Ebben a cikkben a Me (mitológia) lenyűgöző világát tárjuk fel, elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatását és a mindennapi élet különböző aspektusaiban betöltött jelentőségét. A Me (mitológia) eredetétől a mai hatásig döntő szerepet játszott az általunk lakott világ kialakításában. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a következményeit a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig különböző szférákban. Hasonlóképpen, a Me (mitológia) kevésbé ismert aspektusaiba is belemélyedünk, új perspektívákat tárva fel, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük jelentőségét a jelenlegi kontextusban. Ezzel az utazással arra törekszünk, hogy az olvasónak egy széles és gazdagító látásmódot kínáljunk a Me (mitológia)-ről, és arra hívjuk őket, hogy gondolkodjanak el a kortárs világban betöltött szerepéről.
A me (ékírással: 𒈨; akkád: paršu) a sumer mitológiában szereplő hatalmas titokzatos erők, amelyek a világot, a földet és az eget irányítják. Megtestesülhetnek tárgyakban, cselekvésekben, fogalmakban, miközben megőrzik láthatatlan tulajdonságaikat. Megtestesítik a papi és királyi funkciókat, hatalmi jelvényeket, a művészeteket és mesterségeket, a morális intézményeket, a szexuális fogalmakat. Eredetüket talán a totemizmusban kell keresni.
Eredetileg az Eriduban székelő Enki őrizte és osztotta szét őket a világnak – Enki hatalmát és szerepét az Enki és a világrend eposz mutatja be –, a városoknak és templomoknak, de lánya, Innin egy lakomán ellopta azokat apjától (Innin és Enki eposz), és vitte saját városába, Urukba. A történet gyökrei talán az i. e. 6. évezredig, az Ubaid-korig is visszanyúlhatnak, amelynek elején – az ún. Eridu-korban – Eridu jelentős kor volt. Később az Uruk-korban – amelynek valószínűleg a végén vándoroltak be a sumerek Sumer területére – Uruk lett a legjelentősebb település.
A me erők minden isten tartozékai, mágikus ruhák és díszek hordozzák őket. Amikor Innin lemegy az alvilágba (Innin alvilágjárása), és mind a hét kapunál leveti egy-egy ruhadarabját, akkor a végére védtelen marad, elveszítve isteni erejét, és Ereskigal megölheti őt.
Az akkád mitológiában a me erőkkel rokon, de nem teljesen azonos képzet volt a sorstábláké. Ezeket ott először Tiamat, majd Kingu, végül Marduk volt a birtokosa. A sorstáblák megszabták a világ folyását és eseményeit, az egyének sorsát, azaz simtuját. Mítosz szól arról is, hogy Enliltől a sorstáblákat az Anzú madár lopja el, és Ninurta (Ninhurszag) szerzi vissza.
Töredékes táblákon fennmaradt a me erők több, mint százelemű listája, de a táblák állapota miatt csak mintegy hatvanat sikerült rekonstruálni, amelyek az eredeti sorrendet megtartva: