Cliff Allison

A mai világban a Cliff Allison egyre nagyobb érdeklődést mutat minden korosztály és hátterű ember számára. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Cliff Allison sok ember mindennapi életének viszonyítási pontjává vált, és mindent befolyásol a fogyasztási döntéseiktől kezdve egészen a másokhoz való viszonyulásukig. A történelem során a Cliff Allison vita és elemzés tárgya volt, végtelen véleményeket és perspektívákat generálva, amelyek megpróbálják megérteni a társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyek a Cliff Allison-et napjainkban releváns témává teszik, valamint az idők folyamán alakulását és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Clifford Allison
Életrajzi adatai
Született1932. február 8.
Brough, (Anglia)
Elhunyt2005. április 7. (73 évesen)
Brough, (Anglia)
NemzetiségeUK brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19581961
CsapataLotus, Scuderia Centro Sud, Ferrari, UDT Laystall
Nagydíjak száma18 (16 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések1
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjMonaco 1958 monaco nagydíj
Legutolsó nagydíjBelgium 1961 belgium nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Clifford Allison témájú médiaállományokat.

Henry Clifford Allison (Brough, 1932. február 8.Brough, 2005. április 7.) brit autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta.

Pályafutása

Kortársához hasonlóan szintén apjának motorsport iránti rajongása, valamint családi vállalkozásként működtetett szerelőműhelyük hatására kezdett vonzódni a versenyzés felé. 20 éves volt, amikor először versenyszerűen kormányt ragadott, és három évbe telt, mire észrevetette magát a porondon, akkor viszont nem is akárki, hanem a saját Formula–1-es csapatát felállítani készülő Colin Chapman figyelt fel rá. Többször is részt vett a Le Mans-i 24 órás autóversenyen, de csak 1957-ben sikerült célba érnie csapattársával, amikor a 14. helyen végeztek, de ez a pozíció a saját osztályában kategória győzelmet ért.

Amikor a Lotus 1958-ban megjelent a királykategóriában, a legendás tulajdonos meg is kereste Allisont egy ajánlattal, így ő és Graham Hill részesültek abban megtiszteltetésben, hogy először versenyezhettek a Lotus zászlaja alatt az Formula–1-ben. A kezdés Allisonnak sikerült jobban, hiszen míg Hillt folyamatos technikai hibák sújtották, ő két hatodik hellyel debütált, majd a következő futamon, Spában már a pontszerzők közé is feliratkozott, amikor negyedikként intették le. Ám azon a futamon nem is csak a dobogóhoz, hanem a győzelemhez is közel került, ugyanis a leintés pillanatában az előtte végző mindhárom pilótát utolérte a technika ördöge. A célegyenes akkor még a La Source és az Eau Rouge közötti padlógázos szakaszon volt, ám ezzel az utolsó emelkedővel a dobogósok már alig tudtak megküzdeni. A győztes Tony Brooks a La Source-ból kihajtva a váltójával kezdett küszködni, a mögötte érkező Mike Hawthornnak a motorja ment tönkre a célvonal átlépésekor, míg Stuart Lewis-Evans úgy lett harmadik, hogy a verseny utolsó kanyarjára Vanwalljának felfüggesztése már felmondta a szolgálatot. Mindhárman csak éppen el tudtak jutni a kockás zászlóig.

Abban az évben ez maradt a legjobb helyezése, ám eközben az Formula–2-ben és sportautókkal is sikereket ért el, így a következő szezonra a Ferrari vetett rá szemet, ahol Peter Collins halála és Hawthorn visszavonulása okán nagy átszervezésekre készültek. Allisonnak öt verseny során végül csak egy pontszerzés jutott 1959-ben, de az ő ideje az új idény kezdetén jött el, amikor Phil Hill oldalán megnyerte a Buenos Aires 1000 sportautó-versenyt, majd pár héttel később második lett az argentin nagydíjon Bruce McLaren mögött. Hirtelen mindenki nagy dolgokat várt tőle, ám a következő nagydíjhétvégén, Monacóban csúnya balesetet szenvedett, amely során kirepült autójából, és eszméletlenül, kartöréssel, valamint az arcán szerzett súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

Az év végére felépült, de a Ferrari ekkor már csak tesztpilótaként számított rá, Allison viszont mindenképp versenyezni akart, így 1961-re leszerződött a privát Lotusokat futtató UDT Laystall csapattal. Ám már csak egy futam volt hátra karrierjéből, Monacóban a 8. helyen ért célba, de aztán Spában újabb nagy balesetet vészelt át, miközben mindkét térdét eltörte.. Innentől azonban nem kísértette tovább a sorsot, befejezte pályafutását és visszatért apja által elkezdett családi vállalkozásához.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1958 Team Lotus Lotus 12 Climax
L4
ARG
MON
6
NED
6
500
BEL
4
FRA
Ki
GBR
Ki
ITA
7
MOR
10
18. 3
Lotus 16 Climax
L4
GER
10
Scuderia Centro Sud Maserati 250F Maserati
L6
POR
Ki
1959 Scuderia Ferrari Ferrari Dino 156 Ferrari V6 MON
Ki
17. 2
Ferrari Dino 246 Ferrari V6 500
NED
9
FRA
GBR
GER
Ki
POR
ITA
5
USA
Ki
1960 Scuderia Ferrari Ferrari Dino 246 Ferrari V6 ARG
2
MON
DNQ
500
NED
BEL
FRA
GBR
POR
ITA
USA
12. 6
1961 UDT-Laystall Racing Team Lotus 18 Climax
L4
MON
8
NED
BEL
DNS
FRA
GBR
GER
ITA
USA
NC 0

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1956 GBR Lotus Engineering Lotus 11 GBR Keith Hall kiesett
1957 GBR Lotus Engineering Lotus 11 GBR Keith Hall 14
1958 GBR Lotus Engineering Lotus 11 GBR Graham Hill kiesett
1959 ITA Scuderia Ferrari Ferrari 250 TR59 BRA Hernando da Silva Ramos kiesett
1961 GBR UDT / Laystall Racing Team Lotus Elise Mk14 GBR Keith Hall kiesett


Források

  1. Cliff Allison”, The Independent , 2005. április 9. (Hozzáférés: 2010. december 21.) 
  2. Henry, Alan: Looking back, with Cliff Allison. Motor Sport, 1984. február 1. (Hozzáférés: 2015. március 17.)
  3. Grand Prix Course in Monaco Is Too Slow, Drivers Complain, New York Times, 10 May 1959, Page S3.
  4. Sports Datelines, Los Angeles Times, 17 June 1961, Page A5.

Külső hivatkozások