Fehérvári kapu (budai vár)

A modern világban a Fehérvári kapu (budai vár) olyan téma, amely aktuálissá vált a mai társadalomban. Megalakulása óta a Fehérvári kapu (budai vár) viták, kutatások és ellentmondó vélemények tárgya. Az idő múlásával a Fehérvári kapu (budai vár) jelentősége megnőtt, és jelentős hatást gyakorolt ​​a mindennapi élet különböző területeire. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Fehérvári kapu (budai vár) körül létező különböző megközelítéseket és perspektívákat, valamint annak mai hatását. A kezdetektől a kortárs vonatkozásokig a Fehérvári kapu (budai vár) továbbra is az emberek és a szakemberek széles köre számára érdekes és elmélkedés téma. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Fehérvári kapu (budai vár)-hez kapcsolódó legrelevánsabb szempontokat azzal a céllal, hogy ismereteket gyarapítsunk, és megalapozott vitát ösztönözzünk a jelenséggel kapcsolatban.

  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része

A budavári Fehérvári kapu a vár egyik kapuja, mely a török hódoltság idején az Ova kapu nevet viselte. Akkor még nagyobbrészt középkori építmény volt, mélyen tagolt boltozatos építmény, és benne három egymást követő kapu nyílott. A kaput a mellette álló Fehérvári rondella védte. Nevét onnan kapta, hogy itt vezetett ki a várból a Székesfehérvárra vezető út.

Buda visszafoglalása után még létezett, de mivel itt állt a lőporraktár, annak 1723. évi felrobbanása miatt romba dőlt. Később III. Károly rendeletére Daun Henrik (Heinrich Dietrich Martin Joseph von Daun gróf, tábornagy († 1761)) újjáépítette, de 1892-ben a rondellával együtt a kaput is lebontották. Romjai a mai Kászim pasa bástya melletti várlejtő és az úttest alatt vannak. Helyét ma az újjáépült rondellát és a Tóth Árpád sétányt összekötő, az úttest fölött átívelő híd jelöli.

Források

Commons:Category:Fehérvári rondella
A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérvári kapu (budai vár) témájú médiaállományokat.
  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 262. o. ISBN 963-05-6411-4