Alba (viselet)
Ebben a cikkben a Alba (viselet) lenyűgöző világát tárjuk fel, amely téma tudósok, akadémikusok és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A Alba (viselet) évtizedek óta tanulmányozás és vita tárgya, és hatása a modern társadalom nagy részére kiterjed. Az eredetétől a jövőbeli vonatkozásaiig alaposan megvizsgáljuk a Alba (viselet) különböző oldalait és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A részletes elemzés révén reméljük, hogy átfogó képet adunk a Alba (viselet)-ről és annak következményeiről, lehetővé téve az olvasók számára, hogy mélyebben megértsék ezt az érdekes témát.
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az alba miseing, gyakran viselt liturgikus öltözet. Nevét fehér színéről kapta. Bokáig ér, bő ráncokban esik, ujja szűk. Cingulummal kötik meg. A liturgia végzéséhez szükséges lelki tisztaság jelképe.
Vászonból készült fehér. Ezt hordja a püspök, pap, lektor, ministráns, de ezt adnak a megkeresztelt felnőttekre, elsőáldozókra is. Az alba rövidített változata a karing.
Története
A mai alba az ókori rómaiak ruhájának, a tunikának az utódja. Története a 7. századig nyúlik vissza: a "tunica talaris manicata" 'ujjas, bokáig érő ing' volt, amit a 8. században már minden római klerikus viselt. A 10. században - főként a clunyi reformokat befogadó monostorokban - szerzetesek is viselték a kórusban. A 11. században csipkével és hímzéssel kezdték díszíteni. A II. vatikáni zsinat után a liturgia bármelyik szolgálattevője viselheti. Az alba szabása és formája változatos lett.
A szó eredete
Az alba latin szó, jelentése: fehér. A fehér ruha a tisztaság, a megváltás jele, amely - a keresztény vallás szerint - a keresztelésnél kezdődik, és a test feltámadásával fejeződik be.