Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Nyugati Hszia-dinasztia témáját, amely téma az elmúlt években az akadémikusok, a szakemberek és a rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A Nyugati Hszia-dinasztia megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, vitákat és reflexiókat generált, amelyek jelentősen hozzájárultak a tudás fejlődéséhez olyan területeken, mint a tudomány, a technológia, a kultúra és általában a társadalom. Ezeken az oldalakon keresztül elmerülünk a Nyugati Hszia-dinasztia lenyűgöző világában, elemezve annak különböző oldalait, hatását és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. A kezdetektől a lehetséges jövőbeli fejlesztésekig a felfedezés és a megértés útjára indulunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy értékeljük a Nyugati Hszia-dinasztia jelentőségét és lehetőségeit a mai világban.
Nyugati Hszia ( ) Birodalom 西夏 Hszi Hszia ( ) | |
történelmi | |
1038 – 1227 | |
A Nyugati Hszia ( ) Birodalom és két szomszédja, a kínai Szung ( )-dinasztia és a kitaj Liao-dinasztia 1111 körül | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Hszingcsing ( ) |
Terület | kb. 800 000 km² |
Népesség | kb. 3 000 000 fő |
Hivatalos nyelvek | tangut, kínai |
Vallás | buddhizmus |
Államvallás | buddhizmus |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
Uralkodó | császár |
A Wikimédia Commons tartalmaz ] témájú médiaállományokat. |
A Nyugati Hszia ( ) (kínaiul: 西夏; pinyin: Xī Xià; Wade–Giles: Hsi Hsia), vagy Hszi Hszia ( ) Birodalom, illetve a Tangut Birodalom 1038-tól 1227-ig létezett önálló államszervezet volt Kína északnyugati régiójában a mai Ninghszia ( ), Kanszu ( ) tartományok, valamint Csinghaj ( ) keleti, Senhszi ( ) északi, Hszincsiang ( ) északkeleti, valamint Belső-Mongólia délnyugati és Külső-Mongólia déli területein, mintegy nyolcszázezer négyzetkilométer kiterjedésben.
A tangutokra és államukra a korabeli tibeti történeti művekben minyak néven hivatkoztak. A hagyományos kínai történetírás és a modern történeti emlékezet tévesen hajlamos kínai dinasztiaként számontartani.
A birodalom fennállása során a legjelentősebb kereskedelmi útvonal, a selyemút egy igen fontos szakasza felett gyakorolt ellenőrzést. Az önálló írásbeliséggel és magas színvonalú műveltséggel rendelkező birodalom erős és hatékony hadsereggel rendelkezett, melynek már részét képezte a tüzérség is.
A Nyugati Hszia ( ) állam pusztulását a mongol invázió okozta 1227-ben.
A birodalom elnevezése saját, tangut nyelven "" volt, amelynek nyelvtörténetileg rekonstruált kiejtése: *phiow1-bjij2-lhjij-lhjij2; az elnevezés szó szerinti jelentése: „Tiszta, magas és hatalmas Hszia ( ) állam”. Kínaiul: Paj kao ta Hszia kuo ( ) (白高大夏國). Más néven "mjɨ-njaa" vagy "khjɨ-dwuu-lhjij" (萬秘國) hivatkoztak magukra. A régió tangutok néven is ismert volt, a tibetiek pedig minyakként emlegették.
A „Nyugati Hszia ( )” kifejezés valójában a birodalom kínai krónikákban is feljegyzett hivatalos nevének fordítása, amely arra utal, hogy az államalakulat a Sárga-folyó nyugati oldalán helyezkedett el, szemben a keleti oldalon berendezkedett Liao (916-1125) és Csin ( ) (1115-1234) államokkal. Az angolul használt „tangut” kifejezés az ország mongol, tangghut (taŋɣud) elnevezéséből származik. Sokan úgy vélik, hogy ez a szó, a kínai krónikákban feljegyzett, a területen korábban élt tanghsziang ( ) (党項) népcsoport nevéből származik. A magyar szakirodalomban is gyakorta a tangut néven hivatkoznak mind a népre, mint pedig a birodalomra. Ebből származik a modern tangutológia (angolul: tangutology) kifejezés is, amely a kínai Nyugati Hszia ( ) birodalom nyelvét, műveltségét, történelmet stb. vizsgálja.
A Nyugati Hszia ( ) területein eredetileg a tujühun ( ) (吐谷渾) nép, feltehetően valamilyen proto-mongol nyelvet beszélő topa ( ) (拓拔; más néven: tagbacsok) klánja rendezkedett be és alapított államot hszienpej ( ) (鮮卑) néven. Miután a tibetiek 670-ben elpusztították a tujühun ( )okat, a Tanghsziang ( )beli csiang ( )okat irányító egyik herceg, bizonyos To-pa Cse-ce ( ) (拓跋赤辭) meghódolt a Tang-háznak, amely cserébe a Li (李) császári családnevet adományozta neki. Tang-dinasztia uralkodásának vége felé, a topák ( ) csapatokkal segítettek leverni a Huang Csao ( )-féle lázadást (874-884). A Tang kormány 881-ben cserében megbízta őket a Senhszi ( ) tartomány északi részén fekvő Hszia ( ) területek felügyeletével. A Tang-ház 907-ben bekövetkezett bukását követően, tupák ( ) a nyíltan szembeszálltak a Szung ( )-házzal, 982-ben kikiáltották függetlenségüket, majd pedig 1038-ban pedig a Nyugati Hszia ( ) birodalmat.
A Nyugati Hszia ( ) állam megalapítása ugyan 982-re tehető és Li Csi-csien ( ) (李繼遷) nevéhez köthető, de önálló állammá majd csak fia Li Jüan-hao ( ) (李元昊) tette 1038-ban. Ő egyébként annak a Li Tö-ming ( )nek volt a fia, aki elrendelte az önálló tangut írás kidolgozását és bevezetését. Li Jüan-hao ( ) Csing-cung ( ) (景宗) néven császárrá kiáltotta ki magát, ezzel is kifejezve a kínai Szung ( ) birodalomtól való függetlenségét, illetve a vele egyenrangú voltát. A Szung ( )-ház csak a terület kormányzójaként ismerte el Li Jüan-hao ( )t, de vitatta a „császári” cím használatát. A két állam között a hivatalos diplomáciai kapcsolatok 1043-ban indultak meg, amikor is tangut uralkodó fogadta a kínai császár követeit.
Csing-cung ( ) halálát követően, 1048-ban az akkor két esztendős Ji-cung ( ) lett a császár, aki helyett régensként az anyja gyakorolta a hatalmat. Ji-cung ( ) uralkodása idején a Nyugati Hszi ( ) hadjáratot indított a Liao-dinasztia ellen azzal a céllal, hogy vazallus államává tegye. Ji-cung ( ) halálát követően testvére, Huj-cung ( ) lett a császár, de a hatalom továbbra is az anyjuk kezében összpontosult. Ekkor került sor a Szung ( )-dinasztia elleni támadásra, amely azonban sikertelen volt. Huj-cung ( )ot fia, Csung-cung ( ) követte a trónon, de a régens továbbra is a nagyanyja (Huj-cung ( ) anyja) maradt. A dinasztia ekkor újabb támadást indított a Liao- és a Szung ( )-dinasztia ellen.
1115-ben megalakult a dzsürcsi Csin ( )-dinasztia, aminek következményeképpen 1123-ban a Liao császár Nyugati Hszia ( )-ba menekült. Csung-cung ( ) uralkodásának idején Csin ( ) a Liao államot és Nyugati Hszia ( )t is vazallus államává szerette volna tenni. Az államot majd csak Zsen-cung ( ) császár idején sikerült stabilizálni. Ekkora tehető, hogy a tangutuk kidolgozták a saját írásrendszerüket is.
A feljegyzések szerint a Nyugati Hszia ( ) államigazgatásában tibeti, ujgur, han kínai és tangut hivatalnokok, tisztviselők egyaránt szolgáltak. Hivatalos államvallásnak a vadzsrajána buddhizmust tették meg.
A Nyugati Hszia ( ) alapvetően az állattenyésztők és a kereskedők birodalma maradt. Mivel az Ordosztól és Kanszu ( ), Senhszi ( ) tartományok területén elhelyezkedő birodalom sivatagot, sztyeppét, oázisokat és mezőgazdasági művelés alatt álló területeket egyaránt magába foglalt, alapvető volt a ló- és juhtenyésztés, illetve leginkább a kínai lakosság által folytatott búza-, árpa- és kölestermesztés. Ennek ellenére a kereskedelemnek mindvégig központi szerepe maradt, hiszen a birodalom tartotta ellenőrzése alatt a Szung ( ) birodalom és Közép-Ázsia között bonyolódó kereskedelmi útvonalakat. Nyugati Hszia ( ) legjelentősebb kereskedelmi partnere természetesen maga a Szung ( ) állam maradt. A kereskedelem zömében a közös határon létesített piacokon zajlott, ahol a tangutok az olyan árucikkeikért, mint a ló, az ökör, a teve, a juh, a méhviasz, a szőnyeg és a takarmány selymet, tömjént, orvosságokat, kerámiákat és lakkárút kaptak cserébe a kínaiaktól. A birodalom gazdaságának fejlődéséhez azonban nagyban hozzájárult a csempészet is, elsősorban a kínai sóé. A Szung ( )-dinasztiának nem volt elég ereje véget vetni a tangutok rendszeres betöréseinek, ezért 1044-ben békeszerződést kötött velük, amelynek fejében évi 135 ezer vég selymet, 72 ezer uncia ezüstöt és mintegy 14 ezer kilogramm teát volt kénytelen fizetni a tangut udvarnak.
Miután Zsen-cung ( ) halálát követően, Huan-cung ( ) lett a császár. Ekkorra tehető, hogy Dzsingisz kán egyesítette a mongol törzseket, akiknek a nyugati terjeszkedési szándéka egyre nagyobb fenyegetést jelentett Nyugati Hszia ( ) számára. A 13. század elejétől kezdve a tangutok állama szembesülni kényszerült a mongolok első betöréseivel. A tangutok ugyan 1225-ben szövetségre léptek ugyan a mongolokkal a Csin ( ) birodalom ellen, de ez sem menthette meg őket a pusztulástól. Dzsingisz kán hadai 1227-ben megsemmisítették a Nyugati Hszia ( ) birodalmat.