Rotacizmus
Az alábbiakban bemutatott cikkünkben megállunk, hogy elmélkedjünk a Rotacizmus-ről. Ez a téma/figura/karakter a történelem során nagy érdeklődést váltott ki, vitákat és elemzéseket generált különböző területeken. Ebben az értelemben azt javasoljuk, hogy vessünk egy körutat a Rotacizmus-et alkotó különböző éleken, elmélyülve annak legrelevánsabb aspektusaiban és a mai társadalomban gyakorolt hatásaiban. Ily módon igyekszünk elmélyülni a jelentésében, hatásaiban és a kultúrában való jelenlétében, új perspektívákat kínálva és gazdagítva a Rotacizmus-ről szóló ismereteket.
A rotacizmus vagy rotacizálódás terminus (alapja a görög ρ betű ῥῶ ’ro’ neve) olyan hangtani változást nevez meg, melynek során valamilyen mássalhangzó -ré alakul. Különböző nyelvekben ez a jelenség különböző mássalhangzókat érinthet, és főleg diakrón jellegű, azaz hangtani fejlődéshez tartozik, de lehet szinkrón jellegű is, vagyis a nyelv aktuális állapotában a ragozásban nyilvánul meg, de ugyancsak történeti az eredete. A rotacizmus lehet csak nem sztenderd nyelvváltozatra is korlátozott.
Nyelvek történetében
Például az archaikus latin nyelvből a klasszikus latinba való fejlődés során a magánhangzók közötti előbb -be ment át, majd rotacizálódott. A jelenséget megemlíti Titus Livius a Furius tulajdonnév kapcsán, amelyről megjegyzi, hogy Fusius-nak is írják. Az ige terén a főnévi igenév képzője -se volt, majd -re: amare ’szeretni’, legere ’olvasni’, audire ’hallani’.
A latinból egyes újlatin nyelvekbe való fejlődés során is előfordult rotacizálódás. Ilyen például az -é a keleti újlatin nyelvekben, például lat. molam ’malom’ > román moară, aromán moarã, meglenoromán moară, isztroromán morę. Analóg jelenség a magánhangzók közötti protogermán rotacisálódása a nyugati germán nyelvekben (vö. gót maiza > óangol māra > modern angol more ’több’).
Egyes már megalakult újlatin nyelvekben is történt rotacizálódás utólagos fejlődésük során. A spanyolban példa erre az hombre ’ember’ szó. Fejlődése a latin homine(m)-ból indult, mely az óspanyolban az kiesésével *homne lett, majd az elhasonult az -től és lett (> *homre), mivel két egymás melletti nazális mássalhangzót nem tudtak kiejteni, és végül az elhasonulást megerősítette egy ejtéskönnyítő betoldása.
Egyes nyelvek esetében csak bizonyos nyelvjárásokban volt, és esetleg megmaradt rotacizmus. 15. századvégi és 16. századeleji román szövegek igazolják, hogy Erdély és Moldva északi részén rotacizálódott a latin magánhangzók közötti : lat. bene ’jól’ > rom. bine > bire, lat. pane(m) ’kenyér’ > rom. pâne (vö. sztenderd pâine) > pâre. Ez a rotacizmus jellegzetesen megvan az isztrorománban (bire ’jól’, spure ’mondani’) és a románban elszigetelten egyes falvakban az Erdélyi-középhegységben: găiră vs. găină ’tyúk’, lură vs. lună ’hold’.
Számos olaszországi területi nyelvváltozatban (Piemontban, Lombardiában, Liguriában, Romagnában, Calabriában stb.) is megvan az rotacizmusa: Milánóban hallható gora ’torok’ a sztenderd olasz gola helyett, vagy fiora ’lánygyermek’ vs. figliola; Luccában mignoro vs. mignolo ’kisujj’, vagy pentora vs. pentola ’fazék’; a lazioi Sorában vs. tavola ’asztal’; Rómában er vs. il ’a(z)’ (hímnem egyes számú névelő).
A ragozásban
Egyes nyelvekben a ragozásban van szinkrón jelenségként megjelenő rotacizmus. Például a klasszikus latin 3. ragozású főnevek egyes szám alanyesetében megmaradt az archaikus -s rag, amely a többi esetben -r-re vált: arbos ’(élő) fa’ – birtokos eset arboris, genus ’nem’ – generis.
Ilyesfajta rotacizmus nyilvánul meg az angol nyelvben is, a be létige paradigmájában: was ’voltam, volt’ vs. were ’voltál, voltunk, voltatok, voltak’.
Jegyzetek
- ↑ (latinul) Consules inde A. Postumius Albus Sp. Furius Fusus. Furios Fusios scripsere quidam. ’A következő években konzulok voltak Aulus Postumius Albus és Spurius Furius Fuscus. Furius-t olykor Fusius-nak is írják.’ (Ab urbe condita, 3. könyv, ) (Hozzáférés: 2018. március 31).
- ↑ a b Dubois 2002, 412. o.
- ↑ Sala 1989, 275. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, 1010. o.
- ↑ A szó előtti * feltételezett alakot jelöl.
- ↑ DEEL, hombre szócikk.
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, rotacism szócikk.
- ↑ Sala 1989, 158. o.
- ↑ Bennett 1918, 7. o.
Források
- (angolul) Bennett, Charles Edwin. New Latin Grammar (Új latin grammatika). Boston / New York / Chicago: Allyn and Bacon. 1918 (Hozzáférés: 2018. március 31)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2018. március 31)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline. DTL (Hozzáférés: 2018. március 31)
- (spanyolul) Diccionario Etimológico español en linea (Online spanyol etimológiai szótár) (DEEL) (Hozzáférés: 2018. március 31)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 16.)2
- (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1
