Bulla
A mai világban a Bulla olyan kérdés, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Bulla sok embert érdekelt a különböző területeken. Akár személyes, akár szakmai, politikai vagy kulturális szinten, a Bulla vitákat és vitákat generált szerte a világon. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Bulla témáját, elemezve annak különböző aspektusait és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Bulla hogyan fejlődött az idők során, és milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a jövőben.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| bulla | |
 | |
| IV. Ottó német-római császár aranybullája | |
| Névváltozatok | |
| Magyarul | |
| aranypöcsét | |
| Rövidítések jelentése |
A bulla olyan fémpecsét, melyet ünnepi oklevelekre erősítettek. Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet is.
A fémpecsét sokkal tartósabb, ugyanakkor egyes fajtái sokkal drágábbak is a viaszpecséteknél, ezért fémpecséttel csak a különösen fontos okleveleket látták el. Az ércpecsétek szinte kivétel nélkül kettőspecsétek. A bulla lényegében kör alakú kis doboz, melynek az alaplapja és a fedőlapja az összeillesztés előtt egy-egy pecsétnyomóval megpréselt arany-, ezüst-, ólom- vagy bronzlemez. Az Árpád-kori aranybullák dobozát belülről fémvázzal erősítették meg. Ezzel szemben Mátyás király aranybullái tömör aranylemezekből készültek. A magyar aranybullák nagy része a vatikáni levéltárban maradt fenn. Magyar ezüstbullák nem ismertek.
Először a Bizánci Birodalomban használtak fémpecséteket, de ólom-függőpecséteket már a pápai kancellária is használt a 6. századtól és a pápai bullák általában ólomból készültek a szerénység jelképeként. Ólompecséteket különösen a dél-európai országokban használtak. Magyarországon ritkábban fordul elő, de az első kétségtelenül eredeti és királyi pecsétünk Péter király (1038-1041, 1044-1046) ólombullája és II. Géza uralkodása alatt, 1156-ban is előfordul az ólombulla. Ettől kezdve gyakoribbak az ércből készült magyar bullák.
Az aranypecsétek nyugat-európai használata (először Nagy Károly császárnál) a bizánci udvarral szembeni rivalizálás hatására terjedt el. A német-római császárok ezt követően a nagy viaszpecsét mellett csak aranybullákkal erősítették meg kiváltságleveleiket. Ez volt a gyakorlat a szicíliai, az aragóniai és a magyar királyok esetében is. A francia, angol és dán királyok ritkábban használtak aranypecsétet. Néha aranybullát adtak ki a pápák, a cseh királyok és a velencei dózsék is.
Az ezüst- és bronzbullák nagyon ritkák. Az ezüstpecséteket főleg Bizáncban használták.
Jegyzetek
- ↑ II. Endre Aranybullája. Budapest 1987. 29.