Prielle Péter
A mai világban a Prielle Péter soha nem látott jelentőséget kapott. Megjelenése óta a Prielle Péter jelentős hatással volt különböző területekre, mint például a technológia, az orvostudomány, a kultúra és általában a társadalom. Hatása világszerte kiterjed, megváltoztatva interakcióinkat, kommunikációnkat és életünket. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Prielle Péter hatását és azt, hogy hogyan alakította át azt a világot, amelyben élünk, valamint azt, hogy jelenléte milyen jövőbeni következményekkel jár a mindennapi valóságunkban.
| Prielle Péter | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930) | |
| Született | 1838. június 27. Máramarossziget |
| Elhunyt | 1915. szeptember 16. (77 évesen) Nagyabony |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prielle Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prielle Péter, Priel (Máramarossziget, 1838. június 27. – Nagyabony, 1915. szeptember 16.) színész, rendező. Prielle Kornélia bátyja.
Életútja
1855. december 15-én lépett a színipályára Latabár Endrénél, majd 1871 augusztusában Szatmárra szerződött. Évtizedeken át a vidéki színészetnek egyik kiváló alakja volt. Működésének utolsó szakaszában, 1884-től a régi Nemzeti Színháznak több mint tíz évig volt rendkívül szorgalmas színésze, ahol kollegái körében puritán jelleme révén általános megbecsülésnek örvendett. Itt egyaránt működött mint színész, kardalos, énektanár, majd az 1890-es évek közepétől ruhatári ellenőr is volt. 1898. január 1-jén vonult nyugalomba, mint az Országos Színészegyesület tagja, egy év után (1899. április 1.) a Nemzeti Színház is nyugdíjazta.
Első felesége Könczöl Lujza színésznő (sz. 1854-ben, Pesten), második neje Fácsy Emília (Fáncsy Ilka unokahúga), színésznő (sz. 1852, Tass) Házasságukat 1889. november 25-én kötötték. Lang Bertától született leánya Prielle Kornélia (férjezett Borsody Vilmosné; Huszt, 1860. – Bp., 1923. feb. 15.) operaénekesnő volt.
Fontosabb szerepei
- Várszegi (Szigligeti E.: Cigány)
- Clisander (Molière: Tudós nők)
- Laertes (Shakespeare: Hamlet)
- Szirtfoki (Szigligeti E.: Nőuralom)
- Maurice (Sardou: Jóbarátok)
Működési adatai
1855–56: Győr; 1856–57: Székesfehérvár; 1857, 1859–60, 1874–75, 1878–79: Szeged; 1857–58, 1876–77: Szabadka; 1858–59, 1860–61, 1872–73: Pécs; 1861–62: Debrecen; 1862–63, 1865–66: Kassa; 1863–64, 1873–74: Arad; 1866–70: Kolozsvár; 1870–72, 1877–78: Szatmár; 1875–76: Baja; 1879–81: Miskolc; 1881: Torda, Nagyenyed; 1882: Szentes.
Jegyzetek
- ↑ a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ Bp. VI. ker. állami halotti akv. 245/1923. folyószám.
Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. , Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, .