A mai világban a A pénz lényegéről olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a A pénz lényegéről növekvő érdeklődést váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben mindent részletesen megvizsgálunk, ami a A pénz lényegéről-hez kapcsolódik, az eredetétől a mai hatásig. Felfedezzük, hogyan alakította a A pénz lényegéről életmódunkat, gondolkodásunkat és kapcsolatainkat, valamint a jövőbe vetítését. Készüljön fel arra, hogy elmélyüljön a A pénz lényegéről mély és részletes elemzésében, és fedezze fel mindazokat a szempontokat, amelyek miatt ez a téma érdemes tanulmányozásra és elmélkedésre.
| A pénz lényegéről | |
| Szerző | Moses Hess |
| Eredeti cím | Über das Geldwesen |
| Nyelv | német |
| Műfaj | tanulmány |
| Kiadás | |
| Kiadó | Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform |
| Kiadás dátuma | 1845 |
| Média típusa | nyomtatott folyóirat |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A pénz lényegéről (eredetileg németül Über das Geldwesen) című tanulmány 1843 végén–1844 elején keletkezett. Szerzője, Moses Hess a Karl Marx és Arnold Ruge által szerkesztett Deutsch–Französische Jahrbücher második számába szánta művét, de az a lap megszűnése miatt nem jelenhetett meg. A munka csak 1845-ben került publikálásra a Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform című, évkönyv formátumú folyóiratban.
Karl Marx ismerte az írás első kézirat-változatát, s jelentős hatást gyakorolt rá, mely tükröződött az ekkoriban született Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkáján, – bár, mint publikálatlan írás, nem hivatkozhatott rá.
A szerző e munkájában radikális kritikát gyakorol a kapitalista társadalom fölött, melyet általában a „modern szatócsvilág”, néhol „modern, keresztény szatócsvilág” kifejezéssel illet. Fő jellemzője a morális megközelítés, mely következtében a tények helyett sok helyen spekulatív állításokat, esetenként látványos metaforákat fogalmaz meg. A következőképpen ostorozza a kapitalizmust történetfilozófiai kitérőket tartalmazó bevezetője zárásaként:
| „ | Az eddigi történelem nem egyéb, mint a rablógyilkosság és a rabszolgaság szabályozása, megalapozása, keresztülvitele, általánosítása. – Hogy hogyan jutottak a dolgok végül oda, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül és minden pillanatban saját magunk elkótyavetyéljük tevékenységünket, termelőerőnket, képességünket – hogy a kannibalizmus, a kölcsönös rablógyilkosság és a rabszolgaság, amellyel az emberiség története elkezdődött, elvvé emelkedett –, és hogyan van az, hogy csak ebből az általános kizsákmányolásból és egyetemes jobbágyságból születhet meg az organikus közösség – azt fogjuk a következőkben kimutatni. | ” |
| – Moses Hess: i. m.: 331. old. | ||
Az emberiségnek „állati jelleget” tulajdonít, történelmét két alapvető szakaszra osztja, az emberiség első keletkezéstörténetére, mely lényegileg az emberré válást, az emberiség evolúcióját öleli fel, és a második keletkezéstörténetre, amely:
| „ | tudatos, szellemi vagy társadalmi létezésének keletkezéstörténete, s ezt a szociális állatvilágban láthatjuk. – Ma a szociális állatvilág csúcsán, kulminációs pontján vagyunk; s ezért vagyunk most szociális ragadozók, befejezett, tudatos egoisták, akik a szabad konkurenciában mindenki háborúját mindenki ellen, az úgynevezett emberi jogokban az elszigetelt egyének, a magánszemélyek, az »abszolút személyiség« jogait, az iparűzés szabadságában a kölcsönös kizsákmányolást, a pénzéhséget – szankcionáljuk, a pénzéhséget, amely semmi egyéb, mint a szociális ragadozó vérszomja. | ” |
| – Moses Hess: i. m.: 342. old. | ||
Hess szarkazmussal ír a pénz közgazdasági meghatározásáról:
| „ | A pénz a politikai gazdaságtan elvei szerint az általános csereeszköz, tehát az életmédium, az emberi képesség, valóságos termelőerő, az emberiség valóságos kincse. – Ha ez a külsővé vált kincs valóban megfelelne a belsőnek, akkor minden ember annyit érne, mint amennyi készpénze vagy pénzértéke van, | ” |
| – Moses Hess: i. m.: 333. old. | ||
Párhuzamba állítja a vallási és ökonómiai elidegenedést, s elítélően nyilatkozik mind a teológiáról, illetve teológusokról, mind a közgazdaságtanról, illetve közgazdászokról. Filozófiai pénzdefiníciója szerint:
| „ | A pénz a kölcsönösen elidegenedett emberek terméke, a külsővé vált ember. | ” |
| – Moses Hess: i. m.: 333. old. | ||
Hess szerint a „modern szatócsvilágban” az emberek a pénznek isteni hatalmat tulajdonítanak, s ezzel az egyik első képviselője a pénzfetisizmus elméletének. Bírálja Wilhelm Schulzot, aki közgazdászként A termelés mozgása (Die Bewegung der Produktion) című könyvében vitatta a pénz megszüntetésének szükségességét és lehetőségét, s válaszában kifejezte azt a hipotézisét, vagy inkább vízióját, hogy egy kommunista, egyesült társadalom fel fogja számolni az elidegenült csereeszközt, a pénzt. Hess utópizmusa ott a leglátványosabb, ahol az emberiség egymás iránti szeretetben való egyesülését jelöli ki megoldásnak, s ebben közel áll Ludwig Feuerbach és Wilhelm Weitling kommunizmusképéhez.