Ebben a cikkben elmélyülünk a Loire menti kastélyok lenyűgöző világában, feltárjuk annak számos oldalát, és felfedezzük az élet különböző területeire gyakorolt hatását. A kortárs társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig, a populáris kultúrára gyakorolt hatásain és az akadémiai területen betöltött jelentőségén keresztül a Loire menti kastélyok rányomta bélyegét az emberi lét számos vonatkozására. Ezeken az oldalakon végig elemezzük eredetét, fejlődését és jövőbeli lehetőségeit, megfejtve titkait, és teljes és gazdagító víziót nyújtunk a Loire menti kastélyok-ről. Készüljön fel egy felfedező és tudású utazásra ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.
Loire völgy
A Loire-völgye
A Loire-völgye egy méltán híres és mesébe illő terület, mely a Loire folyó mentén, Franciaország középső, illetve nyugati részén helyezkedik el. Középső szakasza Párizs után az ország második legfontosabb idegenforgalmi régiója, de jelentősége a mezőgazdaság és szállítás szempontjából sem elhanyagolható. Az olasz, a francia és a flamand kultúra kölcsönhatásának köszönhetően a táj rendkívül sokszínű és mégis egységes; e hatásokból itt születettek meg az első franciakertek. Egyes reneszánsz költők a Loire völgyét olyan vonzónak találták, mint Róma környékét. Ez a páratlan vidék az UNESCOVilágörökség listájára is felkerült.
AngersFranciaország nyugati felén található, közel az óceánhoz. A város sok mindenről híres, többek között az Operaházáról, a David d’Anger kiállításról, stb., de mégis az egyik leghíresebb látnivaló, ami évről évre odacsábítja látogatóit, az a kastély vagy inkább talán vár. Azért nevezhető inkább várnak, mert erődítményszerű a felépítése, erre utalnak a vastag, magas falak, a picike, lőrésszerű ablakok a várfalon, a vizesárok a vár körül.
Eredetileg a 13. században építették és nagyon sokáig katonai iskolaként működött, melynek leghíresebb tanulója, Bonaparte Napóleon volt. A II. világháború alatt, mint sok más csodálatos épület Európában, óriási károkat szenvedett. 2009-ben pedig egy szerencsétlen baleset folytán a tetőszerkezete leégett, de sikerült minél előbb helyreállítani az egyik legszebb Loire menti kastélyt. A kastély egész évben látogatható.
Korábban egy 12. századi erőd állt a kastély helyén, de az leégett. Miután I. Ferenc elkobozta a kastélyt, abban több király is megszállt, így például XIV. Lajos is.
Az olasz reneszánsz stílusú épületet gyönyörű angolkert övezi. A falakon értékes festmények és holland gobelinek lógnak. A kastélyt 1905-ben 250 000 frankért eladták a francia államnak, és ma már az UNESCOVilágörökség része. Látogatható.
Château de Chenonceau
Chenonceau kastély
Az összes Loire-menti kastély közül talán Chenonceau a legkiemelkedőbb, a leginkább festői és leginkább bájos. A kastély Indre-et-Loire megyében, Chenonceaux településen áll.
„Hat Hölgy kastélya” néven is emlegetik, ugyanis hat híres francia nő kötődik hozzá. A legelső rögtön az építtető, Thomas Bohier felesége, Catherine Briconnet volt. Catherine lebontatta a kastély helyén álló régi erődítményt, majd pedig egy malom helyére, a folyó egyik kis szigetére építtette fel a várat. Az ő haláluk után II. Henrik király, az egyik leghíresebb pártfogoltjának, Diane de Poitiers-nek adta a kastélyt. Ő volt az, aki a folyó fölé építtette a várat, és csodás kertek alakított ki a kastély bejárata előtt. A harmadik nő, II. Henrik felesége, Medici Katalin volt, aki a férje halála után rögtön el is kobozta a kastélyt és a híd fölé kétszintes épületet, galériát építtetett. A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében őt gyászolta. Ezután a kastély sok kézen ment át, míg nem a 18. századbanDupin tábornok kezében állapodott meg. Dupin tábornok felesége, az elegáns és művelt Madame Dupin az ötödik hölgy a kastély hányattatott történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála. Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t. Dupin asszonyt olyannyira szerette a környék népe, hogy a forradalom idején sem neki, sem a kastélynak nem esett bántódása. A hatodik hölgy Madame Pelouze volt, aki 1864-ben vette meg a jelentősen megrongálódott és elhanyagolt kastélyt, majd óriási összegeket áldozott arra, hogy szebbé varázsolja. Jelenleg is magánkézben van, de látogatható.
_-_2.jpg)
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.jpg)
.jpg)
