Eretriai Menedémosz
A mai világban a Eretriai Menedémosz állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatásáról, akár történelmi jelentőségéről, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatásáról van szó, a Eretriai Menedémosz minden korosztálytól, nemtől és hátterű embertől felkelti a figyelmet. Az évek során a Eretriai Menedémosz mindenféle véleményt, elméletet és értelmezést generált, és számos területen központi elemmé vált. Ebben a cikkben a Eretriai Menedémosz különböző aspektusait és jelentését fogjuk feltárni a mai kontextusban. Az eredetétől a jelenlegi következményeiig alapos pillantást vetünk a Eretriai Menedémosz fontosságára mai világunkban.
Eretriai Menedémosz (Kr. e. 350 – Kr. e. 276) görög filozófus.
Az eretriai filozófusiskola alapítója, Kliszthenész fia. Eretriában született. Csak férfikorában kezdett a filozófiával foglalkozni és Athénben Platónt, valamint Sztilpónt hallgatta. Ezután visszatért szülővárosába, és ott saját bölcseletét kezdte tanítani, mígnem hazaárulás gyanúja miatt menekülnie kellett. Művei elvesztek, így filozófiájáról sem tudunk pontos képet alkotni, ókori forrásokból annyi szűrhető le, hogy ő is, mint Szókratész közvetett tanítványa, egynek tartotta az észt, értelmet és belátást az erénnyel. Etikáját Cicero így jellemzi: „quorum omne bonum in mente positum et mentis acie, qua verum cerneretur". Ez egyben iskolája jellemzése is.
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
