A méla Tempefői
A A méla Tempefői olyan téma, amely évtizedek óta tanulmányozás és vita tárgya. Jelentősége és hatása a társadalomra állandó érdeklődést váltott ki elemzése és megértése iránt. Az idők során különböző nézőpontokból vizsgálták, és igyekeztek megérteni következményeit és alkalmazásait a különböző területeken. Ebben a cikkben a A méla Tempefői-et kritikai szemszögből közelítjük meg, különböző megközelítéseket és véleményeket mutatva be, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy széles és teljes képet kapjon erről a témáról. Ezen túlmenően elemezni fogják a főbb trendeket és a közelmúltban bekövetkezett fejleményeket, amelyek a fejlődését jelezték, panorámaképet nyújtva a jelenlegi összefüggésben való relevanciájáról.
| A méla Tempefői (A méla Tempefői avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon) | |
 | |
| Az első önálló kiadás (1950) | |
| Adatok | |
| Szerző | Csokonai Vitéz Mihály |
| Műfaj | szatirikus színjáték |
| Eredeti nyelv | magyar |
| Szereplők |
|
| Cselekmény helyszíne | gróf Fegyverneki s Tempefői háza |
| Cselekmény ideje | 18. század |
| Premier dátuma | 1938. április 28. |
| Premier helye | Erzsébetvárosi Színház, Budapest |
A méla Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húszéves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
A darab önálló kiadásban először 1950-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg Tempefői címmel.
Történet
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel. Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki.
Tempefői elindul pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik lánya utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába.
Mások sem támogatják. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság. Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Jellemzése
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt". Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a Kármán Fannyja”.
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”
A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.
Előadása
1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. A darab ősbemutatójára végül 1938. április 28-án került sor a Független Színpad társulat előadásában az Erzsébetvárosi Színházban. Az előadást Hont Ferenc rendezte, az alapszöveget Benedek András és Schöpflin Gyula alkalmazta színpadra és írt befejezést a történetnek. A címszerepet Gellért Endre alakította, a további főbb szerepeket Bánhidi László és Hont Erzsi alakították.
Filmváltozat
- 1975-ben 99 perces magyar játékfilm készült, Zsurzs Éva rendezésében. Szereplők: Balázsovits Lajos (Tempefői), Venczel Vera (Rozália), Haumann Péter (Bertrieger), Egri István (Fegyverneki), Kalocsay Miklós (Serteperti), Koncz Gábor (Kopóházi).
Jegyzetek
- ↑ szerk.: Sőtér István: A felvilágosodás és a népiesség találkozása – Csokonai – A csúcson, A magyar irodalom története III., Pándi Pál (kötetszerk.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 137. o. (1965). ISBN 963-05-1642-X. Hozzáférés ideje: 2011. február 17.
- ↑ Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 403. o. (1962)
- ↑ A méla Tempefői venczelvera.hu
- ↑ A méla Tempefői a PORT.hu-n (magyarul)
Források
- Pintér Jenő. Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában, A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet (1930–1941)
- Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962)
