Ifríkija
Ebben a cikkben elmélyülünk a Ifríkija izgalmas világában (ide írja be a cikk címét), feltárjuk különböző oldalait, felfedezzük eredetét, feltárjuk jelentését és elemezzük a mai társadalomban betöltött relevanciáját. Első megjelenésétől az idő múlásával kialakuló fejlődéséig elmélyülünk az őt körülvevő minden lényeges szempontban. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a tudományos világra gyakorolt hatásáig teljes pillantást vetünk a Ifríkija-re, hogy megértsük annak fontosságát és értékét abban a világban, amelyben élünk. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és gondolkodás útján, miközben felfedezzük a Ifríkija számos dimenzióját, és megfejtjük titkait. Ne hagyd ki!
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ifríkija | |
| 703 – 1705. július 15. | |
 | |
| 1877-es térkép | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ifríkija témájú médiaállományokat. |
Ifríkija (arabul: إفريقية) ország volt a középkorban, amely a mai Tunéziát, a mai Líbia nyugati és a mai Algéria keleti részét takarta. Neve a római–bizánci Africa tartománynév továbbélése.
Elhelyezkedése
A Földközi-tenger és a Szahara között húzódó térséget keletről a Líbiai-sivatagon keresztül a rendszerint Egyiptomból igazgatott Barka (Kirenaika), nyugaton pedig Magrib határolta. Keleten Tripolit, illetve a keletebbre fekvő Szurtot, a képlékenyebb nyugati végeken általában a tengerparti Bidzsáját, illetve olykor a jóval nyugatabbra fekvő Tanaszt és szárazföld belsejében fekvő Miljánát tekintették a határának. A köztes térségben fekvő Algír hovatartozása ennek megfelelően változó volt.
Története
Első önálló uralkodói a 800-ban örökletes emirátust alapító Aglabidák voltak, akiket 909-ben a síita Fátimidák váltottak fel. A fátimida udvar Egyiptomba települését követően, 972-től a hozzájuk lojális Zíridák váltak a térség örökletes helytartóivá; később a család egyik ága, a Hammádidák önállósodott a nyugati térségben. A 11. században a Zíridák a lakosság többségének vallásához, a szunnita iszlámhoz csatlakoztak és elszakadtak a Fátimida Birodalomtól, amit az a Banú Hilál és más beduin törzsek nyugatra indításával torolt meg. Az arab nomádok beáramlásának köszönhetően a hajdani virágzó terület mezőgazdasága tönkrement, és a Zíridák és későbbi utódaik a tengerpartra szorultak vissza. A Magribból kiinduló Almohádok 1160-ban hódították meg teljesen a térséget, de a Hafszidák személyében Ifríkijában ismét önálló uralkodócsalád került hatalomra 1229-ben. Ők az 1574-es oszmán hódításig tudták megőrizni hatalmukat. Ezután a térség több tartományra osztva – Algír, Tunisz és Tripoli központtal – névleg az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Ez a felosztás képezte a későbbi modern államok alapját.
Irodalom
- Mohamed Talbi: L'Émirat aghlabide. 184-296 / 800-909. Histoire politique. Adrien-Maisonneuve, Paris 1966, 122–129. oldal
- Encyclopaedia of Islam 3. kötet: H – Iram. New Edition. Brill, Leiden 1986, 1047 ff. oldal
