Ez a cikk részletesen foglalkozik a Kulturális sokk kérdésével, amely napjainkban jelentős jelentőségűvé vált. Az évek során a Kulturális sokk számos tanulmány és kutatás tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük következményeit és alkalmazásait különböző kontextusokban. A Kulturális sokk eredetétől a kortárs társadalomban való fejlődéséig nagy érdeklődést váltott ki, és vitát váltott ki fontosságáról és hatásáról a különböző területeken. Egy kimerítő és szigorú elemzéssel a cél az, hogy rávilágítsunk erre a témára, és olyan átfogó jövőképet kínáljunk, amely gazdagíthatja a Kulturális sokk ismereteit és megértését.
A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban). A kifejezést Kalervo Oberg vezette be 1955-ben, aki a Brazíliában dolgozó számos amerikait vizsgálta, hogyan viszonyulnak az idegen kultúrához.
A kulturális sokk az interkulturális kommunikáció egyik kutatási területe. Minél nagyobb a kulturális sokk, annál nagyobb a kulturális különbség a született és a választott kultúra között. Amikor idegen kultúrába kerülve megpróbálunk a helyi kultúrához asszimilálódni, azt acculturationnek nevezzük. Mikor beleszületünk egy kultúrába és ösztönösen elsajátítjuk, az pedig idegen szóval enculturation.
Az új kultúrába való beilleszkedés nehézségeiből ered, hogy az ember nem tudja, mi megfelelő és mi nem. Ez gyakran az új vagy különböző kultúra bizonyos nézőpontjai iránt érzett erős (erkölcsi) undorral jár együtt. Néhány kutató szerint ugyanakkor a kulturális sokk pozitív hatásokkal is jár, például javítja az önmotivációt.
Edward T. Hall a kulturális sokk kialakulásának három fajtáját emelte ki :