Solymoskarcsa

A mai cikkben a Solymoskarcsa-et fogjuk megvizsgálni, amely koncepció az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A társadalom fejlődésével a Solymoskarcsa releváns témává vált, amely számos területet felölel, a technológiától a pszichológiáig. Ebben az átfogó tanulmányban a Solymoskarcsa különböző aspektusait, az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását és a jelenlegi környezetben való relevanciáját elemzik. Ez a cikk az eredetétől a kortárs kultúrára gyakorolt ​​hatásáig átfogó és részletes képet nyújt a Solymoskarcsa-ről, azzal a céllal, hogy mélyebben megértse ezt a folyamatosan fejlődő jelenséget.

Solymoskarcsa (Jastrabie Kračany)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Solymoskarcsa (szlovákul Jastrabie Kračany) Királyfiakarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. A Karcsák falucsoport része.

Fekvése

Dunaszerdahelytől 4 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A települést 1289-ben "terra ville Potuna falconariis" néven említik először. 1313-ban "Solmuspaton", 1326-ban "villa Pethen Solymus", illetve "Solymospathun" alakban említik a korabeli források. A pozsonyi váruradalomhoz tartozott, első lakói minden bizonnyal királyi solymászok voltak. Később a gellei érseki székhez tartozott, lakói nemesi kiváltságokkal rendelkeztek. 1828-ban 15 házában 109 lakos élt.

Fényes Elek szerint "Karcsa (Sólymos-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 112 kath. lak."

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Solymoskarcsa, az Alsó-Csallóközben fekvő magyar kisközség, 20 házzal és 92 róm. kath. vallású lakossal; temploma nincs; postája Királyfiakarcsa, távírója és vasúti állomása pedig Dióspatony."

1910-ben 109, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1940-óta Királyfikarcsa része.

2001-ben Királyfikarcsának 967 lakosából 872 magyar és 84 szlovák volt.

Külső hivatkozások

Jegyzetek