Latino sine flexione nyelv

Ebben a cikkben a Latino sine flexione nyelv témáját különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezzük a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását és a jövőre nézve. A Latino sine flexione nyelv olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, és fontos, hogy elmélyítsük a megértését, hogy teljesebb és gazdagabb panoráma legyen. Ebben a cikkben különböző tanulmányokat, szakértői véleményeket és konkrét példákat fogunk megvizsgálni, hogy megvilágítsuk a Latino sine flexione nyelv-et, és átfogó képet adjunk annak mai relevanciájáról.

Latino sine flexione (Interlingua)
Kiejtés
AlkotóGiuseppe Peano
Első kiadás dátuma1903
Nyelvcsaládmesterséges nyelv
Írásrendszerlatin írás
Forrásailatin, más mesterséges nyelvek
GondozzaAcademia pro Interlingua (weboldala)
Nyelvkódok
ISO 639-1-
ISO 639-2art
ISO 639-3-
A Wikimédia Commons tartalmaz Latino sine flexione nyelv témájú médiaállományokat.

A Latino sine flexione (Interlingua) egy teljesen latin alapú mesterséges, emberi kommunikációra kialakított minimumnyelv. Megalkotója az olasz matematikaprofesszor, Giuseppe Peano (18581932) volt.

Elve: „Vocabulario internationale ad maximo, et grammatica minimo”, azaz maximálisan nemzetközi szókincs, minimális nyelvtannal.

Első kiadása 1903-ban a Revista di matematica hasábjain jelent meg. 1904-től 1915-ig több kiadásban megjelent egy 8 nyelvű (latin, angol, francia, német, spanyol, olasz, görög, szanszkrit) összehasonlító szótár is, mely közel 14 000 szót tartalmazott.

A nyelvet az interlingvához hasonlóan prototípus-módszerrel alkotta meg. Mivel Peano elsősorban szaknyelvnek szánta, a nyelv szerkezete egyértelműen a logikára épül.

Írásbeli, tudományos használata az 1960-as években szűnt meg.

Az elnevezéssel kapcsolatban némi zavart okoz, hogy eredetileg a Latino sine flexionét nevezték Interlinguának; ma azonban az Alexander Gode által, az IALA megbízásából 1951-re kidolgozott mesterséges nyelvet nevezik így. Az Occidentalt pedig olykor szokás Interlinguenek is nevezni.

Hangrendszer

Az ábécé (latin mintára) 26 betűből áll:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

A magyartól eltérő betűk a következők:

  • a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
  • ae – magyar é
  • ce, i előtt magyar c, máskor magyar k
  • ch – mint az Ahmed szó h-ja
  • i – magánhangzó előtt magyar j, máskor magyar i
  • oe – magyar ő
  • ph – magyar f
  • qu – magyar kv
  • s – magyar sz
  • th – magyar t
  • ti – magánhangzó előtt, ha nincs előtte s, t, x, akkor ci, máskor ti
  • u – mássalhangzó és magánhangzó között magyar v, máskor magyar u
  • y – magyar ü

A hangsúlyos, nyílt szótagban található magánhangzók megnyúlnak.

Általában az utolsó előtti szótagon van a hangsúly.

Módszerek

A nyelv alapjai a latin nyelven nyugszanak, de azt egy kissé leegyszerűsíti.

Dekompozíció (nyelvtantalanítás) – felbontás

Latin: SOL FULGIT. NOX SEQUITUR DIEM. – A Nap süt. Az éjjel követi a nappalt.

Felbontva: SOL FULG(E)-IT. NOC(TE)-S SEQU(E)-IT-UR DIE-M.

Az első mondat 3, a második 7 elemből áll. A 10 elemből csak 5 szótári elem: sol, fulge, nocte, seque, die. A többi a latin nyelvtan nem internacionális eleme, ezek feleslegesek az adott mondatokban.

A két mondat a Latino sine flexione (Interlingua) rendszerében:

Sol fulge. Nocte seque die.

A szavak nemzetköziségének megállapítása

    Latin:   SOL          angol:       sun – solar, insolation, solstice
                          német:       Sonne – solar, insolation, Solstitium
                          francia:     soleil – solar, insolation, solstice
                          spanyol:     sol
                          olasz:       sole
                          orosz:       солнце (szolnce)
    Ebből a Latino sine flexione szó: sol

Ezzel a módszerrel megvizsgálva csak az a szó kerül a nyelvtervezet lexikájába, amely maximálisan internacionális.

Szófaji műveletek

A szófaji kategória formális és nem reális kategóriája a szónak. Ha nincs névszó- és igeragozás, mely a névszókat és az igéket megkülönbözteti, nincs nyelvtani nem és szám, felesleges a szavakat szófajiságuk szerint megkülönböztetni.

Nyelvtan

Az alapvető nyelvtan a következőkből áll:

  • Nincs névelő.
  • A természetes nemet partikula jelöli: cane mas (kankutya), cane femina (szuka)
  • A főnevek nominativusa a latin ablativus.
  • A többes szám képezhető -s raggal vagy analitikusan is: patre habe filios et filias = patre habe plure filio et plure filia (az apának több fia és lánya van)
  • A melléknevek a latin semlegesnemű alakok.
  • Tőszámnevek: uno, duo, tres, quatuor, quinque, sex, septem, octo, novem, decem
  • Személyes névmások: me, te, illo/illa/id; nos, vos, illos/illas
  • A főnévi igenév végződése -re, a jelen idő az igető. (Több ige rendhagyó.)
  • A múlt és jövő időt határozószókkal lehet kifejezni: heri me scribe (tegnap írtam), in futuro me scribe (írni fogok)

Szövegminta

Problema de lingua internationale es proximo ad solutione.

(A nemzetközi nyelv problémája közel áll a megoldáshoz.)

Forrás

  • Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. (magyarul) Budapest: Gondolat. 1977. ISBN 963 280 180 6 Hozzáférés: 2021. augusztus 7.