbodó kolerajárvány következtében 1866. szeptember 2-án tért vissza Bécsbe. (Erzsébet magyar nyelvi képzésének folytatását 1866 őszétől Falk Miksa veszi át, felkérésének körülményei máig tisztázatlanok.)

A tárgyalások felgyorsulását a prágai béke megkötése, illetve a lezajló személycserék – Ferdinand Beust külügyminiszteri kinevezésével – eredményezték, az uralkodói hajlandósággal párosulva. (Ekkorra az uralkodó számára is nyilvánvalóvá vált: a magyarokkal való megegyezés nélkül már nem lehet tovább fenntartani – a katonai vereség után elvesztett itáliai területek nélküli – birodalom egységét.) 1867. február 20-án megalakult Andrássy vezette kabinet beterjesztése nyomán az országgyűlés 1867. március 20-án fogadta el a kiegyezést (1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikkeket), amely a paritás elvén szerveződő alkotmányos monarchia – Ausztria-Magyarország (vagy későbbi névváltozatban Osztrák-Magyar Monarchia) – megalakulásának egyik fontos állomását jelentette. Az uralkodópár, (Ferenc József többszöri, tárgyalásokkal összefüggő látogatását követően) 1867. május 8-án érkezett Pest-Budára, próbálva népszerűségre szert tenni. A koronázásra hosszas egyeztetések, előkészületek után egy hónappal később, június 8-án került sor a budavári Nagyboldogasszony Templomban. A királynékoronázás Erzsébet „közbenjárásának” mintegy elismeréseként (az uralkodó koronázásával egy napon) közvetlenül Ferenc József megkoronázását követően zajlott. A koronázáshoz kötődő hagyományok kölcsönös ajándékozási gyakorlatot is jelentettek, ennek részeként kapták használatra a koronauralomként kezelt (pihenő rezidenciaként funkcionáló) gödöllői kastélyt, és a hozzá tartozó (vadakban gazdag) birtokot. Az uralkodópár számára koronázási ajándékként felajánlott 50-50 ezer aranyat az 1848–49-es szabadságharc hadiözvegyei, árvái és rokkantjai javára létesülő alap számára ajánlották fel. Erzsébet Ferenc József adományát követve szintén hasonló módon járt el, s noha e megbékélést szolgáló gesztus kieszközölését a kortársak egy része Erzsébetnek tulajdonította, valójában – Lónyai Menyhért közvetítésével – Deák javaslata került megvalósításra. (A koronázás tervezett ünnepségsorát jelentős mértékben befolyásolta egy közeli családtag a (Albrecht főherceg lánya) Matild június 6-ai elhunytával elrendelt gyász.)

A kiegyezés után

Tíz évvel Rudolf születését követően – a budai palotában Erzsébet húgának, Mária nápolyi exkirálynénak jelenlétében – 1868. április 22-én jött világra az uralkodópár negyedik gyermeke, Mária Valéria. Az udvari társadalom egyes tagjai gúnyosan Einzigének (Egyetlenkének) nevezték, utalva arra, hogy Gizellával és Rudolffal ellentétben a késői, nagyon várt gyermekek agyonóvott sorsa jutott neki osztályrészül. (Másfelől tőlük a korkülönbség folytán is valamelyest elszeparálva nevelkedett, Erzsébet közvetlen közelében, egészen házasságkötéséig szoros, szimbiotikus kapcsolatban.) Emellett szintén gúny tárgyát képezte körükben Erzsébet azon törekvése is, hogy mielőbb megtanuljon (az általa udvari közegben legfőbb bizalmasaival használt nyelven) magyarul, akit ennek folytán „magyar gyermek” névvel is illettek, másrészről esetlegesen arra a korabeli rosszindulatú szóbeszédre való utalásként is, amely Andrássy apaságát feltételezte, tévesen. Erzsébet Hamann kutatásai szerint, melyre egyébiránt szülése előtt keletkezett verse is utal: legkisebb gyermekét a magyar trónra szánta volna, s feltehetően megkönnyebbüléssel fogadták udvari körökben a lánygyermek születését. Egy újabb fiú világra jötte esetén felerősödhettek volna a szeparatista törekvések, s egyes függetlenségpárti értelmezések szerint a Pragmatica sanctio, illetve valamennyi későbbi megállapodás ellenére az uralkodó Magyarországon született utóda lehetett volna a magyar trón várományosa, s ennek elfogadásával, illetve a korábbiak módosításával a magyar korona országai elméletileg elszakadhattak volna Ausztriától. (Emiatt zárkóztak el a későbbiekben attól a magyar törekvéstől is, miszerint Rudolf nagykorúságát elérve Budán székeljen, ehelyett az uralkodó a prágai Hradzsinban jelölte ki lakhelyét.) Erzsébet anyósát szülésből kizáró törekvése, mely közrejátszott a budai helyszín választásában, rendkívül pozitív fogadtatást eredményezett Magyarországon, hangsúlyozva annak jelentőségét, amiben évszázadok óta nem volt részük a magyar alattvalóknak. (Ezt megelőzően az utolsó Magyarországon született királyi sarj, I. János fia, János Zsigmond volt, 1540-ben.)

Későbbi politikai szerepvállalása máig feltáratlan, verseiből kitűnik, hogy továbbra is foglalkoztatták politikai kérdések, mindazonáltal néhány kivételtől eltekintve nincs tudomásunk ennek „realizálódásáról”, noha jeles alkalmakkor reprezentált az uralkodó mellett. Andrássy külügyminiszteri kinevezését követően tudatosan távol maradt, attól félve esetlegesen az ő befolyását vélik felfedezni egyes döntésekben. Életének e szakaszában Mária Valéria nevelése mellett a döntő szerepet a lovaglás élsportolói szintű művelése jelentette számára. Az uralkodónéi kötelességek elhanyagolása folytán számos bírálat érte, nem csupán családi, udvari közegben. A nyilvános szférától való lehetőség szerinti visszavonulása önmegvalósításának része volt.

Erzsébet életének utolsó évtizedét meghatározza fiának váratlan elhunyta és a tragédia feldolgozhatatlansága, illetve a haláleset jellegéből következően fellépő (halálig kísérő) lelkiismeret-furdalás. Rudolf 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága Erzsébetet rendkívül megviselte, teljesen átadva magát a gyásznak, ezt követően kizárólag fekete ruhát viselt (két kivételes alkalomtól eltekintve), valamint e visszavonulás részeként reprezentációs kötelezettségeit minimálisra csökkentette. Erzsébet szomatikus és pszichoszomatikus betegségei súlyosbodtak, és súlyos depressziója oldására vallásfilozófiai kérdésekkel kezdett ismételten foglalkozni, e fokozott szellemi megterheléstől remélve gondolatai elterelését, s valamelyest megnyugvást keresve, e célt szolgálta egyébiránt görög tanulmányainak folytatása is. Kúrái következtében egyre keveset tartózkodott Bécsben, noha az uralkodó, személyes igényeinek figyelembevételével, már 1881-ben felépíttette számára a lainzi vadászkastélyt, amelyet 1885-től Hermész-villának neveztek, és ahol utolsó éveiben Erzsébet megszállt bécsi tartózkodásai során annak ellenére, hogy a kastély kivitelezését számos vonatkozásban elhibázottnak vélte. (Választásához vélhetően a Hermész-villa szűk befogadó tere is hozzájárulhatott, mert ennek következtében a kíséret jelentős része más helyszínen teljesítette szolgálatát.) Mária Valéria házasságkötését követően Erzsébet teljesen talajvesztetté vált, és ideje jelentős részét utazgatással töltötte.

Utolsó hivatalos magyarországi megjelenésére az 1896-os millenniumi ünnepségek megnyitása idején került sor. Mikszáth Kálmán sokat idézett tárcájában a fájdalmas anya (Mater Dolorosa) képe jelenik meg:

„A királyné lesüti fejét … és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni … mindig jobban-jobban. Először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros. Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. Százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.”

A merénylet

Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak és előkészítettnek az ottani látogatását, próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül. Másnap a kis számú (úti)kíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.

Az elkövető vallomásában magára vállalta a merénylet kizárólagosságát, arra is utalva, hogy nem Erzsébet volt az eredeti célpontja, hanem az orléans-i herceg (Fülöp orléans-i herceg (1869–1926)(wd)), s az ő váratlan távozását követően döntött arról, hogy más, úgyszintén prominens személyt kíván „helyette” megölni, lehetőleg valamely uralkodócsalád tagját. Ekkor értesült a sajtóból Erzsébet genfi tartózkodásáról. A rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet járókelők – udvarhölgye közreműködésével – felsegítették, és tovább folytatva sétájukat elérték az induló hajót. A királyné a fedélzeten azonban rosszul lett, kísérői a fűzője meglazításakor szembesültek sebesülésével. A királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, udvarhölgyéhez szólva kérdezte: „Mi történik velem?” A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett uralkodónét korábbi szállodai lakosztályába. Az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. (Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna.)

„	Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában.	”
– Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, (1898. szept. 11.) 1. o.

Erzsébet holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, temetésére egy héttel a merényletet követően, szeptember 17-én került sor. A királyné holttestéért az udvari különvonat szeptember 11-én este indult el Bécsből Genfbe; a küldöttség tagjai között Bellegarde Ferenc gróf, a királyné hivatalos főudvarmestere is ott volt (Berzeviczy Ádám őt helyettesítette az utazások alkalmával), valamint Harrach Mária Terézia grófné, a királyné főudvarmesternője, és Festetics Mária grófnő, a királyné udvarhölgye. A kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) helyezték végső nyughelyére fia, Rudolf koporsója mellé. Ravatalára Jókai Mór is vitt koszorút, amelyen egy széles, aranyfeliratos, a 48-as honvédzászlóhoz hasonló szalag volt, szélén piros-fehér-zöld felirattal: "Magyarország imádott királynéjának – Jókai Mór." A királyné koporsóját Bécsben már nem nyitották fel, a temetés után viszont húga, Trani grófné lement a kriptába, ahol az őrséggel felnyittatta a koporsót, így a beépített ablakon kersztül megnézhette nővérét – ő volt az utolsó, aki látta őt. A Habsburg család temetkezési szokásai szerint külön temették el a testet, a szívet és a belsőségeket (kapucinus kripta, Ágoston-templom, Szent István-székesegyház), Erzsébet holtteste azonban „sértetlenül” nyugszik a kapucinus kriptában.

Fennmaradt egy úgynevezett halotti maszk, amelyet Alfred Nossig lengyel szobrász készített, állítása szerint megfigyelés útján – a maszkot Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg özvegye, Mária Terézia főhercegné hitelesnek találta.

Címei

Erzsébet Amália Eugénia, Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria, Illíria és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Toszkána és Krakkó nagyhercegnéje, bajorországi hercegnő, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia és Bukovina hercegnéje, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja.

1854 és 1898 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.

Költészete

Mészöly Dezső Sirály a Burgban című kötetében Erzsébet királyné verseit költészetként értékelte, és egy teljes tanulmányt állított össze annak bizonyítására, hogy Erzsébet királyné versei Heine-ihletésűek voltak, ám abszolút saját gondolatisággal, és a költészetének kiforrottabb időszakában már teljesen önálló stílusjegyekkel, stílusrendszerrel rendelkeztek.

Emlékezete

Erzsébet királyné a magyar történelem népszerű alakja, emlékezete szerteágazó. Ezzel kapcsolatos további szócikkek az Erzsébet királyné emlékezete kategóriában találhatók.

Emlékhelyek">szerkesztés]

• 

  Emléktáblája, a róla elnevezett János-hegyi kilátónál

• 

  Szobra Gödöllőn, az Erzsébet-parkban

• 

  Szobra a miskolci Népkertben. Strobl Alajos alkotása

• 

  Szobra Funchalban, a kaszinó előtt

• 

  Szobra a Mátyás-templomban

• 

  „E” alakú folt Csontváry Kosztka Tivadar selmecbányai látképén (1902)

• 

  Zala György alkotása az Erzsébet híd budai hídfőjénél.

• 

  A GYSEV felmatricázott mozdonya a tiszteletére

• 

  Szobra Genfben

Erzsébet a magyar történelem egyik jelentős alakja. Mára újra felerősödött a Sisi-kultusz, rengeteg „rajongója” van Erzsébetnek. Bár Erzsébetnek a Monarchia politikájára kifejtett hatását nem szabad túlbecsülni, a 20. században valóságos ikonná vált. A köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számtalan közterület, intézmény, sok műalkotás: regény, film és színdarab állít emléket alakjának.

• Budapest VII. kerületét 1882. február 7-étől a Ferenc József király által aláírt engedély nyomán Erzsébetvárosnak hívják.
• Pesterzsébetet a királyné tiszteletére nevezték el, az akkor még Erzsébetfalva nevű telepet Suda János és társai 1870. június 14-én alapították meg, a névadáshoz a királyi család is hozzájárult.
• Nevét viseli Budapest legmagasabb pontján, a János-hegyen álló kilátó is.
• Az osztrák turizmus sokat köszönhet Erzsébetnek, egykori lakóhelyeit – Schönbrunn, Bad Ischl, Gödöllő és a korfui Achilleion – rengeteg turista keresi fel.
• Magyarországon számos közterület, Budapesten és Komáromban híd is viseli a nevét. Első magyarországi szobrát Strobl Alajos készítette, a miskolci Népkertben állították fel, 1899-ben. Ma ennek másolata áll a Népkertben, valamint az egykor Erzsébet kórházként ismert, mai Semmelweis kórház parkjában is. Miskolcon ezenfelül nevét viseli az Erzsébet tér és az ide vezető, 2011-ben újraépült kis híd.
• A pozsonyi Kék templom, vagyis Árpád-házi Szent Erzsébet-templom Lechner Ödön egyik legnagyszerűbb munkája, a magyar szecesszió egyik legszebb példája. A templom Árpád-házi Szent Erzsébetnek van szentelve, de Erzsébet királyné szimbolikus mauzóleumaként építették.
• A makói Erzsébet árvaházat a királyné után nevezték el; alaprajza „E” betű formájú, így őrzi névadójának emlékét.
• Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívásban kérte a nagyközönséget, hogy Erzsébet ligeteket, parkokat létesítsenek. Selmecbányán emlékére a Kálvária és a Leányvár közötti hegyoldalban az erdő fáit hatalmas „E” alakban kivágták és (eltérő lombszínű) vörösfenyővel ültették be az Akadémia hallgatói. Hossza 115 méter, alsó szára 55 méter, középső szára 25 méter, bordaszélessége mindenütt 15 méter volt.
• Pöstyénben is áll mellszobra
• A híres „E” betű látható Csontváry Kosztka Tivadar Selmecbánya látképe című 1902-ben készült festményén. Ma már nem létezik.
• 2012-ben, Erzsébet királyné születése 175. évfordulóján készült, és a Budapest VII. kerületében, a Kertész utca és a Wesselényi utca kereszteződésében látható az Erzsébetvárosi Sisi című streetart festmény. Ez a királyné 1867-es fotográfiája alapján készült, csakhogy az arca helyén egy ismeretlen férfi képmása látható. A kép alatt a „Was ist mit mir geschehen?” (Mi történt velem?) szöveg olvasható, ami a királyné életének állítólagos utolsó mondata volt, és Franz Kafka Az átváltozás című novellájában a főszereplő Gregor Samsa első mondata is egyben. A bizarr művet egy ismeretlen alkotópáros rovására írják.
• Bánságban Berekszó és Szakálháza állomások között is volt egy emlékhelye, ahol Erzsébetemlék (románul: Elisabeta) nevű megállóhely is volt.
• Zircen az 1900. március 11-én átadott városi kórház és rendelőintézet viseli a nevét
• Az 1912-ben Pozsonyban alapított, majd 1923-tól Pécsett működő Erzsébet Tudományegyetem (ma Pécsi Tudományegyetem) 1948-ig viselte a nevét
• Erzsébet-emlékfák

Játékfilmek

• Erzsébet királyné, magyar film, 1940, rendezte Podmaniczky Félix. Erzsébet császárnét Karády Katalin alakította, egyéb szerepekben Jávor Pál, Tolnay Klári, Somlay Artúr, Gózon Gyula, Rajnai Gábor, Makláry Zoltán
• Sissi, osztrák filmtrilógia, rendezte Ernst Marischka, Erzsébet császárnét Romy Schneider alakította. Magyarországon is nagy sikert aratott. Az ábrázolás messze áll a történelmi hitelességtől, de nagyban hozzájárult az Erzsébet királyné körül kialakult legendákhoz:

Sissi (1955)

Sissi – die junge Kaiserin (1956) (Sissi – A fiatal császárné)

Sissi – Schicksalsjahre einer Kaiserin (1957) (Sissi – Egy császárné sorsdöntő évei)

• Ludwig, olasz–német–francia film, 1972, rendezte Luchino Visconti. Erzsébet császárné: Romy Schneider, aki azért vállalta el ismét „Sissi” megformálását, mert egyrészt a rendező lekötelezettje volt, másrészt végre le akart számolni a korábbi filmek által közvetített cukormázas Sisi-imázsával is. Richard Wagner szerepében Trevor Howard.
• Kaiserin Elisabeth von Österreich, német némafilm, 1921, rendezte Rolf Raffé. Erzsébet császárnét Carla Nelsen, Luigi Lucchenit, a merénylőt Enrico Benelli, I. Ferenc József császárt Niels Jensen alakította.
• Elisabeth von Österreich, német film, 1931, rendezte Adolf Trotz. Erzsébet szerepében Lil Dagover
• Elisabeth von Österreich, osztrák tévéfilm, 1971, rendezte Theodor Grädler. Erzsébet szerepében Marisa Mell
• Mayerling, francia film, 1936, rendező: Anatole Litvak. Erzsébet császárnét Gabrielle Dorziat, I. Ferenc József császárt Jean Dax, Rudolf trónörököst Charles Boyer, Stefánia főhercegnét Yolande Laffon, Marie von Vetsera bárónőt Danielle Darrieux alakította.
• Mayerling, angol–francia film, 1968, rendező: Terence Young. Erzsébet császárnét Ava Gardner, I. Ferenc József császárt James Mason, Rudolf trónörököst Omar Sharif, Marie von Vetsera bárónőt Catherine Deneuve, Stefánia főhercegnét Andréa Parisy, Marie von Larisch grófnőt Geneviève Page, Mizzi Kaspart Fabienne Dali alakította.
• Rudolf – Sissi egyetlen fia (Kronprinz Rudolf), osztrák–német–francia–olasz TV-film, 2006, rendező: Robert Dornhelm. Erzsébet császárnét Sandra Ceccarelli, I. Ferenc József császárt Klaus Maria Brandauer, Rudolf trónörököst Max von Thun, Stefánia főhercegnét Daniela Golpashin, Marie von Vetsera bárónőt Vittoria Puccini, Marie von Larisch grófnőt Julia Cencig, Mizzi Kaspart Birgit Minichmayr alakítja.
• Sisi, 2 részes osztrák–olasz tv-film , 2009, rendező Xaver Schwarzenberger. Erzsébet császárnét Cristiana Capotondi, I. Ferenc József császárt David Rott, Zsófia főhercegnét Martina Gedeck, Miksa József bajor herceget (Erzsébet apját) Xaver Hutter, Ilona bajor hercegnőt (Erzsébet nővérét) Christiane Filangieri, Mária Ludovika hercegnőt (Erzsébet anyját) Licia Maglietta alakítja. orf.at imdb.com cast
• A merénylet, magyar televíziós történelmi filmdráma (2018), rendező: Pajer Róbert, Erzsébet császárnét Kováts Adél, társalkodónőjét, gróf Sztáray Irmát Timkó Eszter, a merénylő Luigi Luchenit Csőre Gábor, Charles Léchet vizsgálóbírót Cserna Antal alakítja.
• Die Kaiserin ill. angol címén The Empress (A Császárnő) 2022-ben bemutatott ill. elindított német történelmi drámai sorozat (első évad) Erzsébet osztrák császárné életén alapul, Devrim Lingnau főszereplésével a főszerepben, valamint Philip Froissant-tal, Ferenc József császár szerepében. A sorozat 2022. szeptember 29-én debütált a Netflixen. 2022. november 8-án a Netflix megújította a sorozatot a második évaddal.

Zene

Bővebben: Elisabeth (musical)

1992-ben mutatták be az Elisabeth című musicalt a bécsi Theater an der Wienben. A szöveget Michael Kunze írta, a zenét Lévay Szilveszter szerezte. A musicalt más országokban is bemutatták, többek között Olaszországban, Hollandiában, Japánban és Dél-Koreában is. A magyarországi előadások főszerepét Janza Kata játszotta.

Feldolgozások

• Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, HL, 2001
• Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, L'Harmattan, 2014 (ISBN 978-963-236-904-4)
• Borovi Dániel: Habsburg reprezentáció Magyarországon a XIX. század második felében. Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréi. (Szakdolgozat.) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, 2006
• Borovi Dániel: „A fiatalabb korban elképzelt arc” – Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein. Fotóművészet, 55. évf.(2012) 4. sz.
• Borovi Dániel: „Hát még semmi sincs a vásznon?” Fotóhasználat Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréin. Fotóművészet, 55. évf. (2012)
• Borovi Dániel: Zala György bécsi Erzsébet királyné-síremléke és az Erzsébet-kultusz szakralizáló emlékei az 1900 körüli magyar szobrászatban. Műemlékvédelem, 55. évf. (2011) 5. sz. 291–293.
• Borovi Dániel–Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf: Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmívek Könyvek, 2020.
• Borovi Dániel–Vér Eszter Virág: „… olyan császárné lesz, amilyet még nem látott a világ…” A Sissi-trilógia első része történészszemmel. Újkor.hu 2016. december 24.
• Borovi Dániel–Vér Eszter Virág: „különben is mindent szeretek, ami magyar…” – A Sissi-trilógia második része történészszemmel Újkor.hu 2017. január 17.
• Borovi Dániel–Vér Eszter Virág: „… bár csak megkímélhetnélek…” A Sissi-trilógia harmadik része történészszemmel. Újkor.hu 2017. február 21.

• Corti Cäsar, Egon: Erzsébet. Budapest, 1935 és 1989. Révai és Szépiodalmi Kiadó

• Csapó Csaba: „…a királyi család még mindig népszerűtlen a pestiek körében…” Új Forrás 2009. (41. évf.) Nr. 7. 34-43.
• Csapó Csaba: A koronázás jubileuma. In.: História mezején. A 19. század emlékezete. Szerk.: Deák Ágnes – Völgyesi Orsolya. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2011. 287–297.
• F. Dózsa Katalin: „Iszonyú magyar honvágyam van.” Erzsébet és a magyarok. Rubicon 1999. 9–10. sz
• F. Dózsa Katalin: Királynék díszmagyarban. Magyar női díszruhák. Rubicon 1990. 6. sz. 16-19.
• F. Dózsa Katalin: „Tanácsadó és barát”. – Andrássy Gyula gróf. In: F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó. (szerk.): Gróf Andrássy Gyula – A lángoló zseni. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban 2009. június 5. – szeptember 27.) Gödöllő, 2009. 4–13.
• F. Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 32–45.
• F. Dózsa Katalin: A szerep, egyéniség és mítosz konfliktusa Erzsébet királyné életében. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18. – 1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 16–20.
• F. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 106–117.
• F. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya – Őfelsége Erzsébet királyné. In: Erzsébet, a magyarok királynéja.(Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában). Szerk.: Cennerné Wilhelmb Gizella. Eisenstadt, Böchlau, 1991. 161–167.
• Erzsébet Királyné emlékezete képeslapokon. Szerk.: Hitseker Mária. Kossuth, Budapest, 2007
• Faludi Ildikó: Erzsébet királyné élete Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Faludi Ildikó: Erzsébet királyné és Gödöllő Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Faludi Ildikó: Erzsébet királyné névnapja Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Faludi Ildikó: A gödöllői kastély. Gödöllő, 2014 Archiválva 2016. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején. Levéltári Szemle 2004 (54. évf.) 3. sz. 20–38.
• Fellner, Sabine – Unterreiner, Katrin: Morphium, Cannabis und Cocain. Medizin und Rezepte des Kaiserhauses. Amalthea, Bécs, 2008
• Gerő András: Az Erzsébet-kultusz. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon, Budapest, 2001. 132–141.
• Gerő András: Egy magyar kultusz: Erzsébet királyné. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18. – 1993. január 15.) Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1992. 7–15.
• Gerő András: Egy királyné szerepe. A magyarok és Erzsébet. Rubicon 1992. 4. sz.
• Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, Aquila, 1998 (ISBN 963-9073-27-X).
• Brigitte Hamann: Sisi, Taschen/Kulturtrade, 1998 (ISBN 3-8228-8227-5) (rövidített, háromnyelvű kiadás képekkel)
• Joan Haslip: The Lonely Empress – Elizabeth of Austria, Phoenix Press, cop. London, 1965 (ISBN 1-84212-098-0)
• Huditsch, Roman: Sisi – der Schönheitskult der Kaiserin, Grin Verlag, München, 1997
• Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?, Helikon Kiadó, Budapest, 2021 (ISBN 978-963-479-649-7)
• Káli-Rozmis Barbara: The Visits of Empress Elisabeth of Austria in Britain and its Impact on the English and Irish People. No.: DOI 10.51313/alumni-2020-2
• Káli-Rozmis Barbara: „...kellemes családi köröm daczára isszonyú magyar honvágyam van”. A szívében magyar Erzsébet királyné. Agria, 2019. téli száma, 195-204.
• Landgraf Ildikó: Erzsébet, a magyarok királynéja – második szent Erzsébet. In.: A Szenttisztelet történeti rétegei és formái Magyarországon és Közép-Európában. A magyar szentek tisztelete. Szerk.: Barna Gábor. Szeged, 2001. 109–127.
• Landgraf Ildikó: „Ferenc Jóska – még én is annak a katonája vótam.” Ferenc József-folklór, Rudolf-mondák és az I. világháború. In.: Acta Musei Militaris in Hungaria. A Hadtörténeti Múzeum értesítője 12. Szerk.: Szoleczky Emese – Závody Szilvia. Budapest, HTM, 2011. 105–112.
• Manhercz Orsolya: Ferenc József 1857-es magyarországi utazása a Times hasábjain. Magyar Könyvszemle 2009. (125. évf.) 1. sz.
• Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban. Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között. (PhD-disszertáció) ELTE BTK Történeti Intézet, Budapest, 2012
• Manhercz Orsolya: Az uralkodó Magyarországon, 1865–1866. In: Gergely Jenő (főszerk.) Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Budapest, 2010. 35–49.
• Márki Sándor: Erzsébet Magyarország királynéja 1867–1898. Budapest, 1899
• Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen, Helikon, Budapest, 1985 ISBN 963-207-923-X
• Niederhauser Emil: Erzsébet királyné 1837–1898. Rubicon 1999. 7. sz. 57-62.
• Niederhauser Emil: Erzsébet és a magyarok. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon, Budapest, 2001. 64–77.
• Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon, Budapest, 2001. 18–31.
• Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. Világtörténet. 1993. ősz-tél. 35–37.
• Niederhauser Emil: A magányos menekülő. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon, Budapest, 2001. 46–55.
• Niederhauser Emil: A méltatlan vég. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád, Rubicon, Budapest, 2001. 118–125.
• Matteo Tuveri: Specchi ad angoli obliqui. Diario poetico di Elisabetta d’Austria, Aracne Editrice, Róma, 2006 ISBN 88-548-0741-9
• Matteo Tuveri: Tabularium. Considerazioni su Elisabetta d'Austria, Aracne Editrice, Róma, 2007 ISBN 978-88-548-1148-5
• Matteo Tuveri: Sisi:Mythos und Wahrheit, Eco delle Dolomiti, Pinzolo, 2007 ISSN 1970-3104
• Matteo Tuveri: Da D’Annunzio a Cioran: percorsi letterari di Elisabetta d'Austria, Rassegna dannunziana – Centro studi dannunziani, Pescara, 2007
• Matteo Tuveri: Sissi becomes Lissy L'Unione Sarda, 2009. január 6., 40. o., Cagliari
• Pálinkás Patrícia: Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye Múlt-Kor 2015. december 29.
• Rákai Orsolya: Kaméleon-kultusz (Erzsébet királyné kultuszának alakulástörténete a kollektív identitás alakításától az egyéni identitás alakítása felé) In: Építész a kőfejtőben. Tanulmányok Dávidházi Péter hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Hites Sándor – Török Zsuzsa. Budapest, 2010. 250–258.
• Slíz Mariann: Erzsébet királyné a ponyván – kultusz és politika. Magyar Könyvszemle – 124. évf. (2008) 4. sz. 410–427.
• Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849–1867 Gondolat, Budapest, 1981
• Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig (Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez) Budapest, 1976
• Somogyi Éva: Császári és királyi „udvartartás”. A Burg és a millenniumi ünnepségek. História 1996. 5–6. sz.
• Somogyi Éva: Ferenc József, Gondolat, Budapest, 1989
• Somogyi Éva: Ferenc József és magyar alattvalói. Rubicon. 1995. 10. sz. 13–18.
• Soós István: Sisi és családja. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon, Budapest, 2001. 9–17.
• "Sirály vagyok, sehová se való...". Útközben Erzsébet királynéval; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Tolnayné Kiss Mária; Argumentum, Bp., 1998
• Tarján M. Tamás: 1854. április 24. – Ferenc József és Sisi esküvője Bécsben. Rubicon
• Tolnayné Kiss Mária: Ferenczy Ida. Erzsébet királyné felolvasónője (1839–1928). In: Erzsébet, a magyarok királynéja (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18. – 1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 21-23.
• Tolnayné Kiss Mária: Erzsébet királyné és a magyar nyelv Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tomsics Emőke: Kacagány és camera: az 1867-es koronázás fényképei a Magyar Nemzeti Múzeumban. MNM, Budapest, 2015
• Tomsics Emőke: Királyi öltöztetőbabák. Az 1866-os királylátogatás képei. Fotóművészet 2009. 52. évf. 1. sz
• Tomsics Emőke: Pataki József rekonstrukciós képei I. Ferenc József koronázásáról. A rekonstruált valóság Fotóművészet 2010. 53. évf. 1. sz.
• Tomsics Emőke: A valóság és képi mása. A fotográfia az 1867. évi koronázáson. Történelmi Szemle 2009. 51. évf. 3. sz. 385–417. ^{[halott link]}
• Unterreiner, Katrin – Wohlfahrt, Michael: Habsburgs Kinder – Kindheit am Kaiserlichen Hof (Katalog zur Ausstellung des Marshfelder Schlösservereins) Bécs, 2001
• Unterreiner, Katrin: Sisi – Kaiserin Elisabeth von Österreich. Ein biografisches Porträt. Herder, Bécs, 2010
• Unterreiner, Katrin: Sisi. Mythe et Réalité (ford.: Rouanet-Herlt, Natalie) Cristian Brandstätter, Bécs–München, 2005
• Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Budapest, 2003
• Vér Eszter Virág: „…így jutott az istenek sorába Romulus” A Rudolf-kép változásai a Monarchia magyar nyelvű sajtójában. Múlt-Kor 2015. ősz 86–91.
• Vér Eszter Virág: „… egy áldott emlékezetű királyné…” Adalékok Jókai Mór mitikus Erzsébet-képének alakulásához. Aetas 2015. (30. évf.) 1. sz. 59–86.
• Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások, avagy Erzsébet császárné alak-változásai 1866-ban. Aetas 2012. (27. évf.) 1. sz. 83–104.
• Vér Eszter Virág: Egy elfeledett kultuszhely: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. FOLIA HISTORICA XXVI. 2008–2009. MNM, Budapest, 2010. 5–35.
• Vér Eszter Virág: Udvari reprezentáció a Budai Királyi Palotában (1867–1916). Az udvari bálok és fogadások. In. : Fejezetek a tegnap világából. Főszerk. Gergely Jenő. ELTE BTK, Budapest, 2009. 92–114.
• Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza 1898–1914 között. Budapesti Negyed XIV. évf., 2006. nyár, 2. sz.
• Vér Eszter Virág (szerk.): Erzsébet-kultusz. Szöveggyűjtemény. Budapesti Negyed XIV. évf., 2006. ősz, 3. sz.
• Vér Eszter Virág: Erzsébet: mítosz és valóság a magyarok királyné képében. In: Gergely Jenő, Horváth Ildikó, Strausz Péter (szerk.) A múlt feltárása – előítéletek nélkül. ELTE BTK, Budapest, 2006. 121–138. (ISBN 978-963-463-892-6; ISBN 963-463-892-9)
• Vér Eszter Virág: „… egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között…” Az uralkodócsalád tagjai Magyarországon (1867–1868) Aetas, 2019 (34. évf.) 2. sz. 5-36.
• Vér Eszter Virág: „Most már tudom, milyen boldogság egy gyermek…” Erzsébet császárné korai anyai szerepvállalásának nehézségei. wmn.hu 2019. május 5.
• Vér Eszter Virág: Traumák és örömök: Rudolf trónörökös gyermekkora (1858–1866) BBC History 2019. (9. évf.) 2. sz. 42-46.
• Vér Eszter Virág: ,,Ha sírja Bécsben van szobra legyen Budapesten…” Adalékok a budapesti Erzsébet-emlékmű (felállítás) történetéhez. In: Glässer Norbert – Mód László (szerk.): A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására. (A VALLÁSI KULTÚRAKUTATAS KÖNYVEI 35.) Solymossy Sándor Egyesület – MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport – SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2018. 472–486.
• Vér Eszter Virág: « ...kíméletlen fiatal, dacos királynak uj hitvese jó szelleme is...» Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása. Levéltári Közlemények 2016 (87. évf.) 1-2. sz. 93–104.

Képes emlékalbum

• Erzsébet királyasszony emlékének – Hódolat Magyarország Nagy Királynéjának, Budapest, 1905, 175 o.

Szépirodalom, lektűr

• Dániel Anna: Erzsébet királyné. Fiatal lányok számára. Dante, Budapest
• Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné. Budapest, 1937
• Szőgyén-Wittenbach Hubert: : Ferenc József szerelmei. Budapest, Zrínyi, 1989
• Benedek Elek: Erzsébet királyné élete. In.: Erzsébet királyasszony emlékének. Szerk.: Gábel Gyula. Globus, Budapest, 1905, 132–135. o.
• Bródy Sándor: A királyné utolsó arczképe. Magyar Hirlap 1898. szeptember 11. 5-6. o.
• Herczeg Ferenc: Temetés után. Uj Idők 1898. szeptember 25. 266–268.
• Krúdy Gyula: Erzsébet királyné. S. a. r.: Kelecsényi László. Noran, Budapest, 2007
• Krúdy Gyula: Ferenc József rendet csinál. K.u.K, Budapest, 2000
• Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hirlap 1898. szeptember 11. 1.
• Mikszáth Kálmán: A királyné mint feleség. Országos Hirlap 1898. szeptember 13. 1–3. o.
• Jókai Mór: Megölték a királynénkat! Nemzet 1898. szeptember 11. 1. o.
• Jókai Mór: Erzsébet királyné temetése napján. Nemzet 1898. szeptember 18. 1. o.
• D’Artagnan : A királyné barátnéja. Pesti Hirlap 1895. augusztus 1. 4-5. o.
• D’Artagnan : Ferenczy Ida bécsi otthona. Pesti Hirlap 1901. január 15. 9–10.
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy kislányból császárné lesz (ford. Pataky Péterné) Rakéta, Budapest, 1991
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy szív és egy korona (ford. Pataky Péterné) Rakéta, Budapest, 1991
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy császárné naplójából (ford. Pataky Péterné) Rakéta, Budapest, 1991
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. Az álmok kastélya (ford. Pataky Péteré) Rakéta, Budapest, 1992
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. A korona fekete gyémántja (ford. Pataky Péterné) Rakéta, Budapest, 1992
• Marieluise von Ingenheim: Sissy. Már csak az emlékek... (ford. Pataky Péterné) Rakéta, Budapest, 1992

• Allison Pataki: Az ifjú császárné (Sissi 1.), Helikon, Budapest, 2015. és 2021. (eredetiben: 2015)

• Allison Pataki: A birodalom úrnője (Sissi 2.), Helikon, Budapest, 2017. és 2021.(eredetiben: 2016)

Mesék

• Faludi Ildikó – Reményi Márton: Herceg Egérváry Elemér naplója. Avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő, 2010
• Faludi Ildikó – Reményi Márton: Herceg Egérváry Elemér naplója. Avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból 2. Budapest, Novadachs, 2013

Videók

• Elisabeth das Musical (New trailer) 2015
• Erzsébet, a magyarok királynéja (Magyar Nemzeti Múzeum)
• Erzsébet kultusz Magyarországon (Erzsébet emlékév 2007.) Kikötő c. műsor
• F. Dózsa Katalin: A Sissi kultusz és a Gödöllöi Királyi Kastély (2014. április 1.) A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum rendezésében
• Ferenc József a rendíthetetlen c. kiállítás építése
• Gödöllői Grassalkovich-kastély – Erzsébet királyné pihenőhelye
• Királyi váró (Gödöllő)
• Magyar történelmi arcképcsarnok (Erzsébet királyné)
• Manhercz Orsolya: Az 1857-es máriacelli zarándoklat sajtója
• Titkok, bálok, utazások
• Sissi (2009) – official trailer
• Sissi hasonmásverseny (2007)

„Sissi”-filmek (IMDb)

• 1932-es rajzfilm
• Sissi, 1955-ös film
• Sissi – A fiatal császárné, 1956-os film
• Sissi – Egy császárné sorsdöntő évei, 1957-es film
• Ludwig – 1972-es film
• Sissi, l'impératrice rebelle, 2004-es tévéfilm
• Sisi – egy császárné születése 2 részes osztrák–német-olasz tv-film 2009
• A császárné (Die Kaiserin ill. The Empress) német dráma sorozat 2022-

Jegyzetek

Források

• Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf. Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmívek Könyvek, 2020
• Briefe Kaiser Franz Josephs an Kaiserin Elisabeth 1859-1898. Kiadó: Nostitz-Rieneck, Georg von Herold, Bécs–München, 1966. I–II.
• Briefe Kaiser Franz Josephs I. an seine Mutter 1838-1872. Kiadó: Franz von Schnurer, Kösel & Pustet, München, 1930
• Drága Mama. Ferenc József levelei édesanyjához. (ford.: Béresi Ákos) Budapest, Szépmíves Könyvek, 2019
• Falk Miksa–Dux Adolf: Koronázási emlékkönyv. Deutsch, Pest, 1867
• Falk Miksa: Erzsébet királynéról – visszaemlékezések. Budapest, Szépmíves Könyvek, 2016
• Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Révai, Budapest, 1902
• Ferenc József levelei Sisihez 1859-1894. (Ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Szentendre, Erdélyi Szalon, 2021. 1. köt.
• Hamann, Brigitte (szerk.): Kedves jó Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz. (ford.: Kajtár Mária) Európa, Budapest, 2000
• A király könyve. Budapest, Herzig Miksa, 1898
• Weissensteiner, Friedrich (Hg.): Lieber Rudolf. Briefe von Kaiser Franz Joseph und Elisabeth an ihren Sohn. Ueberreuter, Bécs, 1991
• Márki Sándor: Erzsébet királyné. Emlékbeszéd.Ajtai K. Albert, Kolozsvár, 1898
• Hamann, Brigitte (Hg.): Kaiserin Elisabeth. Das poetische Tagebuch (Fontes Rerum Austriacarum Österreichische Geschichtquellen. Erste abteilung Scriptores 12. kötet) Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Bécs, 1997
• Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében. Szt. István-Társulat, Budapest, 1909
• Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához. Szerk.: Tolnayné Kiss Mária. Budapest, Akadémiai, 1992
• „Sirály vagyok, sehová sem való…” Útközben Erzsébet királynéval. S. a. r.: Tolnayné Kiss Mária. Argumentum, Budapest, 1998
• Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Ford. és összeáll.: Tolnayné Kiss Mária. Gödöllő, 2009
• Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878–1899. Vál. és sajtó alá rend.: Schad, Martha – Schad, Horst. Budapest, Gabo, 2001
• Pápay István:Visszaemlékezések I. Ferenc József és IV. Károly királyról. Apróságok és történelmi mozzanatok az udvari életből. Budapest, 1928
• Ripka Ferenc: Erzsébet királyné Gödöllőn, 1867–1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet-szobor leleplezési ünnepére. Budapest, 1901
• Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona. Hornyánszky, Budapest, 1896
• Kedves Idám! Leveleskönyv. Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Tolnayné Kiss Mária, szerk. Faludi Ildikó, Kaján Marianna, átdolg. kiad.; Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., Gödöllő, 2016 (Gödöllői kastély-könyvek)
• Marie Louise von Wallersee-Larisch: Sisi udvarában (Ford.: Kajtár Mária) Budapest, Európa, 2017
• Walterskirchen, Gudula – Meyer Beatrix (s. a. r.): Festetics Mária grófnő naplója. Erzsébet királyné bizalmas barátnője. (Ford.: Nádori Lídia) Helikon, Bp., 2021

További információk

• Gyalogtúrák végkimerülésig és koplalás: Sisinek mindennél fontosabb volt a szépsége
• Gödöllő Királyi Kastélymúzeum Archiválva 2016. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Erzsébet királyné – Sisi
• Káli-Rozmis Barbara: Írások Erzsébet királynéról
• Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? Helikon Kiadó, Budapest, 2021
• Koronázási hétvége a Gödöllői Királyi Kastélyban
• Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt
• Erzsébet királyné.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Erzsébet királynéról elnevezett budapesti közterületek jegyzéke
• Erzsébet tiszteletére emelt szobrok 1898–1914 között
• Szobrai a SzoborLap.hu oldalon
• Sissi és Ferenc József manipulált képei
• Sisi-kultusz http://mult-kor.hu/20070514_a_sisikultusz_valtozasa
• Sisi-kultusz változásai: Erzsébet személye a magyar köztudatban
• https://24.hu/tudomany/2020/12/26/karacsony-sisi-kiraly-ferenc-jozsef/
• https://24.hu/tudomany/2021/02/14/sisi-ferenc-jozsef-buda-bal/
• Konstantin Christomanos: Naplójegyzetek. Erzsébet királyné görög felolvasójától; ford. Békési Sándor; Szépmíves, Bp., 2019
• Jean Des Cars: Ferenc József és Sisi. Kötelesség és lázadás; ford. Tótfalusi Ágnes; Helikon, Bp., 2019

Előző: Savoyai Mária Anna

Magyar királyné 1854–1898

Következő: Bourbon–parmai Zita

Előző: Savoyai Mária Anna

Osztrák császárné 1854–1898

Következő: Bourbon–parmai Zita

Előző: Savoyai Mária Anna

Cseh királyné 1854–1898

Következő: Bourbon–parmai Zita

Wittelsbach Erzsébet magyar királyné ősei                                     16. Johann von Pfalz-Zweibrücken-Birkenfeld zu Gelnhausen               8. Vilmos bajor herceg (Wilhelm in Bayern)                       17. Sophie Charlotte von Salm-Dhaun (1719–1770)               4. Piusz Ágost bajor herceg                             18. Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni gróf               9. Maria Anna von Pfalz-Zweibrücken                       19. Mária Franciska sulzbachi grófnő               2. Miksa József bajor herceg                                   20. Károly Mária Rajmund arenbergi herceg               10. Ludwig Maria von Arenberg herceg                       21. Louise Margarete van der Marck-Schleiden               5. Amália Lujza arenbergi hercegnő                             22. Louis Joseph de Mailly-Nesle márki               11. Marie-Adélaïde Julie Anne de Mailly-Nesle márkinő                       23. Adélaïde Julie d’Hautefort               1. Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, osztrák császárné, magyar királyné                                         24. III. Keresztély pfalz-zweibrücken-birkenfeldi herceg               12. Frigyes Mihály pfalz-zweibrücken-birkenfeldi herceg                       25. Karoline von Nassau-Saarbrücken grófnő               6. I. Miksa bajor király                             26. Joseph Karl von Pfalz-Sulzbach               13. Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach                       27. Elisabeth Auguste Sofie von der Pfalz               3. Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő                                   28. Károly Frigyes badeni nagyherceg               14. Károly Lajos baden-durlachi herceg                       29. Karolina Lujza hessen–darmstadti hercegnő               7. Badeni Karolina Vilma hercegnő                             30. IX. Lajos hessen–darmstadti tartománygróf               15. Amália hessen–darmstadti hercegnő                       31. Henrietta Karolina pfalz–zweibrückeni hercegnő

Sablon:Magyar királynék m v sz Magyar királynék Bajorországi Gizella (1000–1038)  · Kijevi Anasztázia (1046–1060)  · Lengyelországi Richeza (1060–1063)  · Sváb Judit (1063–1074)  · Loozi Zsófia (1065?–1070?)  · Szünadéné (1074–1077)  · Rajnai Adelhaid (1077–1090)  · Szicíliai Felícia (1097–1102)  · Kijevi Eufémia (1112–1113)  · Vukanović Ilona (1131–1141)  · Kijevi Eufrozina (1146–1162)  · Babenbergi Ágnes (1168–1172)  · Komnénosz Mária (1163–1165)  · Châtillon Anna (1172–1184)  · Franciaországi Margit (1186–1196)  · Aragóniai Konstancia (1198–1204)  · Merániai Gertrudis (1205–1213)  · Courtenay Jolán (1215–1233)  · Estei Beatrix (1234–1235)  · Laszkarisz Mária (1235–1270)  · Kun Erzsébet (1270–1272)  · Anjou Izabella (1272–1290)  · Kujáviai Fennena (1290–1295)  · Habsburg Ágnes (1296–1301)  · Tescheni Viola (1305)  · Halicsi Mária (1306–1309)  · Beuteni Mária (1309–1317)  · Luxemburgi Beatrix (1318–1319)  · Łokietek Erzsébet (1320–1342)  · Luxemburgi Margit (1347–1349)  · Kotromanić Erzsébet (1353–1382)  · Durazzói Margit (1385–1386)  · Cillei Borbála (1405–1437)  · Luxemburgi Erzsébet (1437–1439)  · Podjebrád Katalin (1463–1464)  · Nápolyi Beatrix (1476–1490, 1490–1500)  · Brandenburgi Borbála (1490–1500)  · Foix–Candale-i Anna (1502–1506)  · Habsburg Mária (1521–1526)  · Jagelló Izabella (1539–1540)  · Jagelló Anna (1526–1547)  · Spanyolországi Mária (1563–1576)  · Habsburg–Tiroli Anna (1608–1618)  · Károlyi Zsuzsanna (1620–1621)  · Gonzaga Eleonóra (1622–1625)  · Spanyolországi Mária Anna (1631–1646)  · Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina (1648–1649)  · Gonzaga Eleonóra Magdolna (1651–1657)  · Spanyolországi Margit Terézia (1666–1673)  · Habsburg–Tiroli Klaudia Felicitász (1673–1676)  · Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna (1676–1705)  · Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália (1699–1711)  · Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina (1711–1740)  · Spanyolországi Mária Ludovika (1790–1792)  · Bourbon–Szicíliai Mária Terézia (1792–1807)  · Habsburg–Estei Mária Ludovika (1808–1816)  · Bajorországi Karolina Auguszta (1816–1830)  · Savoyai Mária Anna (1835–1848)  · Bajorországi Erzsébet (1854–1898)  · Bourbon–Parmai Zita (1916–1918)

Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 72185406 PIM: PIM94006 LCCN: n50047891 ISNI: 0000 0001 0858 5304 GND: 118529897 LIBRIS: 317026 SUDOC: 028007565 NKCS: jn20000700035 BNF: cb119929658 ICCU: CFIV164248 BNE: XX977610 KKT: 00620624 BIBSYS: 12006777 ULAN: 500259106