104 (segélyhívó)

Manapság a 104 (segélyhívó) olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét felkelti. A 104 (segélyhívó) eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos vita tárgya volt, és nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken. Akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a tudomány és technológia terén betöltött fontossága miatt, a 104 (segélyhívó) olyan jelenség, amely továbbra is felkelti a szakértők és a rajongók érdeklődését. Ebben a cikkben a 104 (segélyhívó) különböző aspektusait vizsgáljuk meg, és elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását annak érdekében, hogy jobban megértsük jelentését és hatókörét a mai társadalomban.

A 104-es telefonszám a világ több országában is segélyhívószámként működik.

A világban

A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) nyilvántartása szerint a 104-es számon Magyarországon és Kubában a mentőszolgálat, Irakban a rendőrség érhető el, Azerbajdzsánban, Örményországban, Fehéroroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában gázömlés bejelentésére szolgál, míg Kirgizisztánban és a Maldív-szigeteken általános vészhelyzeti bejelentőként működik.

Magyarországon

A mentők 04-es hívószámának első megjelenése az 1929-es budapesti telefonkönyvben

Magyarországon 1996. november 1-jén vezették be a 104-es hívószámot. 1928 és 1996 között 04 volt a mentők központi hívószáma, és egészen 1997. február elejéig fenntartották ezt a számot, párhuzamosan a 104-essel. A 04-ről 104-re való váltás összefüggött azzal, hogy Budapesten 1989. szeptember 1-jén bevezették a hétjegyű hívószámokat, vidéken pedig 1993-ig tartott az átállás az ötről hatjegyű telefonszámokra. A hívószámok struktúrájának átalakítása miatt az országban akkor még egyetlen vezetékes telefonszolgáltatóként működő Matáv az 1-essel kezdődő számokat egy speciális szolgáltatási kör eléréséhez akarta fenntartani, míg a 0-val kezdődőeket csak előhívószámként kívánta működtetni, ezért lett a korábbi kétjegyű 04-ből háromjegyű (104) a hívószám (ugyanekkor változott a rendőrség száma 07-ről 107-re és a tűzoltóságé 05-ről 105-re).

A 04-es mentőszolgálati hívószám a budapesti automata telefonközpontok 1928-tól három éven keresztül zajló bevezetéséhez köthető: azokon a területeken, ahol már automata szolgálta ki az előfizetőket, már a 04-et tárcsázva bonyolíthattak segélyhívást. Ugyanakkor ennek a számnak az országos elterjedéséig az utolsó magyarországi kézikapcsolású telefonközpont felszámolásáig várni kellett, amire 1996-ban került sor.

Működése

A 04-es vagy 104-es számot tárcsázók hívása 2017-ig az Országos Mentőszolgálat megyei irányítóközpontjába futott be. A telefonközpontok észlelték, hogy a hívást honnan indították, és automatikusan a legközelebbi mentésirányítóhoz kapcsolták a hívást. 2017. november 1. óta azonban a 104-et tárcsázók hívásai a 112-es egységes segélyhívó szombathelyi vagy miskolci központjába futnak be, így a hívószám ugyan megmaradt, de valójában ugyanoda kapcsol, mint a 112. A 112-es számot Magyarországon 1999. április 1-jén vezették be, ám ekkor még csak a rendőrséggel lehetett felvenni a kapcsolatot. Az egységes segélyhívó megteremtése Magyarország Európai Uniós csatlakozásának egyik feltétele volt, ugyanis az uniós tagállamok mindegyikében ezen a számon lehet segítséget kérni baleset vagy rosszullét esetén.

Források

  1. International Numbering Resources Database. ITU honlap (2017. március 21.) (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  2. Fekete Gy. Attila: Új segélyszámok. Népszabadság, LIV. évf. 227. sz. (1996. szeptember 28.) 13. o.
  3. Gyulay Zoltán: Éjszakai hadművelet. Magyar Nemzet, LII. évf. 207. sz. (1989. szeptember 4.) 5. o.
  4. Tóth Ildikó: Ötről hatra. Kurír, III. évf. 182. sz. (1992. szeptember 17.) 3. o.
  5. Jakab László: Telefonok régen és ma. In Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv. Budapest: Hírközlési Múzeumi Alapítvány. 2005. 147. o.  
  6. Német Tamás, Joób Sándor: A mentőket hívja, de nem a mentősök fogják felvenni. Index.hu (2017. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2019. március 23.)
  7. Csorba Tibor: Elérhető Európában a 112. Magyar Nemzet, LXXI. évf. 153. sz. (2008. június 6.) 16. o.