A mai világban a Ügynök (titkosszolgálattal együttműködő személy) olyan alapvető kérdéssé vált, amely a mindennapi élet különböző aspektusait érinti. A gazdaságra gyakorolt hatásától a társadalomban betöltött szerepéig a Ügynök (titkosszolgálattal együttműködő személy) kiemelt szerepet kapott az aktuális beszélgetésekben és vitákban. Éppen ezért szükséges a Ügynök (titkosszolgálattal együttműködő személy)-hez kapcsolódó különböző szempontok mélyreható feltárása, elemezve annak időbeli alakulását, a különböző területekre gyakorolt hatását és lehetséges jövőbeli következményeit. Ebben a cikkben elmélyülünk a Ügynök (titkosszolgálattal együttműködő személy) lenyűgöző világában, hogy jobban megértsük jelentőségét ma és az emberiség jövője szempontjából.
Az ügynök szó jelentése a titkosszolgálatokkal összefüggésben sem egyértelmű. A magyar, és a témában meghatározó irodalommal rendelkező több más nyelvben (német, orosz, francia, de a szigetországi angol esetében is) a szó megfelelői ((németül) Agent, (franciául) agent, (oroszul) агент, (angolul) agent) hagyományosan a titkosszolgálatokkal együttműködő külső személyt jelentenek. A 20. század vége felé azonban mindezen nyelvekben megjelent – főleg a krimiirodalom, a filmek révén – a szó amerikai angol nyelvű értelmezése, ami elsősorban a titkosszolgálatok (és más rendőri szervek) hivatásos tagjait jelöli. Ezért a 21. század elején a magyar nyelvben is keveredik a kétféle értelmezés, a hivatásos tiszt és a beszervezett személy jelentése.
Jelen cikk a titkosszolgálatokkal együttműködő, beszervezett, a hivatásos tartótiszt által foglalkoztatott személy értelmében foglalkozik az ügynökökkel.
Az ügynökök beszervezésének alapjai háromfélék (és ezek egyedi kombinációi) lehetnek: anyagi (pénz); ideológiai (eszmei egyetértés); és zsarolás.
Az általában hálózatba szervezett ügynökök foglalkoztatása a legtöbb titkosszolgálat számára, de különösen az emberi erőforrásokra alapuló hírszerzési ágazat, a HUMINT számára alapvető fontosságú. Hagyományosan nagy számban alkalmazza az ügynököket a kémelhárítás és a belső elhárítás (alkotmányvédelem, terrorelhárítás) is.
A rendszerváltás utáni magyarországi ügynökkérdés, az úgynevezett ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos vita elsősorban az államszocializmus idejében, a belső elhárítás (Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség) által foglalkoztatott személyekkel kapcsolatos.
A titkosszolgálatok szóhasználata, szakmai nyelvezete, kifejezései, zsargonja – éppen tevékenységük titkossága miatt – országokon, nyelvterületeken belül is erősen különböző, az adott konkrét szolgálatok belső világára jellemző.
Az ügynök egy rövid meghatározás szerint egy titkosszolgálat által beszervezett személy, akinek van nyilvántartási kartonja és ő maga is tudja, hogy a szolgálatnak dolgozik.
Az ügynökök lehetnek magyar vagy külföldi állampolgárok – utóbbiak értelemszerűen a hírszerzés vagy ritkán a kémelhárítás (az úgynevezett támadólagos elhárítás) ügynökei.
A rendszerváltás előtti magyar titkosszolgálatok magyar állampolgár ügynökeinek kategóriái: „titkos munkatárs” (TMT), akinek fontos információszerző lehetőségei vannak és tudatosan, esetenként kezdeményezően dolgozik a titkosszolgálatok számára; és a titkos megbízott (TMB), aki ugyancsak tudatosan, de csak kevésbé fontos feladatokat végez. A zsarolás révén beszervezett személyek esetében nem alkalmaztak ilyen eufemizmusokat, őket ügynökként (Ü) tartották nyilván. Emellett a titkosszolgálatoknak vannak úgynevezett „társadalmi kapcsolatai”, akik ugyancsak tudatosan működnek együtt, de rangjuk, tekintélyük vagy más okok miatt eltekintettek a beszervezésüktől és egyenlő félként konzultálnak velük, valamint alkalmi kapcsolatai, akikkel nem rendszeres az együttműködés. Olyan esetek is vannak, amikor a titkosszolgálatot segítő személy nincs tudatában tevékenysége tényleges tartalmának, jellegének.
Az ügynökök beszervezését megelőzi a megfelelő személyek keresése (tippkutatás), az alkalmasnak tűnő célszemélyek tanulmányozása. Már e folyamat során az illető (hazai) személyt előzetesen a hazai szolgálatok közös nyilvántartásába veszik (priorálás), elsősorban azért, hogy egy ígéretes jelöltet nehogy véletlenül egy konkurens szerv már előbb beszervezzen. Az ügynök kifejezést a beszervezés során – a szó pejoratív hangulata miatt – általában nem alkalmazzák. Az MNVK 2. Csoportfőnökség szóhasználatában ezt a kifejezést a „megnyert személy” fordulattal helyettesítették. Külföldön az ügynököket az illegális hírszerzés keretében foglalkoztatják.
A magyar katonai hírszerzés ügynökei a foglalkoztatás területei szerint többfélék lehetnek:
További ügynök-kategóriákhoz tartoznak azok a személyek, akik „postaládát” működtetnek, vagy titkos lakást („K-lakás” a konspiráció szóból) tartanak fenn a hírszerzés céljaira.