A mai világban a Duronelly László a társadalom különböző szektorai számára rendkívül fontos és releváns témává vált. Akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szférában, a Duronelly László felkeltette a figyelmet, és vitákat generált életünkre gyakorolt hatásáról és hatásáról. A mentális egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától a gazdaságra és a környezetre gyakorolt hatásáig a Duronelly László olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Duronelly László-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak különböző dimenzióit és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Duronelly László | |
Született | 1907. február 12. Monor |
Elhunyt | 1955. november 26. (48 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | vívó |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934) |
Sírhelye | Farkasréti temető (3/1-1-22) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Duronelly László (Monor, 1907. február 12. – Budapest, 1955. november 26.) vívómester, főiskolai tanár, tanszékvezető.
Italo Santelli tanítványa volt. 1928-tól Santelli budapesti vívóiskolájában első vívómester lett. 1930-ban vívómesteri oklevelet szerzett és 1932-ig a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), majd 1941-ig a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Footbal Club) vívómestere volt. Vívómesteri működése mellett 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi oklevelet szerzett. 1941-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban testnevelési előadónak nevezték ki.
A második világháború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és a vívás tanszék vezetője lett, 1949-től főiskolai tanárként. Eközben a vívás gyakorlati oktatását is folytatta, a MAFC, a Budapesti Lokomotív, a MÁVAG vívómestereként és a Színház- és Filmművészeti Főiskola vívótanáraként is tevékenykedett. Jelentős szerepe volt a párbajtőrvívás magyarországi elterjesztésében, a később jelentős nemzetközi sikerekre vezető magyar párbajtőrstílus kialakításában.
Sírja a Farkasréti temetőben található (parcella: 3/1, sor: 1, sír: 22). Végső nyughelye 2004 óta védett.
Fia, Duronelly Róbert (1934-2009) szintén vívómester volt: mesteredző, a TF vívómesterképző szakának tanára és a BVSC vívómestere.
„ | Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. | ” |
– Duronelly László |
„ | Versenyben csak remélni lehet, számítani soha! | ” |
– Duronelly László |