Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Regéczy-Nagy László-et és annak a mai társadalomra gyakorolt hatását. Megjelenése óta a Regéczy-Nagy László végtelenül sok véleményt és vitát generált, és visszatérő beszédtéma lett. Az elmúlt években a Regéczy-Nagy László még nagyobb relevanciára tett szert, és olyan sokrétű szempontokat is befolyásol, mint a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni, hogy a Regéczy-Nagy László milyen különböző szögekből közelíthető meg, megvizsgálva annak következményeit és kihívásait a mai világban. Kétségtelen, hogy a Regéczy-Nagy László továbbra is gondolkodásra és elemzésre ad okot, és ez a cikk a fontosságára és jelentőségére próbál rávilágítani.
Regéczy-Nagy László | |
Született | 1925. február 17. Budapest |
Meghalt | 2021. július 14. (96 évesen) |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | páncélos |
Szolgálati ideje | • 1944–1946, • 1990–1996 |
Rendfokozata | ezredes |
Egysége | 1. harckocsiezred |
Csatái | Második világháború |
Civilben | raktáros, sofőr, segédmunkás, fordító |
Regéczy-Nagy László (Budapest, 1925. február 17.– 2021. július 14.) magyar katonatiszt, angol nagykövetségi alkalmazott, akit az 1956-os forradalomban viselt szerepe miatt börtönbüntetésre ítéltek.
Köznemesi eredetű családból származott. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte. 1936–1939 között Pécsett, 1939–1940 között Kőszegen, majd 1944-ig Marosvásárhelyen végezte katonai tanulmányait. 1944 novemberében Vasváron tisztté avatták, majd az 1. harckocsiezredhez került, amelynek kötelékében részt vett a szovjetek ellen folytatott harcokban. 1945 elején egységével Németországban folytatta a harcot, itt azonban angol hadifogságba esett.
1946-ban hazatérhetett, de nem igazolták, mivel nyugati hadifogságban volt, ezért katonai működését kénytelen volt félbehagyni. Előbb raktáros lett, majd fuvarozó, 1948-ban az angol nagykövetség szolgálatába került, ahol 1949-től a nagykövet sofőrje lett. A forradalom alatt végig a nagykövetségen tartózkodott. Előbb a követség tisztviselőinek családjait szállította be a követség épületébe, majd a nagykövetet hordozta. November közepén megismerkedett Bibó Istvánnal, akinek egy memorandumát átadta az angol követnek. November végén Göncz Árpád kérésére Nagy Imre egyetlen megmaradt írását is eljuttatta a követségi titkárhoz. 1957 tavaszán háromszor is járt Bécsben a követség megbízásából, de június 19-én letartóztatták. Előbb tanúként hallgatták ki a Nagy Imre-perben, majd a Bibó-perben állították bíróság elé két társával együtt.
A vád szerint az angol követség első titkárától rendszeres szállított értesüléseket a „Strassbourgi Forradalmi Tanács” nevet viselő, ellenforradalmi emigrációs szervezet tevékenységéről, működési körülményeiről, a perben szereplő másodrendű vádlottnak. Ezeket az adatokat pedig továbbította dr. Bibó István elsőrendű vádlotthoz. A vád azt is tartalmazta, hogy Nagy Imre utolsó írását a másodrendű vádlottal együtt kijuttatták nyugatra. Őt, mint harmadrendű vádlottat, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1958. augusztus 2-án főbüntetésül 15 év börtönbüntetésre ítélte. A két másik vádlottat egyenként életfogytiglani börtönre ítélték. A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a bűncselekményben alárendelt szerepkörben tevékenykedett és tettét a tárgyaláson a bűnössége elismerésére is kiterjedően megbánta.1963-ban az általános amnesztia idején nem akarták szabad lábra helyezni, de U Thant az ENSZ-főtitkár közbenjárására végül mégis szabad lábra került.
Ezt követően segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja volt, majd részt vett Nagy Imre és társai újratemetésének megrendezésében. Ugyanebben az évben az MDF tagja lett, majd 1990-től a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, később szárnysegédje lett. 1996-ban ezredesi rangban nyugdíjba vonult, ugyanebben az évben megválasztották a TIB elnökévé.