A mai világban a Gyógyvíz olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Gyógyvíz megjelenése óta különböző területek szakértői viták, elemzések és tanulmányok tárgya. A társadalomra, a gazdaságra, a politikára és a kultúrára gyakorolt hatása egyetemes jelentőségű témává teszi. Ebben a cikkben a Gyógyvíz különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásáig. Egy kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani azokat a különböző szempontokat, amelyek a Gyógyvíz-et tanulmányozásra és érdeklődésre méltó témává teszik.
Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket, borvizeket, termálvizeket nevezzük, amelyek fizikai tulajdonságai, vagy kémiai összetétele miatt gyógyító hatásúak, és számukra az adott ország rendelete alapján, melynek területén található, az ásványvíz, vagy gyógyvíz megnevezést engedélyezték.
Minden ország szabályozza, illetve a szabályozás révén ismeri el az ásvány-, illetve gyógyvizeit. Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 247. §-a (2) bekezdésének x) pontja, valamint a 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet alapján az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) engedélyezi ásványvíznek és gyógyvíznek vélelmezhető víznek elismert ásványvízként, illetőleg gyógyvízként való megnevezését.
Ásványvíz és gyógyvíz fogalma a 16. századig nem különült el egymástól. Az első fogalmi elkülönülés a 20. században az 1929. XVI sz. Fürdőtörvényben valósult meg.
A gyógyvizeket hőmérsékletük alapján, 20 °C (Magyarországon 30 °C) alatt hideg, az ezt meghaladókat meleg víznek (hévíznek vagy termálvíznek) nevezzük. A mélyfúrású kutak vizét csak akkor nevezzük termál- vagy hévíznek, ha hőmérséklete meghaladja a 30-31 °C-ot.
A termálvizeket hőmérsékletük alapján 3 csoportba sorolják:
Összevetve a fiziológiás oldattal (NaCl 9,5 g % , 325 mol/l)
A gyógyvizeket kémiai elemzés alapján az alábbi csoportokba osztják:
Ezeket savanyúvíznek vagy borvíznek is nevezik, 1 liter vízben 0,6 grammnál több hidrogén-karbonát található. Általában ásványvízként kerülnek forgalomba, de nagyon sok esetben gyógycélra is felhasználják.
Főbb alkotórészei a kalcium-, magnézium-, és hidrogén-karbonát-ionok. Szintén a reumatikus betegségek gyógyítására, de ha szénsavat is tartalmaznak, szív- és gyomorbetegségek kezelésére is használják.
Főképpen a szódabikarbóna ionjait, vagyis nátrium-, és hidrogén-karbonát-ionokat találunk bennük. Leggyakrabban ivókúrára használják, alkalmas a gyomor-, bélhurut, gyomorsavtúltengés, vagy légúti hurut kezelésére.
Nátrium- és kloridionokat tartalmaznak. Alkalmazzák a reuma, a női szervek betegségeiben, de ivókúrában a nyálkahártyák hurutos megbetegedésekor is kedvezően hat.
Jellegzetes keserű ízüket a szulfátion adja, de a glaubersós vizek ezen felül még nátriumiont, a keserűsós vizek magnéziumiont is tartalmaznak. Hígítva a gyomor-, bél-, máj-, epebetegek ivókúrájára használják, hashajtóhatásuk közismert.
Egy literben 0,03 grammnál több kétszer szénsavas vasat tartalmaznak, többnyire sok szabad szénsav, kétszer szénsavas nátrium és kalcium, néha konyhasó, néha kénsavas nátrium mellett. Eszerint beszélhetünk tisztán vasas vizekről, alkális, alkális-konyhasós, földes és glaubersós vasas vizekről. A vasas fürdőkből a vas a bőrön át szívódik fel a szervezetbe, de a vashiány okozta vérszegénység esetén inkább ivókúrát alkalmazva várható el jó eredmény.
A ként kén-hidrogén, karbonil-szulfid (COS), ritkán nátrium-szulfid, kalcium-szulfid alakjában tartalmazzák. Ezek fürdő formájában is alkalmasak arra, hogy a szervezet kénhiányát pótolják, a kénes fürdő erélyes hatású, leginkább a reumás betegségek, egyes bőrbetegségek kezelésében van nagy jelentősége.
Általában ezek egyidejűleg konyhasósak is, ezért alkalmasak a reuma, női szervek betegségei, és egyes bőrbetegségek kezelésére is. Ivókúrában a jód erélyesen hat a pajzsmirigyre, ezért az orvos kanalas mennyiségben rendeli.
Rádiumiont, radon-gázt tartalmaznak, többféle módon, fürdő, belégzés és ivókúra formájában is hatásosan alkalmazzák. Közismerten fájdalomcsillapító hatása van, befolyásolják a belső elválasztású mirigyek működését, befolyásolják az anyagcserét. (Régen a néphit fiatalító hatást is tulajdonított az ilyen vizeknek.)
Ezek kevés oldott szilárd anyagot tartalmaznak, de gyógyító hatásuk közismert, különösen a reumás betegségek esetén.
Sok országban a szabályozás nem tesz különbséget továbbra sem az ásványvíz és a gyógyvíz fogalma között. Ellenben a magyar jog kimondja, hogy:
„ |
|
” |