Nyugati szamócafa

A mai világban a Nyugati szamócafa fontos és vita tárgyává vált a társadalomban. Az idő múlásával a Nyugati szamócafa jelentősége megnőtt, és változást idézett elő abban, ahogyan az emberek ezt a témát észlelik és megközelítik. A társadalom fejlődésével a Nyugati szamócafa egyre fontosabbá vált a különböző területeken, vitákat, eltérő véleményeket és bizonyos esetekben konkrét lépéseket generálva. A történelem során a Nyugati szamócafa különféle módon befolyásolta az emberek életét, és hatása ma is figyelemre méltó. Ez a cikk a Nyugati szamócafa különféle perspektíváit és megközelítéseit vizsgálja meg azzal a céllal, hogy elemezze hatását és hatókörét a mai társadalomban.

Nyugati szamócafa
Nyugati szamócafa Korzikán
Nyugati szamócafa Korzikán
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Szamócafaformák (Arbutoideae)
Nemzetség: Szamócafa (Arbutus)
Faj: A. unedo
Tudományos név
Arbutus unedo
L.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati szamócafa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szamócafa témájú médiaállományokat és Nyugati szamócafa témájú kategóriát.

A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. A család kevés, mészkedvelő fajainak egyike. Madrid címerében is megjelenik ábrázolása. Azokon a területeken, ahol a görög szamócafával együtt fordul elő, könnyen kereszteződik. Hibridjük a platánkérgű szamócafa. Rokona a kaliforniai szamócafa, amely azonban Észak-Amerika nyugati részén honos, és jóval magasabbra megnő.

Latin nevében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig csak egyet eszem.

Származási hely, élőhelye

Az atlanti partok mentén, DNY-Írországtól a mediterrán területekig. Sziklás lejtők, cserjések növénye. Egyidejű virágzása és termése miatt nagy a díszítőértéke.

Leírása

Terebélyes, 10 m magasra megnövő fa. Kérge vörösbarna, érdes és repedezett, nem hámlik. A levelek keskenyek, elliptikusak vagy visszástojásdadok, 10 cm hosszúak, 5 cm szélesek, fogazottak. Felszínük erősen fényes és sötétzöld, fonákjuk világosabb. Mindkét oldaluk kopasz. A virágok csupor alakúak, kicsik, fehérek vagy rózsásak. Bókoló, mintegy 5 cm hosszú, hajtásvégi fürtjeik ősszel az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, piros, 2 cm átmérőjű. Ősszel érik az előző évi virágokból.

Felhasználása

Termése ehető, de lisztes íze, szemcsés állaga miatt nem igazán kellemes, inkább pálinka és befőtt formájában fogyasztják.

Nagyon finom szemcséjű fáját az asztalosok hasznosítják. Régebben bőr cserzésére is használták.

A levelek sok csersavat és arbutint tartalmaznak, melyek tisztítják a húgyutakat, és összehúzó hatásúak. Gyökérfőzete magas vérnyomás ellen hatásos.

Képek

Jegyzetek

  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 188. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források

További információk