Danilo Kiš

A mai világban a Danilo Kiš az emberek széles köre számára kiemelt jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált. Az amatőröktől a szakértőkig a Danilo Kiš felkeltette a figyelmet és vitát váltott ki a társadalom számos területén. Hatása túlmutat a földrajzi és kulturális korlátokon, és különböző tudományágak vizsgálatának és elemzésének tárgya. Ebben a cikkben a Danilo Kiš-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől kezdve a következményeiig és a lehetséges jövőbeli fejlesztésekig. Legyen szó történelmi jelenségről, releváns alakról vagy aktuális témáról, a Danilo Kiš az eszmék és ismeretek cseréjének találkozási pontja, amelyet teljes egészében meg kell értenünk, hogy kontextusba helyezzük relevanciáját társadalmunkban.

Danilo Kiš
SzületettKiss Dániel
1935.február 2.
Szabadka, Vajdaság, Jugoszlávia
Elhunyt1989.október 15. (54 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar-szerb
HázastársaMirjana Miočinović
Foglalkozásaíró
IskoláiBelgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Kar (–1958, összehasonlító irodalomtudomány)
Kitüntetései
  • NIN Prize (1972)
  • Andrić prize (1983)
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1984)
  • Preis der SWR-Bestenliste (1988)
Halál okatüdőrák
SírhelyeAlley of Distinguished Citizens (Tree-lined path of Giants, conh XI)
Danilo Kiš aláírása
Danilo Kiš aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Danilo Kiš témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Danilo Kiš (cirill írással Данило Киш, Szabadka, 1935. február 22. – Párizs, 1989. október 15.) magyar-zsidó származású jugoszláv (szerb) író. Anyai ágon montenegrói származású.

Élete

Kiss Dániel néven született a vajdasági Szabadkán 1935-ben, Kiss (Kohn) Ede (Eduard Kiš) és Milica Dragićević fiaként, így egyszerre volt magyar-zsidó és szerb származású is. Bár szerbül írt, néha magyarul jegyzetelt. Jól tudott magyarul; úgy vallotta, hogy Ady hatására lett író (1947-ben fordított is tőle). Gyermekkorában néhány évig a Zala vármegyei Kerkabarabáson élt. Itt magyar iskolába járt, első fogalmazásait is magyarul írta. Apját innen hurcolták el 1944-ben Auschwitzba.

A háború után a család megmaradt része az anya családjához, a montenegrói Cetinjébe ment. 1954-ben ott érettségizett, majd a Belgrádi Egyetemen tanult, ahol 1958-ban szerzett diplomát. Ő volt az első diák, aki összehasonlító irodalomtudományt végzett. A Vidici magazin jelentős személyisége volt, 1960-ig dolgozott ott. 1962-ben publikálta első két novelláját, a Manzárdot (Mansarda) és a 44. zsoltárt (Psalam 44). 1973-ban NIN-díjat kapott Peščanik című munkájáért. A következő években több hazai és külföldi elismerésben részesült.

Miután szerb nyelvi lektor lett két franciaországi egyetemen (Strasbourg, Párizs), élete nagy részét Párizsban töltötte. 1962-ben feleségül vette Mirjana Miočinovićot, akitől 1981-ben elvált. Ezután Pascale Delpech-sel élt együtt. Tüdőrákban hunyt el.

Művei

  • Mansarda: satirična poema, 1962 (regény; magyarul: Manzárd)
  • Psalam 44, 1962 (regény)
  • Bašta, pepeo, 1965 (regény; magyarul: Kert, hamu)
  • Rani jadi: za decu i osetljive, 1970 (novellák; magyarul: Korai bánat)
  • Peščanik, 1972 (regény; magyarul: Fövenyóra; Tolnai Szabolcs rendezésében 2007-ben film készült belőle)
  • Po-etika, 1972 (esszé)
  • Po-etika, knjiga druga, 1974 (interjúk)
  • Grobnica za Borisa Davidoviča: sedam poglavlja jedne zajedničke povesti, 1976 (novellák; magyarul: Borisz Davidovics síremléke)
  • Čas anatomije, 1978 (regény; magyarul: Anatómiai lecke)
  • Noć i magla, 1983 (dráma)
  • Homo poeticus, 1983 (esszék és interjúk)
  • Enciklopedija mrtvih, 1983 (novellák; magyarul: A holtak enciklopédiája)
  • Gorki talog iskustva, 1990 (interjúk)
  • Život, literatura, 1990 (interjúk és esszék)
  • Pesme i prepevi, 1992 (versek)
  • Lauta i ožiljci, 1994 (novellák; magyarul: Lant és sebhelyek)
  • Skladište, 1995 (szövegek)
  • Varia, 1995 (esszék, cikkek és novellák)
  • Pesme, Elektra, 1995 (versek)

Magyarul

  • Manzárd. Két kisregény / A 44. zsoltár; ford. Vári Gerda; Európa, Bp., 1966
  • Kert, hamu. Regény; ford. Ács Károly; Európa, Bp., 1967
  • A csönd elemei. Mai jugoszláv esszék; vál., utószó Danilo Kis, ford. Sztepánov Predrág; Európa, Bp., 1968 (Modern könyvtár)
  • Korai bánat. Gyermekek és érzékenyek számára; ford. Ács Károly; Forum, Újvidék, 1971
  • Fövenyóra. Regény; ford. Borbély János; Forum, Újvidék, 1973
  • Borisz Davidovics síremléke. Hét fejezet egy közös történetből; ford. Borbély János; Fórum, Újvidék, 1978
  • A holtak enciklopédiája. Elbeszélések; ford. Borbély János; Forum, Újvidék, 1986
  • Borisz Davidovics síremléke. Hét fejezet egy közös történetből; ford. Borbély János; Fórum, Újvidék, 1989
  • Lant és sebhelyek. Novellák a hagyatékból, 1980–1986; ford. Balázs Attila et al., szerk. Balázs Attila; Pesti Szalon, Bp., 1994 (Danilo Kiš életműsorozat)
  • Kételyek kora. Esszék, tanulmányok; vál., utószó Bányai János; Kalligram–Fórum, Pozsony–Újvidék, 1994 (Dominó könyvek. Libertas et civitas)
  • Anatómiai lecke; ford. Balázs Attila, Radics Viktória, Varga Piroska; Palatinus Könyvek, Bp., 1999

Irodalom

  • Mohai V. Lajosː Tanmese Danilo Kiš-től. Szövegek innen-onnan; Felsőmagyarország, Miskolc, 2001
  • Radics Viktória: Danilo Kis. Pályarajz és breviárium (Kijárat, Budapest, 2002) ISBN 9789639136809
  • Boško Krstićː A vadgesztenyék utcájának nyomában. Danilo Kiš szabadkai emlék(ezet)e; ford. Beszédes István; Studio Bravo, Szabadka, 2007

Jegyzetek

  1. ↑ Добитници Нинове награде за књижевност. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
  2. ↑ НИН online. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  3. ↑ 8325417
  4. ↑ a b c Magyar Narancs. . (Hozzáférés: 2021. január 30.)
Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot