Kuma

Ez a cikk a Kuma problémájával foglalkozik, amely ma nagyon fontos szempont. A Kuma eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos területen alapvető szerepet játszott. A történelem során a Kuma tanulmányozás és elemzés tárgya volt, lehetővé téve számunkra, hogy megértsük fejlődését és hatását a különböző szférákban. Hasonlóképpen, relevanciája ma is nyilvánvaló, vitákat és elmélkedéseket generálva fontosságáról és következményeiről. Ebben az értelemben elengedhetetlen a Kuma jelenség részletes elemzése, feltárva annak különböző oldalait és relevanciáját a jelenlegi kontextusban.

Kuma
OrszágokOroszország
Földrajzi adatok
Hossz802 km
Vízgyűjtő terület33 500 km²
é. sz. 43° 49′ 44″, k. h. 42° 06′ 19″
TorkolatKaszpi-tenger
é. sz. 44° 48′ 36″, k. h. 46° 54′ 02″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuma témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kuma folyó Oroszországban, a Kaukázus északi részén, majd a Kaszpi-tengerbe ömlik. Hossza 802 km, a medence 33,5 ezer km². Fő mellékfolyói: jobboldalon - Podkumok, Zolka, Darja; bal oldalon - Szurkul, Szuhoj, Tomuzlovka.

Nevének eredete

Neve a török "kum" (homok) szóból származik. Alsó folyásánál a Kuma valóban átfolyik a homokon.

Leírása

A Kuma folyó a Kaukázus északi lejtőjén ered, Karacsáj-Cserkesz autonóm terület keleti részén. A hegyek között még gyors folyású folyó a síkságra kijutva, sok kanyarulattal nyugodt folyásúvá szelídül, majd a Kaszpi-tenger előtt, Nyeftyekumszk városán kívül több ágra bomlik, amelyek általában nem érik el a Kaszpi-tengert.

A folyót főleg csapadék táplálja. Szuvorovszkaja falu közelében az átlagos éves vízhozama 10–12 m³/s. A Kuma vizét főleg a nyári vízhiányos időszakban széles körben használják öntözésre (a Tyerek–Kuma- és s Kuma–Keleti-Manics-csatornák) a gazdag Kuma-völgyben (Szuvorovszkaja sztanyicától Nyeftyekumszk városáig). Középső és alsó szakaszán a lefolyást az Otkaznoje falu közelében található Otkaznojei-víztározó szabályozza.

Források

  • A Kuma folyó[halott link]
  • A Szovjetunió felszíni vízkészletei: Hidrológiai tanulmány. T. 8. Észak-Kaukázus. Szerk. D. D. Morduhaj-Boltovszkij (1964).
  • Hapajev S. A. Karacsáj és Balkária földrajzi nevei (2013). ISBN 978-5-91075-015-3
  • Szulejmanov A. Sz. Csecsenföld helynévadása. Szerk. T. I. Burajeva. Groznij: Állami Egységes Vállalat Könyvkiadó, 2006. 362. p. ISBN 5-98896-002-2