Ostya (vallás)
Ebben a cikkben a Ostya (vallás) lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma a történelem során sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. A Ostya (vallás) eredetétől a mai hatásig szakértők és rajongók vita, elmélkedés és tanulmányozás tárgya volt. Egy részletes elemzés és egy mélyreható áttekintés révén elmerülünk a Ostya (vallás)-hez kapcsolódó legrelevánsabb és legkiemelkedőbb szempontokba, és egy olyan széles körű és gazdagító látásmódot kínálunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát és relevanciáját a mai társadalomban.
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Az ostya (konszekrálás után: szentostya; neve az engesztelő áldozat jelentésű latin hostia szóból származik) a katolikus egyház gyakorlatában az a búzalisztből készített kovásztalan, lapos, kerek kenyér, amit a misében az átváltoztatáshoz használnak. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változott át. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságú bevágásokkal ellátva használták, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a 12. században alapították meg. A megszentelt ostyát a pap a misében veszi magához, a hívek áldozása előtt. Megőrzésére, a misén kívül való használatra szolgál a szentségtartó (cibórium), a szentségmutató (monstrancia) és a szentségház (tabernaculum).
Források
- Bokor József (szerk.). Ostya, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. január 25.
További információk
