Intervallum

Az intervallum latin szó, eredetileg közt, közbeeső helyet vagy bármely más közbeeső térbeli vagy időbeli dolgot jelöl. A zenében például intervallum a hangköz.

Fogalma a matematikában

A matematikában az intervallum azoknak a számoknak a halmaza, amik két adott szám közé esnek. Megkülönböztetünk zárt és nyílt intervallumokat aszerint, hogy a határoló számok beletartoznak (zárt) vagy sem (nyílt).

Elemi matematika

Az elemi matematikában az intervallum a valós számok egy „összefüggő” részhalmaza.

Formálisan:

• zárt intervallum: ${\displaystyle =\{x|a\leq x\leq b\}\,}$
• nyílt intervallum: ${\displaystyle ]a,b[=\{x|a<x<b\}\,}$

Tehát a nyílt intervallum nem tartalmazza az a és b számokat, a zárt pedig tartalmazza.

Hasonlóan lehet értelmezni az egyik oldalról nyílt, másik oldalról zárt intervallumokat. Például ${\displaystyle [a,b[=\{x|a\leq x<b\}}$ egy balról zárt, jobbról nyílt intervallum.

Szokás csak egy oldalról korlátos intervallumokról beszélni, és ezeket a végtelenig tartó nyílt intervallumként jelölni: ${\displaystyle ]a,\infty [=\{x|a<x\}}$ ] − ∞ , b ] = { x | x <= b } {\displaystyle ]-\infty ,b]=\{x|x<=b\}} .

A nyílt intervallum régebben szokásos jelölése az ${\displaystyle (a,b)}$. Hasonlóan a félig zárt, félig nyílt intervallum ${\displaystyle [a,b)}$-vel jelölhető.

Az ${\displaystyle =\{a\}}$ intervallumot néha degenerált intervallumnak nevezik. Az üres halmaz is intervallum.

Topológia

A topológiában az intervallumok éppen a valós számok összefüggő részhalmazai. A zárt intervallumok zárt halmazok, a nyílt intervallumok nyílt halmazok. A félig nyílt, félig zárt intervallum általában se nem nyílt, se nem zárt halmaz, de a ${\displaystyle \infty )}$ oldal egyszerre teljesíti a nyílt és a zárt halmazok kritériumait is , így például ${\displaystyle [a,\infty )}$ zárt halmaz.

Halmazelmélet

A fenti definíciók természetes módon kiterjeszthetőek tetszőleges részbenrendezett halmazra.

Intervallum-aritmetika

Az intervallumok egyik gyakorlati alkalmazása a kerekítési hibák kezelése, ahol pontos értékeket helyett a lehetséges értékek intervallumaival számolunk. Ahogy a kerekítési hibák a műveletek során nőnek, úgy lesznek egyre nagyobbak az intervallumok is.

Az intervallum-aritmetika műveletei a hagyományos műveletek kiterjesztései: ha ${\displaystyle \oplus }$ egy folytonos bináris művelet a valós számokon, akkor tetszőleges T és S korlátos intervallumhoz a ${\displaystyle \oplus }$ intervallumművelet a következő intervallumot rendeli:

${\displaystyle T\oplus S:=\{t\oplus s|t\in T,s\in S\}}$

(amely lényegében a ${\displaystyle \oplus }$ művelet által definiált komplexusművelet). Az alapműveletekre felírva ezt a definíciót a következő intervallumokat kapjuk:

• + =
• – =
• * =
• / = (A 0-t tartalmazó intervallummal való osztás nem értelmezett.)

Az összeadás és a szorzás asszociatív és kommutatív, de nem disztributív, hanem szubdisztributív (annak megfelelően, hogy a kerekítési hiba nem független a műveletek sorrendjétől): Az X(Y+Z) halmaz részhalmaza az XY+XZ halmaznak.

Az intervallum-aritmetikában a relációk definiálása a következő nehézségekbe ütközik. Ha a T és S intervallumokra T < S azt jelenti, hogy T minden eleme kisebb S minden eleménél, és a T ≥ S azt jelenti, hogy T minden eleme nagyobb vagy egyenlő S minden eleménél, akkor a T ${\displaystyle \not <}$ S reláció nem ugyanakkor állna fenn, mint T ≥ S (holott ez egyedi valós számokra teljesül). Célszerű ezért az intervallumok közötti relációkat csak bizonyos intervallumpárokra definiálni (vagy a többire határozatlannak minősíteni). Ha Int az intervallumok halmaza, akkor a (bármely pár esetén értelmezett) R reláció a háromértékű logika szemléletéhez hasonló Int × Int ${\displaystyle \rightarrow }$ {0,1,2} hozzárendelés, ahol a 2 érték a „határozatlan” vagy érték. Ennek megfelelően, ha R tetszőleges, a valós számokon értelmezett reláció, akkor bármely T és S intervallumra T R S:

• igaz, ha tRs igaz minden T-beli t-re és S-beli s-re,
• hamis, ha tRs hamis minden ilyen t-re és s-re,
• határozatlan, máskülönben.