Regéczy-Nagy László

Regéczy-Nagy László
Született	1925. február 17. Budapest
Meghalt	2021. július 14. (96 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	páncélos
Szolgálati ideje	• 1944–1946, • 1990–1996
Rendfokozata	ezredes
Egysége	1. harckocsiezred
Csatái	Második világháború
Civilben	raktáros, sofőr, segédmunkás, fordító

Regéczy-Nagy László (Budapest, 1925. február 17.– 2021. július 14.) magyar katonatiszt, angol nagykövetségi alkalmazott, akit az 1956-os forradalomban viselt szerepe miatt börtönbüntetésre ítéltek.

Élete

Köznemesi eredetű családból származott. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte. 1936–1939 között Pécsett, 1939–1940 között Kőszegen, majd 1944-ig Marosvásárhelyen végezte katonai tanulmányait. 1944 novemberében Vasváron tisztté avatták, majd az 1. harckocsiezredhez került, amelynek kötelékében részt vett a szovjetek ellen folytatott harcokban. 1945 elején egységével Németországban folytatta a harcot, itt azonban angol hadifogságba esett.

1946-ban hazatérhetett, de nem igazolták, mivel nyugati hadifogságban volt, ezért katonai működését kénytelen volt félbehagyni. Előbb raktáros lett, majd fuvarozó, 1948-ban az angol nagykövetség szolgálatába került, ahol 1949-től a nagykövet sofőrje lett. A forradalom alatt végig a nagykövetségen tartózkodott. Előbb a követség tisztviselőinek családjait szállította be a követség épületébe, majd a nagykövetet hordozta. November közepén megismerkedett Bibó Istvánnal, akinek egy memorandumát átadta az angol követnek. November végén Göncz Árpád kérésére Nagy Imre egyetlen megmaradt írását is eljuttatta a követségi titkárhoz. 1957 tavaszán háromszor is járt Bécsben a követség megbízásából, de június 19-én letartóztatták. Előbb tanúként hallgatták ki a Nagy Imre-perben, majd a Bibó-perben állították bíróság elé két társával együtt.

A vád szerint az angol követség első titkárától rendszeres szállított értesüléseket a „Strassbourgi Forradalmi Tanács” nevet viselő, ellenforradalmi emigrációs szervezet tevékenységéről, működési körülményeiről, a perben szereplő másodrendű vádlottnak. Ezeket az adatokat pedig továbbította dr. Bibó István elsőrendű vádlotthoz. A vád azt is tartalmazta, hogy Nagy Imre utolsó írását a másodrendű vádlottal együtt kijuttatták nyugatra. Őt, mint harmadrendű vádlottat, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1958. augusztus 2-án főbüntetésül 15 év börtönbüntetésre ítélte. A két másik vádlottat egyenként életfogytiglani börtönre ítélték. A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a bűncselekményben alárendelt szerepkörben tevékenykedett és tettét a tárgyaláson a bűnössége elismerésére is kiterjedően megbánta.1963-ban az általános amnesztia idején nem akarták szabad lábra helyezni, de U Thant az ENSZ-főtitkár közbenjárására végül mégis szabad lábra került.

„	Mi nem az amnesztiával szabadultunk, Göncz és én bent maradtunk még hónapokig. Aztán az ENSZ nyomására nagy nehezen kiengedtek minket, tehát nem kellett letölteni neki az életfogytiglant, nekem a 15 évet, Istennek hála. És óriási meglepetés volt az a magyar társadalom, amelyet hat esztendő elteltével talált az ember, a saját hazájában. Jó, odabent azt mondogattuk, hogy a rácsokon belül van a kis börtön, a börtönrácsok és a nyugati határzár között a nagy börtön. De azért azt az önfeladást, amit az ember az első pillanattól kezdve tapasztalt itthon, azt máig sem tudtam elfelejteni. Nagyon keserves volt látni, hogy a magyarok azért, hogy ne kelljen feszültségben, meghasonlásban élniük, a Kádár-rendszer kicsi adományait önként és szívesen elfogadták a legnagyobb jónak. Föladták önmaguk lelkét, azonosságát azokért az apró kedvezményekért, amelyeket a párt kegyelemből adott. Ezek nem megszerzett jogok voltak, bármikor elvehették, tehát kézben tartott társadalomba érkeztem, amelynek nem volt öntudata. Csak egyetlen barátom ölelt meg és mondta: „Köszönöm, amit tettél, helyettem is ültél a börtönben. Ott lett volna a helyem veled, de az Úristen megkímélt ettől!	”
– Regéczy-Nagy László

Ezt követően segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja volt, majd részt vett Nagy Imre és társai újratemetésének megrendezésében. Ugyanebben az évben az MDF tagja lett, majd 1990-től a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, később szárnysegédje lett. 1996-ban ezredesi rangban nyugdíjba vonult, ugyanebben az évben megválasztották a TIB elnökévé.

Jegyzetek

Források

• Régéczy-Nagy László az '56-os Ki-Kicsodában.
• Beszélgetés Regéczy-Nagy Lászlóval