Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a In the Wake of Poseidon témáját és hatását a modern társadalomra. Ez a téma eredetétől napjaink relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a rajongók figyelmét és érdeklődését. Ezeken az oldalakon a In the Wake of Poseidon számos oldalát megvizsgáljuk, a történelmi vonatkozásaitól a jövőbeli vonatkozásaiig, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül elemezzük a In the Wake of Poseidon különböző nézőpontjait és véleményét, átfogó és kimerítő képet adva erről a lenyűgöző jelenségről.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
King Crimson In the Wake of Poseidon | ||||
stúdióalbum | ||||
Megjelent | 1970. május 15. | |||
Felvételek | Wessex Sound Studios, London 1970. március–május | |||
Stílus | Progresszív rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 41 perc 04 mp | |||
Kiadó | Atlantic Records | |||
Producer | Robert Fripp, Peter Sinfield | |||
Kritikák | ||||
| ||||
King Crimson-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az In the Wake of Poseidon a King Crimson második albuma. 1970. május 15-én jelent meg. Mire az album a boltokba került, az együttes felállásában fontos változások mentek végbe: Greg Lake Keith Emersonnal és Carl Palmerrel megalapította az Emerson, Lake & Palmert, így Lake csak énekesként szerepel az albumon; a basszusgitárosi poszton Michael Giles testvére, Peter Giles vette át a helyét. A Cadence and Cascade című dalt Gordon Haskell énekli, aki az együttes következő albumán már teljes jogú tagként szerepelt. Ian McDonald helyét Keith Tippett és Mel Collins vette át. A tagcserék ellenére az album hangzása sokban hasonlít az In the Court of the Crimson Kingre.
Az előző albumhoz hasonlóan a hangulat a nyugodt és a kaotikus között változik. Az album első dala a Peace – A Beginning, mely az album közepén instrumentálisan (Peace – A Theme), a végén pedig szöveggel is (Peace – An End) megismétlődik. A Pictures of a City már korábbi koncerteken is elhangzott, akkor még A Man, a City címmel (egy felvétel az Epitaph című koncertalbumon is hallható).
A leghosszabb dal a The Devil's Triangle című instrumentális darab. Alapját Gustav Holst Bolygók (The Planets) című szvitjének Mars, a háborúskodó (Mars: Bringer of War) tétele adta. Az átdolgozott változatot a King Crimson is Marsnak hívta volna, de ezt a szerző jogutódja nem engedélyezte. 1971-ben a dal egy kis részletét a Doctor Who című sorozatban használták.
Minden dalt Robert Fripp és Peter Sinfield írt, kivéve, ahol a szerzők jelölve vannak.