Zebra

Ma a Zebra rendkívül releváns téma, amely széles közönség figyelmét felkeltette. Az idő előrehaladtával a Zebra kulcsfontosságú vitaponttá vált a politikától a tudományig, a kultúráig és a technológiáig különböző területeken. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Zebra különböző aspektusait és társadalmunkra gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a következményeiig mélyrehatóan elemezzük a Zebra jelentőségét és relevanciáját a mai világban. Kétségtelen, hogy a Zebra olyan téma, amely a közeljövőben továbbra is vitákat és reflexiókat generál, ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk minden vonatkozásával.

Zebra
Alföldi zebra (Equus quagga)
Alföldi zebra (Equus quagga)
Alföldi zebrák isznak az Etosha Nemzeti Parkban
Alföldi zebrák isznak az Etosha Nemzeti Parkban
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Alnem: Hippotigris
Fajok

Hegyi zebra (Equus zebra)
Hartmann-hegyizebra (Equus hartmannae)
Alföldi zebra (Equus quagga)
Grévy-zebra (Equus grevyi)

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zebra témájú médiaállományokat és Zebra témájú kategóriát.

Alföldi zebrák az Etosha Nemzeti Parkban

A zebrák (Hippotigris) a lófélék családjába (Equidae) tartozó emlősök, amelyek Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat.

Csíkok

A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezt onnan lehet tudni, hogy az állat bokájánál, orrán, sörényén és farkán fekete az alapszín. Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának.

A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorlatilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont a zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak, az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása: néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.

A csíkok emellett a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.

Egy újabb, kísérletekkel igazolt elképzelés szerint a megtévesztő mintázat a vérszívó cecelégy és a bögöly látását is megzavarja. További elméletek szerint a csíkok a zebrák bőrében található zsír mintázatával függnek össze, az állat hőszabályozásában játszanak szerepet, vagy a csíkozás sérülések miatt létrejövő szabálytalanságai segítenek a potenciális párzótársaknak felmérni az állat rátermettségét.

Fajok

Hegyi zebrák (Kenya)

Három faj és számos zebra alfaj létezik. A zebrapopulációk nagymértékben különböznek egymástól, és az alfajok besorolása közötti kapcsolatok jól ismertek.

Az alföldi zebra (Equus quagga, hivatalosan Equus burchelli) a legelterjedtebb. Tizenkét alfaja él Dél- és Kelet-Afrikában. Ennek alfajai a közönséges zebra, a dauw, a Burchell-zebra (Equus quagga burchelli) és a kihalt kvagga (Equus quagga quagga) is.

Délnyugat-Afrikában él a hegyi zebra (Equus zebra). Bőre fényes, hastájéka fehér és csíkjai keskenyebbek, mint az alföldi zebráé. Két alfaja van; veszélyeztetett.

A Grévy-zebra (Equus grevyi) a legnagyobb testméretű egyedekből álló zebra faj. Egyenes sörénye és hosszú, keskeny feje öszvérszerűvé teszi megjelenését. Etiópia, Szomália és Észak-Kenya félszáraz füves vidékén él. Egyike napjaink legritkább zebrafajainak; veszélyeztetett.

Bár a zebrafajok előfordulási területei fedik egymást, nem kereszteződnek. Ez még akkor is igaz volt, amikor az alföldi zebra kvagga és a burchelli alfajai ugyanazon a területen osztoztak. Dorcas McClintock „A Natural History Of Zebras” című művében írta, hogy a Grévy-zebrának 46 kromoszómája van; az alföldi zebrának 44, a hegyi zebrának 32. Fogságban az alföldi zebrák kereszteződnek a hegyi zebrákkal. A hibrid csikóknak nincs lebernyegük és felismerhetőek rajtuk az alföldi zebrák jellegzetesen nagyobb fülei és hátsó felük mintázata. A Grévy-zebra mén és a hegyi zebra kanca keresztezése általában elvetéléssel végződik.

A zebrák rendszertana

Nem: Equus

Alnem: Hippotigris

Alnem: Dolichohippus

Az Equus nembe tartozó további fajokkal kapcsolatban lásd: Lófélék.

Használata

Egy szelídített zebra és lovasa Kelet-Afrikából

Kísérletek történtek a zebrák kiképzésére mind lovaglási célra, mind igás állatként való használatra, egyrészt ennek újdonságértéke miatt, másrészt azért, mert a zebrák ellenállóbbak a lovaknál az afrikai betegségekkel szemben. Ámbár mindkét célra könnyen betaníthatók voltak, túl érzékenyek, és a zebraöszvérek vagy zebroidok (keresztezések valamelyik zebrafajta és a ló vagy szamár között) előnyösebbnek bizonyultak a tiszta vérű zebráknál.

Angliában Lord Rothschild gyakran használt zebrákat kocsihúzásra. 1907-ben Rosendo Ribeiro, a kenyai Nairobi első orvosa használt zebrát lovaglási célra, azzal látogatta a betegeket. Horace Hayes kapitány, a „Ló testtájai” („Points of the Horse”, 1899 körül) című művében összehasonlította a különböző zebrafajták használatát.

Hayes kevesebb mint egy óra alatt felnyergelt és felkantározott egy hegyi zebrát (Mountain Zebra), de képtelen volt „szájat csinálni” neki a két nap alatt, amíg az a tulajdonában volt. Feljegyezte, hogy a zebra nyaka olyan merev és erős volt, hogy képtelen volt bármilyen irányban hajlítani. Bár meg tudta tanítani neki, hogy a manézsban megtegye, amit akart, mikor kivitte a szabadba, képtelen volt irányítása alatt tartani. Hayes úgy találta, hogy a Burchell-zebrát könnyű betanítani, és ideálisnak tekintette a háziasításra, mert immunis a cecelégy csípésére. A kvaggát háziasításra nagyon megfelelőnek találta, mert erősebb, kezelhetőbb és jobban hasonlít a lóhoz a többi zebránál.

Jegyzetek

  1. Gould, S. J. (1983) Hen's Teeth and Horse's Toes: Further Reflections in Natural History. New York: W. W. Norton and Company.

    Elsősorban az alábbi fejezetre utalunk: Chapter 29: How the Zebra Gets Its Stripes. Az egyik legfőbb bizonyítéka a fekete alapon fehér csíkoknak, szemben a fehér alapon fekete csíkokkal, hogy egyes abnormális zebrákon a „csíkok” sávok helyett pöttyöket alkotnak. Ezek fekete alapon fehér pöttyök, amely arra utal, hogy az állat alapszíne normális esetben is fekete. Ezt a jelenséget ábrázolja ez a kép Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.

  2. How do a zebra's stripes act as camouflage?. How Stuff Works. (Hozzáférés: 2006. november 13.)
  3. Waage, J. K. (1981). How the zebra got its stripes: biting flies as selective agents in the evolution of zebra colouration. J. Entom. Soc. South Africa. 44: 351 - 358.

Források

  • McClintock, Dorcas: A Natural History Of Zebras, Scribner's, New York, 1976, ISBN 0-684-14621-5
  • Hayes, Horace: Points of the Horse (1899 körül)

További információk