A mai világban a Körmendy László (bemondó) olyan releváns témává vált, amelyet egyre többen érdekelnek. A Körmendy László (bemondó) eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáig felkeltette az akadémikusok, kutatók és hobbisták figyelmét. A jelenség jobb megértése érdekében ez a cikk átfogó képet ad a Körmendy László (bemondó)-ről, feltárva annak több oldalát, és kiemelve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Részletes elemzéseken és multidiszciplináris megközelítéseken keresztül igyekszik széles és gazdagító perspektívát adni az olvasónak a Körmendy László (bemondó)-ről és annak a mai világban való relevanciájáról.
Körmendy László | |
Született | 1916. szeptember 25. Szeged |
Elhunyt | 1990. augusztus 17. (73 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Gundel Anna (1919–1999) |
Szülei | Gömöry Vilma Körmendy Kálmán |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Kazinczy-díj (1964) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Körmendy László (Szeged, 1916. szeptember 25. – Budapest, 1990. augusztus 17.) Kazinczy-díjas magyar bemondó, a Magyar Rádió főbemondója, műsorvezető.
Szegeden született, szülei színészek voltak, édesapja Körmendy Kálmán, édesanyja Gömöry Vilma. Középiskoláit Kőszegen, a Jogiakadémiát Miskolcon végezte. Színésznek készült, de tisztviselő lett. Katonaként a második világháborúban a hátországi csapatoknál tevékenykedett, egészen 1944 október 15-ig, majd a Magyar Front ellenálló csoportba került. Küldöttként átjutott a német vonalakon a szovjetekhez, majd beállt a Vörös Hadseregbe és a felszabadítókkal visszaérkezett Budapestre. Mivel ismerte a várost, útmutatója, idegenvezetője lett a fővárost átfésülő szovjet katonáknak. Az ö segítségével fogták el Werth Henrik vezérezredest, aki a magyar hadüzenetet sugalmazta. A szovjet parancsnok invitálta Berlinbe is, de ő inkább Magyarországon maradt. Rövid ideig újságíró lett a Kossuth Népénél. 1945 márciusában hirdetés jelent meg a Szabadság című lapban: rádióbemondókat keresnek. Erre jelentkezett Körmendy László is.
„Itt értesültem arról, hogy a még nem is létező Rádió bemondókat keres. Szüleim színészek voltak, így gyerekkoromtól kezdve vonzódtam a különlegességet sejtető pályákhoz...április eleje óta tanultuk a bemondói „mesterséget” azzal a hat kartárssal, akit a rádió felhívására jelentkezett 908 férfi és nő közül alkalmasnak találtak...”
Barsi Ödön, a rádió akkori főrendezője és Abonyi Géza színművész közösen vállalkozott rá, hogy néhány hét alatt a szép, érthető beszéd legfontosabb tudnivalóira megtanítja a jelölteket. 29 évesen kezdte rádiós pályáját, 1945. május 1-én szólalt meg első ízben a rádióban. A déli harangszó után ő jelentette be:
„Itt rádió Budapest I. Ma 1945. május elseje van. A felszabadult Magyar Rádió megkezdi műsorát.”
Szép magyar beszédéért 1964-ben megkapta a Kazinczy-díjat.
„Most már magam is tanítom a fiatalokat. Szenvedélyesen szeretem a szép beszédet és gyakran előfordul, hogy autóbuszon vagy másutt kijavítom a helytelen beszédet. Nem haragszanak meg érte.”
A Magyar Televízió, Harminc év a mikrofon előtt címmel portréfilmet készített róla, Borenich Péter a rádióban készített róla dokumentumműsort.
Többek között a Magyar Rádió, a régi Nemzeti Színház történetével, valamint Pest-Buda helytörténetével is foglalkozott, könyvtárában számos ritkaságot gyűjtött.
Felesége Gundel Anna (1919–1999), akinek a szülei Gundel Károly (1883–1956) vendéglős és gasztronómiai művek írója, és Blasutigh Margit voltak.
Az anyai nagybátyja vitéz Gömöry Árpád (1882–1943), magyar királyi tábornok (vezérőrnagy), az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, Borsod-Gömör vármegye-, majd Északpest vármegye testnevelési felügyelője, a "Dobsinai Társaskör" tagja volt.
Tiszteletére alapította a Magyar Rádió a Körmendy László-díjat, melyet a hosszú időn át végzett, magas színvonalú bemondói munka elismeréseként ítéltek oda. Évente 1 fő kaphatja. Átadására a Magyar Rádiózás Napján december 1-én kerül sor.