Pannon-tenger

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Pannon-tenger témáját, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. Az eredetétől a mai relevanciájáig elemezzük a Pannon-tenger-hez kapcsolódó összes releváns szempontot. Ezen túlmenően megvizsgáljuk a témában készült különféle véleményeket és tanulmányokat, hogy teljes és tárgyilagos képet adjunk a témáról. Ezzel a cikkel az a célunk, hogy olvasóinknak mélyebb és világosabb megértést biztosítsunk a Pannon-tenger-ről, hogy megalapozott véleményt alkossanak róla. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni a Pannon-tenger-ről!

Pannon-tenger
A Pannon-tenger a miocén idején – jelenlegi határok és helységnevek tájékoztatásul 10–0,6 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N miocén–pleisztocén
A Pannon-tenger a miocén idején – jelenlegi határok és helységnevek tájékoztatásul 10–0,6 Ma
miocénpleisztocén
HelyKárpát-medence
Elsődleges forrásokAlpokKárpátok
Elsődleges lefolyásokParatethys, Adria, Fekete-tenger
Elhelyezkedése
A Pannon-tenger délkeleti része a miocén közepén – tájékoztatásul jelenlegi helységnevekkel
A Pannon-tenger délkeleti része a miocén közepén – tájékoztatásul jelenlegi helységnevekkel
A Wikimédia Commons tartalmaz Pannon-tenger témájú médiaállományokat.

A Pannon-tenger egy ősi tenger volt nagyjából a mai Kárpát-medence területén a miocén végén és pliocén korszakokban. Fennállása során 3–4 km vastagságú üledékrétegek halmozódtak fel a fenekén.

Története

A Pannon-tenger a Tethys-óceán medencéjének feldarabolódása során jött létre. A miocén elején az északi kapcsolatokat az Alpok és Kárpátok kiemelkedése szüntette meg, akkor egy Eoparatethys állapoton keresztül alakult ki a Paratethys. Ez már beltenger jellegű, zártabb öblei helyenként kevesebb sót tartalmaztak (csökkentsósvizűek voltak). A déli kapcsolat megszűnésével, a Dinaridák teljes kiemelkedésével, nagyjából a miocén utolsó szakasza, a szarmata emelet és a pliocén eleje, a pannóniai emelet idején jött létre egy már lefolyástalan medenceként a Pannon-tenger.

A Pannon-tenger mintegy 9 millió éven át létezett. Legnagyobb kiterjedése idején a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt. Eleinte összeköttetésben állt a mai Bajorország helyén található tengerrel, valamint az Égei-tenger és az Adriai-tenger elődeivel is. A Bakony, a Mecsek, a Tarcal-hegység és más hegységek szigetként emelkedtek ki belőle.

A világtengerekről történt teljes lefűződés során fokozatosan édesvizűvé vált, és óriási tó, majd kisebb tavakból álló tóvidék formáját öltötte. A messinai sókrízis idején maradvány vízfelületet alkotott. Utolsó maradványai a térszín emelkedése és a folyók feltöltése miatt a pleisztocén derekán, mintegy 600 000 éve tűntek el. A feltöltődés addig folytatódott, amíg a víztömeg a mai Vaskapu-szoroson keresztül lefolyást nem talált, átadva a helyet a Magyarország vízrajzát később meghatározó ősfolyóknak.

Források

  • Predrag Medović: Praistorija na tlu Vojvodine, Novi Sad, 2001

További információk