Pozsonyi hídfő
A mai cikkben a Pozsonyi hídfő témájában fogunk elmélyülni, feltárva következményeit, jellemzőit és lehetséges alkalmazásait. A Pozsonyi hídfő olyan téma, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezi, ellentmondó véleményeket generál, és megkérdőjelezi a kialakult koncepciókat. Ebben a cikkben elmélyülünk a Pozsonyi hídfő történetében, elemezzük mai relevanciáját, és megvizsgáljuk a hatását különböző összefüggésekben. Ezenkívül megállunk a Pozsonyi hídfő körül létező különböző perspektíváknál, és olyan panorámaképet kínálunk, amely lehetővé teszi a téma összetettségének megértését. Kritikus és gazdagító pillantással foglalkozunk a Pozsonyi hídfő sokrétű aspektusával, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk az ismereteket, és ösztönözzük a jelentésének és jelentőségének mélyreható elmélkedését.
| Pozsonyi hídfő | |
| Ország |  Szlovákia |
| Terület | 93,7 km2 |
| Elhelyezkedése | |
 Pozsonyi hídfő
Pozíció Pozsony térképén
| |
 é. sz. 48° 06′ 37″, k. h. 17° 06′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 37″, k. h. 17° 06′ 31″ | |
A pozsonyi hídfő egy 93,7 km²-es terület Nyugat-Szlovákiában, a Kisalföldön, a Duna jobb partján. Közigazgatásilag Pozsonyhoz tartozik, ez a Pozsonyi V. járás. Pozsonyligetfalu, Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsúny városrészek találhatók itt. Lakossága 111 135 fő (2011).
Története
Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések Magyarország elleni stratégiai megfontolásból csehszlovák hídfőt képeztek Pozsonnyal szemben, a Duna jobb partján Pozsonyligetfalu Csehszlovákiához csatolásával.
1938 októberében, a müncheni egyezmény nyomán a Harmadik Birodalom megszerezte Pozsonyligetfalut és a Duna-balparti Dévényt, szintén stratégiai megfontolásból.
A háború végén a fegyverszüneti egyezmények Kárpátalja kivételével visszaállították Csehszlovákia 1938-as határait. (Kárpátalját a moszkvai szerződés alapján csatolták a Szovjetunióhoz, benne Ukrajnához 1945-ben.) Pozsonyligetfaluban működött az a tábor, ahová 1945-ben vélt vagy valós bűnökkel vádolt magyarokat és németeket zártak, irtózatos körülmények közé és 93 leventét kivégeztek.
A párizsi béketárgyalásokon vetette föl a csehszlovák delegáció, hogy a magyarok ellen honvédelmi okokból szükség van a pozsonyi hídfő kibővítésére, öt magyarországi községgel. A tervezetben eredetileg Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, Rajka és Bezenye szerepelt, de végül csak az első hármat ítélték Csehszlovákiának, ezzel újabb 62 km²-t elcsatolva Magyarországtól.
Pozsonyligetfalu területén az 1970-es években százezres lakótelepet építettek. Ma mind a négy egykori település Pozsony városrésze, a Pozsonyi V. járáshoz tartoznak.
1977–1992 között itt épült a bős–nagymarosi vízlépcső. A hídfő teszi lehetővé a Duna vizének Szlovákia területére való terelését.
