A mai világban a Asiagói csata olyan témává vált, amely az egyének széles köre számára nagyon fontos és érdekes. A Asiagói csata jelentősége abban rejlik, hogy közvetlen hatással van az emberek mindennapi életére, valamint a társadalom különböző aspektusaira. Megjelenése óta a Asiagói csata nagy vitát váltott ki, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt, amelyek célja, hogy megértsék a lényegét és hatását különböző összefüggésekben. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Asiagói csata jelentését és fontosságát, valamint a mai vonatkozásait.
Asiagói csata | |||
Konfliktus | Az első világháború Olasz frontja | ||
Időpont | 1916. május 15. – június 10. | ||
Helyszín | Trient (Dél-Tirol) térsége | ||
Eredmény | Visszavert Osztrák–Magyar monarchiabeli támadás | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 45° 54′ 07″, k. h. 11° 30′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 07″, k. h. 11° 30′ 32″ |
Az asiagói csata 1916. május 15-étől június 10-éig tartott az előrenyomuló Osztrák–Magyar Monarchia csapatai és Olaszország hadserege között. A támadást „Büntető-támadásnak” is hívták, utalva arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a balkáni hadjárat befejezése után igyekezett Olaszországot megtörni, az addigi az Isonzó mentén folytatott védekezései után ellentámadást akart mérni az olasz csapatokra. A hadjárat egyik parancsnokává magát a Monarchia trónörökösét, Károly főherceget, a későbbi Károly császárt és királyt nevezték ki, így nevéhez kötve a vélhetőleg sikeres támadás dicsőségét.
A haditervek kidolgozása nagyrészt Franz Conrad von Hötzendorfhoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarchia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel Szerbia vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, Trientből készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az Isonzó mentén történő áttörésre a térségben tartózkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, Padova felé kell kitörnie a frontvonalról az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva Olaszország fölött.
1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel Trient térségében a Monarchia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel Németország még nem állt hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghiúsult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást Trient térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az Alpok térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.
1916. május 15-én erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege Padova irányába. Asiago és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út Vicenza felé, amit mintegy 30 km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az Isonzónál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva vasútvonalak sűrű kiépítettségét Északnyugat-Olaszországban. Az olasz front helyzetét a keleti fronton június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a Bruszilov-offenzíva mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást június 10-én fejezték be.
A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá 50 000 olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a Trient térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a hatodik isonzói csata megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz Salandra-kormány lemondott és Paolo Bosellit nevezték ki új miniszterelnöknek.
Az olasz front: http://www.firstworldwar.com/maps/graphics/maps_42_italy1915-17_(1600).jpg