A mai világban a Fernando de la Rúa releváns téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Megjelenése óta a Fernando de la Rúa számos vitát és vitát generált a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáról. Hatása több területre is kiterjed, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a társadalomig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Fernando de la Rúa jelenségét, elemezve annak számos oldalát és a mai világra gyakorolt hatásait. Átfogó megközelítéssel igyekszünk megvilágítani ezt az összetett és dinamikus témát, teljesebb és áttekinthetőbb képet nyújtva az olvasónak a Fernando de la Rúa-ről.
Fernando de la Rúa | |
Az Argentin Köztársaság 48. elnöke | |
Hivatali idő 1999. december 10. – 2001. december 20. | |
Előd | Carlos Menem |
Utód | Adolfo Rodríguez Saá |
Született | 1937. szeptember 15. Córdoba |
Elhunyt | 2019. július 9. (81 évesen) Loma Verde |
Sírhely | Cementerio Memorial |
Párt | Radikális Polgári Unió |
Szülei | Antonio de la Rúa |
Házastársa | Inés Pertiné Urien |
Gyermekei | Antonio de la Rúa |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Córdobai Állami Egyetem |
Halál oka | hirtelen szívmegállás |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Fernando de la Rúa aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando de la Rúa témájú médiaállományokat. |
Fernando de la Rúa (Córdoba, 1937. szeptember 15. – Belén de Escobar, 2019. július 9.) argentin politikus, aki 1999. december 10. – 2001. december 21. között Argentína elnöke volt.
Elnöksége alatt többször cserélődött a gazdasági miniszter, míg De la Rúa Domingo Cavallo személyében egy korábbi peronistát, a peso 1:1 arányban a dollárhoz való kötés szellemi atyját hívta meg erre a posztra. Cavallo az argentin válság csúcspontján 2001 végén valamennyi bankszámla befagyasztására az úgynevezett („Corralito“)-ra kényszerült, mely a nép soraiban felháborodást váltott ki, mely elsősorban az úgynevezett Cacerolazos–okban (ők csapatokba verődve kanalakkal és fazekakkal csaptak zajt az utcákon) jutott kifejezésre. Ezen túl 2001 végén Buenos Airesben és környékén a munkanélküliek tömeges fosztogatásokba kezdtek. Ennek hatására de la Rúa szükségállapotot vezetett be.
De la Rúa végül 2001. december 21-én lemondott, és egy helikopteren elmenekült az elnöki palotából, miután a tüntetők és a rendőrség erőszakos összecsapásaiban több mint 27 ember életét vesztette. Utóda Adolfo Rodríguez Saá lett, ám mindössze egy hétig maradt hivatalában, az ország gazdaságilag összeomlott, és politikai káoszba süllyedt.
2008-ban korrupció vádjával eljárást indítottak ellene Argentínában. A vádak alól 2013 végén felmentették.