A Kótoku-in kifejezés az elmúlt években egyre fontosabbá vált, mivel a kontextusok és helyzetek széles skáláját fedi le. A Kótoku-in-től az egészségügy területén a technológia világában való alkalmazásáig ez a koncepció bizonyította sokoldalúságát és alkalmazhatóságát különböző területeken. Hatása világszerte elterjedt, jelentős vitákat, kutatásokat és előrelépéseket generálva. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kótoku-in különböző oldalait és felhasználásait, valamint a modern társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Kótoku-in | |
| |
Vallás | dzsódo |
Építési adatok | |
Építése | 1252 |
Település | Hasze |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 35° 19′ 01″, k. h. 139° 32′ 09″Koordináták: é. sz. 35° 19′ 01″, k. h. 139° 32′ 09″ | |
[ A Kótoku-in weboldala] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kótoku-in témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kótoku-in (高徳院, nyugaton Kōtoku-in) a Tiszta Föld buddhista szekta temploma, Japán Kanagava tartományának Kamakura városában.
A templom a Nagy Buddháról (daibucu), a templom előtt álló Amida Buddha nevű monumentális bronzszoborról híres, ami az ország legismertebb szimbolikus alkotásai közé tartozik. A Nara városában látható Tódai-dzsi után a második legnagyobb alkotás.
A szobor keletkezése valószínűleg 1252-re tehető, a Kamakura-korszakra, amikor a templomi iratok egy bronzszobor építését említik. Az azonban homályos, hogy vajon ez azonos-e a mai szoborral. A szobrot egy fatemplomban emelték, az épületet azonban egy cunami elmosta valamikor a Muromacsi-korszakban, a 15. század második felében. A szobor fennmaradt és azóta szabad téren áll.
1960–1961-ben felujították, ennek során a nyakát megerősítették és méreteket vettek róla, hogy a földrengésektől megvédhessék.
A kamakurai Nagy Buddha egy hatalmas, Amida Buddhát formázó kültéri bronzszobor Japánban, a Kanagava prefektúrában.
A szobrot valószínűleg 1252-ben öntötték, egy Dzsókó nevű szerzetes ötlete alapján, aki adományokat is gyűjtött a cél érdekében. A szobor készítője Óno Goróemon és Tandzsi Hiszatomo volt. A szobornak eredetileg egy templom adott otthont, de ezt 1495-ben elmosta egy cunami, azóta áll a Buddha a szabad ég alatt. Az 1960–61-es felújítások során megerősítették a szobor nyakát és lépéseket tettek annak érdekében, hogy képes legyen ellenállni a földrengéseknek.
Rudyard Kipling – 1901-ben íródott – Kim című regényében gyakran hivatkozik a szoborra mint a „kamakurai Buddhára”.