A Sajó Sándor (költő) világában sokféle megközelítést, véleményt és nézőpontot találunk. Akár a tudomány, az irodalom, a politika vagy bármely más terület szempontjából, a Sajó Sándor (költő) a történelem során tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt. Ebben a cikkben a Sajó Sándor (költő)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük azokat a különböző elméleteket, kutatásokat és felfedezéseket, amelyek hozzájárultak a Sajó Sándor (költő)-ről alkotott ismereteink bővítéséhez, valamint az ellentmondásokhoz és kihívásokhoz, amelyekkel jelenleg szembesül. Ezzel az átfogó elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani ezt a releváns és érdekfeszítő témát, és látni fogjuk, hogyan formálta és alakítja tovább világunkat.
Sajó Sándor | |
Élete | |
Született | 1868. november 13. Ipolyság |
Elhunyt | 1933. február 1. (64 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, dráma |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó Sándor témájú médiaállományokat. |
Sajó Sándor, született Heringer (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 1.) költő, tanár, drámaíró, tankerületi királyi főigazgató, az MTA levelező tagja.
Id. Sajó Sándor és Rosnagl Terézia fia. Az elemi iskolát Ipolyságon, középiskolai tanulmányait a selmecbányai evangélikus líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, 1895-ben nyert tanári oklevelet. 1891-től a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában, 1893-tól az újverbászi gimnáziumban tanított, egy ideig a Verbász és Vidéke című lapot is szerkesztette. 1903 után Budapestre került. Tanította a magyar és latin nyelvet valamint a szépírást 1903-1918 között a Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban. 1917-től 1930-ig a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatója volt. Ő volt az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkára és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke is. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1930-ban vonult nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta levelező tagjává. 1933. február 1-jén a Krisztina körúton a Déli Vasút előtti illemhelyen érte a halál. Neje Delhaes Lujza volt.
Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok. A "Magyarnak lenni" c. verseskötetében "A vén bolond" c. 1923. évi versében jelent meg először az a verssor, amely azóta szállóigévé vált: "Gyáva népnek nincs hazája".