Gerhard Schmidhuber

Ez a cikk a Gerhard Schmidhuber témával foglalkozik, amely nagyon fontos és érdekes a társadalom különböző területei számára. A Gerhard Schmidhuber olyan téma, amely széles körű vitát váltott ki, és az évek során számos ember érdeklődését felkeltette. Ennek a cikknek a célja a Gerhard Schmidhuber-hez kapcsolódó különböző szempontok alapos elemzése, az eredetétől a mai hatásig. Hasonlóképpen, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk majd annak érdekében, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a jelentős témáról. Ezért ennek a cikknek az a fő célja, hogy átfogó és naprakész képet adjon a Gerhard Schmidhuber-ről, hogy elősegítse a reflexiót és a kritikai elemzést ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatban.

Gerhard Schmidhuber
Született1894. április 9.
Drezda
Meghalt1945. február 11. (50 évesen)
Budapest
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Szolgálati ideje1914–1920, 1933–1945
Rendfokozatavezérezredes
Egysége 13. páncéloshadoszály
Csatáielső világháború

második világháború

Kitüntetései
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
  • Német Arany Kereszt
  • Halál okacsatában esett el
    A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Schmidhuber témájú médiaállományokat.

    Gerhard Schmidhuber (Drezda, 1894. április 9.Budapest, 1945. február 11.) német vezérőrnagy, a Magyarországot 1944-ben megszálló német csapatok egyik parancsnoka. Egyes források szerint 1945. január 16-án – a szovjet csapatok megérkezése előtt néhány nappal – megakadályozta, hogy a nyilasok lemészárolják a budapesti gettóban összezsúfolt körülbelül 70 000 zsidót úgy, hogy lebombázzák vagy aláaknázzák és felrobbantják a gettót, vagy úgy, hogy lelövik a gettóban lévőket. A pontos terv nem ismert és nem is rekonstruálható, amitől állítólag Schmidhuber megmentette a gettót. Az 1945-ös budai kitörési kísérlet során elesett.

    Szerepe a budapesti gettó felszámolásának megakadályozásában

    1945 januárjában Szalai Pál a nyilasok rendőrségi összekötője tudomást szerzett arról, hogy a Royal szállóban jelentős számú német SS-katona és magyar nyilas gyülekezik azzal a céllal, hogy a közeledő szovjet csapatok megérkezése előtt egy éjszakai rajtaütés keretében tömegmészárlást hajtsanak végre a budapesti gettóban.

    Szalai, aki kiábrándult nyilas volt, Schmidhubertől kért segítséget, mivel tudta a német tisztről, hogy távol áll a náci eszméktől. Visszaemlékezése szerint Szalai egyebek mellett azzal is érvelt Schmidhubernek, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, a háború után őt is felelősségre fogják vonni mint tömeggyilkost.

    Schmidhuber összehívatta a tervezett tömeggyilkosság szervezésében részt vállalókat és megtiltotta nekik az akciót, a szervezésben részt vevő SS-tisztet pedig a helyszínen letartóztatta. Ezt követően német őrséget rendelt a gettó bejárataihoz, akik elzavarták az ott „őrködő” nyilasokat. A szovjet hadsereg néhány nappal később elérte a gettót, és ezzel körülbelül 70 000 lakóját szabadította fel.

    Négy történész (Bartha Ákos, Lévai Jenő, Szekeres József és Ungváry Krisztián) hitelesnek tartja Szalai vallomását, mely szerint Schmidhuber döntött volna a gettó megvédéséről. Nyolc egymástól részben teljesen függetlenül nyilatkozó tanú: Domokos Miksa, Kubissy Béla rendőrtiszt, a nyilas Lucska Vilmos és Nidosi Imre, Per Anger svéd diplomata, Perjési Ferenc rendőrtiszt, Szabó Károly és Veres Tamás, Wallenberg fényképésze is elismerte, hogy a gettó ellen volt nyilas terv és Szalai Pálon keresztül ezt végső soron Schmidhuber akadályozta meg. 

    Végeredményben ezt a verziót fogadta el az izraeli Yad Vasem intézet is, amely Szalai Pálnak a „világ igaza” elismerést adományozta. Ennek ellenére vannak történészek (Sipos Péter, Karsai László) akik megkérdőjelezik az egész történetet. Érveik szerint nem is Schmidhuber döntött, mert véleményük szerint a német hadsereg szigorú hierarchiája miatt neki erről jelentést kellett volna tennie feletteseinek – így Karl Pfeffer-Wildenbruchnak és rajta keresztül Heinrich Himmlernek –, akik a háború várható elvesztését látva már inkább igyekeztek elkerülni a további atrocitásokat, mivel a várható felelősségre vonás során azokért is felelniük kellett volna. Hipotéziseiket azonban mindmáig semmilyen konkrét, az ügyre vonatkozó bizonyítékkal nem támasztották alá. Karsai László szerint az is igazolhatatlan, hogy a nyilasok meg akarták volna semmisíteni a pesti nagygettót. Szerinte akkoriban mindez rémhírként terjedt a városban. (Lásd Karsai László: Szalai Pál – Politikai életrajz című 2022-es kötetét.)

    Jegyzetek

    1. Ungváry, 2017.
    2. Ungváry, 2006.
    3. Bartha Ákos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944–1945; Jaffa, Budapest, 2021 (Modern magyar történelem)
    4. Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története; Budapest 1946 Officina 133.
    5. Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése; Budapest 1997, Budapest Főváros Levéltára, 115-118.
    6. Ungváry Krisztián: Hősök? A budapesti csata német katonai elitje; Budapest, 2019 Jaffa, 193-200.
    7. Sipos, 2006.
    8. A pesti gettó megmentői. Karsai László cikke a kötet kapcsán. NOL. Az írás a Népszabadság 2015. 02. 05. számában jelent meg.

    Források

    További információk

    Kapcsolódó szócikkek