Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mondovì csata hatását a kortárs társadalomra. A Mondovì csata megjelenése óta minden korosztálytól és kulturális hátterű embertől felkeltette a figyelmét és kíváncsiságát. Az évek során a Mondovì csata állandó vita tárgyának bizonyult, és sokféle véleményt és nézőpontot generált. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Mondovì csata hogyan befolyásolta a mindennapi élet különböző aspektusait, a kommunikáció módjától kezdve a szórakoztatásig és oktatásunkig. Ez a cikk átfogó képet kíván adni a Mondovì csata-ről és annak fontosságáról a mai társadalomban.
Mondovì csata | |||
Első koalíciós háború | |||
A mondovì csata képe Giuseppe Pietro Bagetti (1764–1831) | |||
Dátum | 1796. április 21. | ||
Helyszín | Mondovì, Piemont (ma: Olaszország) | ||
Eredmény | koalíciós győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mondovì csata témájú médiaállományokat. |
Első koalíciós háború (1792–1797) |
---|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A mondovì csata 1796. április 21-én zajlott le a Napoléon Bonaparte által vezetett francia hadsereg és a Szárd-Piemonti Királyság haderői között, az első koalíció háborúja során. A franciák nyerték meg az ütközetet, és nyomban ellenfelükre kényszerítettek egy, a győztes számára előnyös békeszerződést.
Ez volt az utolsó csata a Montenotte-hadjáratban, amelyben Bonaparte tábornok itáliai hadserege (Armée d’Italie) felvette a harcot Michelangelo Alessandro Colli-Marchi 21 000 fős szárd–piemonti hadseregével és a segítségükre érkezett Johann Peter von Beaulieu 28 000 fős osztrák hadseregével.
A kezdeti csatákban Bonaparte a montenottei csatában szétverte Beaulieu tábornok hadseregét, majd a szárd–piemonti haderő ellen fordult. Colli tábornok szívós utóvédharcokban szállt szembe a franciákkal, így az április 16-i cevai csatában is, de azok könyörtelenül űzték nyugatnak, Cuneo erődje és Piemont síkságai felé. Április 18-án Colli tábornok sikeresen kezdte védeni a Corsaglia folyó vonalát San Michele Mondovìnál, de Bonaparte haderői Sérurier, Pierre Augereau, és André Masséna vezetésével április 21-én visszaverték korábbi helyzetébe.
Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn, 64 356 összesen)
Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)
Bonaparte lovassági parancsnoka, Henri Stengel halálos sebet kapott az üldözésben. A franciák mielőtt megtámadták volna Colli seregét, új pozíciót vettek fel az Ellero folyó közelében Mondovì város mindkét oldalán. Sérurier és Masséna kapta a legfontosabb feladatot, Augereau erőit Bonaparte tábornok tartalékban hagyta arra az esetre, ha a Beaulieu hadserege beavatkozna. Amédée Laharpe hadosztálya képezte a hátvédet.
Sérurier úgy alakította újoncokból álló három nehéz hadoszlopát, hogy a tapasztaltabb katonáival biztosította őket a harcban. Azután ő maga vette át a centrumban a fő támadó erők irányítását a szárd–piemontiak ellen, Masséna katonái követték. A kezdeti előrenyomulás nehezen indult, de a szárd–piemontiaknak hamarosan ki kellett térniük a heves támadás elől, és a franciák betörtek a városba. Colli tábornok kénytelen volt elrendelni a visszavonulást.
Április 22-én, Bonaparte tábornok éhes és rongyos katonái kifosztották Mondovì jól felszerelt fegyvertárát. Ekkor a francia tábornok erőteljes támadást rendelt el a szárd–piemonti hadsereg szétverésére. Április 23-án este Colli fegyverszünetet kért és április 28-án a szárd–piemonti kormány aláírta a cherascói fegyverszünetet, ami a Szárd–Piemonti Királyságot kiütötte az első koalícióból. A csata veszteség mérlege: Bonaparte 17 500 emberéből 600 halott és sebesült, a piemontiak vesztesége 8 ágyú és 1600 halott vagy sebesült, 13 000 hadifogoly.