A mai világban a Fábián László (politikus) olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. Legyen szó tudományos, társadalmi, politikai vagy kulturális szféráról, a Fábián László (politikus) érdekesség és állandó vita tárgyává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Fábián László (politikus) új dimenziókat és kihívásokat öltött, és emberek millióinak életére van hatással szerte a világon. Ebben a cikkben a Fábián László (politikus)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük jelentőségét a jelenlegi kontextusban, és reflektálunk a jövőjére.
Fábián László | |
Született | 1919. február 7. Szeged – Alsóközpont |
Elhunyt | 1977. augusztus 18. (58 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fábián László (Szeged, 1919. február 7. – Budapest, 1977. augusztus 18.) magyar teológus, mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró, politikus, főispán.
Értelmiségi családban született Szegeden, apja igazgató-tanító volt. Alsó- és középfokú iskolai tanulmányait a szülővárosában végezte, majd érettségi után, 1937-ben beiratkozott a budapesti Református Teológiai Akadémiára. Már első éves korában bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe, részt vett a népi írók mozgalmában. 1941-ben lelkészi oklevelet vehetett át, majd a tanítói képesítést is megszerezte, 1944-ben pedig a budapesti egyetemen államtudományi doktorátust szerzett.
1945-ben a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség egyik szervezője volt Újpesten, majd belépett a Nemzeti Parasztpártba. 1947 őszétől 1949-ig Bács-Bodrog vármegye és Baja törvényhatósági jogú város főispánja volt, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, később a Közoktatásügyi Minisztérium főelőadója lett. Az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerületében országgyűlési képviselővé választották.
1956-tól a Művelődésügyi Minisztérium csoportvezetőjeként dolgozott, 1958-tól haláláig pedig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának egyik csoportvezetője volt.
Felsőfokú kertészeti és szőlészeti technikumi végzettséggel is rendelkezett, ennek birtokában mezőgazdasági ismeretterjesztéssel is foglalkozott, illetve részt vett a Kertbarát Mozgalom országos szervezésében is.