Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Békák jelentőségét a mai társadalomban. A tudományos életben betöltött relevanciájától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Békák alapvető szerepet játszik abban, hogy megértsük a minket körülvevő világot. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Békák különböző aspektusait és dimenzióit, a történelmi eredetétől a jelenlegi alkalmazásaiig. Hasonlóképpen figyelembe vesszük a Békák körül kialakult különböző nézőpontokat és megközelítéseket, gazdagítva ezzel a témával kapcsolatos általános megértést. Ez a cikk igyekszik elmélyülni a Békák relevanciájában és jelentésében a jelenlegi társadalmunkban, és olyan panorámaképet kínál, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse annak fontosságát és hatókörét különböző összefüggésekben.
Békák | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kecskebéka (Rana esculenta)
| ||||||||||
Zöld levelibéka (Hyla arborea)
| ||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
Alrendek | ||||||||||
Elterjedés | ||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Békák témájú médiaállományokat és Békák témájú kategóriát. |
A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura) 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályán belül a Salientia klád egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők. A békák 10-12 évig élnek.
A béka ótörök jövevényszó (például kirgiz baka, oszmántörök baga). Bizonyára hangutánzó eredetű, ahogyan az állat hangját jelölő brekeg, brekeke, vartyog és kuruttyol szavak is.
Zömmel vízközelben élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás), amelyet felfújható torokzacskók segítségével végeznek el – ez azonban nem minden fajra jellemző.
A békák a többi kétéltűhöz hasonlóan petékkel szaporodnak. A külső megtermékenyítésű békáknál előforduló álpárzási jelenség az amplexus. Lárváikat ebihalaknak nevezik, ezek változatosan táplálkoznak, általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó, majd elülső lábuk nő, végül eltűnik a farkuk.
A farkatlan kétéltűek a trópusoktól a szubarktikus éghajlatú vidékekig elterjedtek, de zömük a trópusi esőerdőkben él. Pusztulásuk oka elsősorban élőhelyük szűkülésében keresendő.
A rendhez az alábbi alrendek és családok tartoznak (taxonómiai sorrendben).
Jelenlegi listánk 4819 fajt tart nyilván, de ez a szám folyamatosan változik.
Gyakran két külön csoportként beszélnek a közönséges békákról és a varangyokról, ez azonban alaptalan, pusztán küllem alapján történik, nem rendszertani különállásuk miatt. A varangyok a Neobatrachia egyik családját alkotják, éppen annyira különülnek el a békák között, mint például a levelibékák a mászóbékáktól.