Ebben a cikkben a Latino sine flexione nyelv témáját különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezzük a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és a jövőre nézve. A Latino sine flexione nyelv olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, és fontos, hogy elmélyítsük a megértését, hogy teljesebb és gazdagabb panoráma legyen. Ebben a cikkben különböző tanulmányokat, szakértői véleményeket és konkrét példákat fogunk megvizsgálni, hogy megvilágítsuk a Latino sine flexione nyelv-et, és átfogó képet adjunk annak mai relevanciájáról.
Latino sine flexione (Interlingua) | |
Kiejtés | |
Alkotó | Giuseppe Peano |
Első kiadás dátuma | 1903 |
Nyelvcsalád | mesterséges nyelv |
Írásrendszer | latin írás |
Forrásai | latin, más mesterséges nyelvek |
Gondozza | Academia pro Interlingua (weboldala) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | - |
ISO 639-2 | art |
ISO 639-3 | - |
A Wikimédia Commons tartalmaz Latino sine flexione nyelv témájú médiaállományokat. |
A Latino sine flexione (Interlingua) egy teljesen latin alapú mesterséges, emberi kommunikációra kialakított minimumnyelv. Megalkotója az olasz matematikaprofesszor, Giuseppe Peano (1858–1932) volt.
Elve: „Vocabulario internationale ad maximo, et grammatica minimo”, azaz maximálisan nemzetközi szókincs, minimális nyelvtannal.
Első kiadása 1903-ban a Revista di matematica hasábjain jelent meg. 1904-től 1915-ig több kiadásban megjelent egy 8 nyelvű (latin, angol, francia, német, spanyol, olasz, görög, szanszkrit) összehasonlító szótár is, mely közel 14 000 szót tartalmazott.
A nyelvet az interlingvához hasonlóan prototípus-módszerrel alkotta meg. Mivel Peano elsősorban szaknyelvnek szánta, a nyelv szerkezete egyértelműen a logikára épül.
Írásbeli, tudományos használata az 1960-as években szűnt meg.
Az elnevezéssel kapcsolatban némi zavart okoz, hogy eredetileg a Latino sine flexionét nevezték Interlinguának; ma azonban az Alexander Gode által, az IALA megbízásából 1951-re kidolgozott mesterséges nyelvet nevezik így. Az Occidentalt pedig olykor szokás Interlinguenek is nevezni.
Az ábécé (latin mintára) 26 betűből áll:
A magyartól eltérő betűk a következők:
A hangsúlyos, nyílt szótagban található magánhangzók megnyúlnak.
Általában az utolsó előtti szótagon van a hangsúly.
A nyelv alapjai a latin nyelven nyugszanak, de azt egy kissé leegyszerűsíti.
Latin: SOL FULGIT. NOX SEQUITUR DIEM. – A Nap süt. Az éjjel követi a nappalt.
Felbontva: SOL FULG(E)-IT. NOC(TE)-S SEQU(E)-IT-UR DIE-M.
Az első mondat 3, a második 7 elemből áll. A 10 elemből csak 5 szótári elem: sol, fulge, nocte, seque, die. A többi a latin nyelvtan nem internacionális eleme, ezek feleslegesek az adott mondatokban.
A két mondat a Latino sine flexione (Interlingua) rendszerében:
Latin: SOL angol: sun – solar, insolation, solstice német: Sonne – solar, insolation, Solstitium francia: soleil – solar, insolation, solstice spanyol: sol olasz: sole orosz: солнце (szolnce) Ebből a Latino sine flexione szó: sol
Ezzel a módszerrel megvizsgálva csak az a szó kerül a nyelvtervezet lexikájába, amely maximálisan internacionális.
A szófaji kategória formális és nem reális kategóriája a szónak. Ha nincs névszó- és igeragozás, mely a névszókat és az igéket megkülönbözteti, nincs nyelvtani nem és szám, felesleges a szavakat szófajiságuk szerint megkülönböztetni.
Az alapvető nyelvtan a következőkből áll:
Problema de lingua internationale es proximo ad solutione.
(A nemzetközi nyelv problémája közel áll a megoldáshoz.)