A Magyar Hiszekegy jelentőségét a mai társadalomban nem lehet alábecsülni. Megalakulása óta a Magyar Hiszekegy jelentős hatással volt az élet különböző területeire. Akár személyes, akár társadalmi, politikai vagy gazdasági szinten, a Magyar Hiszekegy ilyen vagy olyan formában jelen volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Magyar Hiszekegy relevanciáját különböző kontextusokban, és elemezzük, hogyan fejlődött, és a jövőben is fog fejlődni. Kulcsfontosságú annak megértése, hogy a Magyar Hiszekegy milyen hatással van életünkre, hogy jobban felmérhessük jelentőségét és értékét a mai társadalomban.
A Magyar Hiszekegy a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége által 1920-ban kiírt, a magyarság akkori életérzését a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban megjeleníteni hivatott pályázatra érkezett pályamű, Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna tollából.
Az eredetileg három soros ima a Horthy-korszak „nemzeti imája” lett. A később Hitvallás címen 15 szakaszossá bővített verset Szabados Béla zenésítette meg. Az ima, illetve belőle a dal olyan korszakban keletkezett, amelyben nem volt olyan politikai irányzat, mely ne értett volna egyet a határrevízióval.
A Területvédő Liga és a Védő Ligák Szövetsége céljuknak Magyarország területi integritásának megőrzését tűzték ki, a trianoni békeszerződés aláírása után pályázatot hirdetett egy maximum húsz szavas imára, fohászra, illetve egy maximum tíz szavas jelmondat megírására, amelyek híven kifejezik, hogy az ország nem nyugszik bele területei elvesztésébe, és minden lehetséges módon küzdeni fog azok visszaszerzéséért.
A pályázat eredeti szövege így hangzott:
„A Védő Ligák Szövetsége pályázatot hirdet:
Ugy az ima vagy fohász, mint a jelmondat azt a gondolatot fejezze ki, hogy minden törekvésünk elrabolt országrészeink visszafoglalására irányuljon és addig nem lesz pihenésünk, míg hazánk ujból egységes nem lesz.”
A Rákosi Jenő által elnökölt bírálóbizottság Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna költőnő Magyar Hiszekegy című írását hirdette ki győztesnek az ima és B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” frázisát a jelmondat kategóriában. Az ima a Horthy-korszak „nemzeti imádsága”, a jelmondattal együtt pedig a magyar irredentizmust és területi revizionizmust máig kifejező „himnusza”, illetve jelmondata lett. Utóbbinak gyakori verziója, átirata még a „Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország”, melyben az „egész” szót a „Nagy” helyettesíti.
A Magyar Hiszekegy bejárta a korabeli magyar sajtót, a korszak olyan neves írónak műveivel együtt jelent meg az Irredenta c. kötetben (1921), mint Heltai Jenő vagy Herczeg Ferenc. Műve sikerén felbuzdulva Papp-Váryné 1921-ben Hitvallás címmel tizenöt szakaszos verssé bővítette ki. Ennek megzenésítésére még abban az évben pályázatot írtak ki, amelyet Szabados Béla nyert meg. A szöveg egyes átirataiban, újrakiadásaiban itt-ott eltér az alábbi eredetitől (hogy szándékosan, vagy hanyagságból, nem ismert).