Széltalló
A mai világban a Széltalló aktuális és nélkülözhetetlen témává vált a kortárs társadalomban. Befolyása különböző területekre terjed ki, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig. A Széltalló-ről nap mint nap viták, elemzések és elmélkedések tárgya a terület szakértői, valamint a hétköznapi polgárok, akik szeretnék megérteni, milyen hatással van az életükre. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Széltalló különböző aspektusait, az eredetétől a jelenlegi következményeiig, hogy megvilágítsuk ezt a jelenséget és annak mai fontosságát.
| Széltalló (Margine) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Érábrány |
| Rang | falu |
| Községközpont | Érábrány |
| Irányítószám | 417011 |
| SIRUTA-kód | 27132 |
| Népesség | |
| Népesség | 430 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 17′ 37″, k. h. 22° 25′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 37″, k. h. 22° 25′ 24″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Széltalló (Margine), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése
A Berettyó völgyében, Margittától délkeletre, Sebesújfalu, Berettyókohány és Újbártfalva közt fekvő település.
Története
Széltalló nevét 1406-ban p. walachalis Zeltarlow néven említette először oklevél. 1451-ben Zeltarlo, 1808-ban Széltalló, Marsinye ~ Marzsinye, 1913-ban Széltalló néven írták.
1465-ben a Bályokiaké volt. Bályoki Szilveszter ez évben Zeltharlo egészbirtokot zálogba adta Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának és székely ispánnak. 1520-ban a települést mint vámos helyet említették.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bihar vármegyében, dombon fekszik, 360 óhitü lakossal, s anytemplommal, 33 urbéri telekkel. Határa 8000 hold, ... Birtokosai: gróf Gyulay Karolina báró Frimont Péterné, gróf Bethlen Ádámné, gróf Degenfeld Pál, gróf Teleki József, báró Radák, gróf Teleki, Eötvös Tamás, Baranyai rész.”
A 19. század első felében a gróf Bethlen, a gróf Teleki és a gróf Degenfeld család volt birtokosa, a 20. század elején pedig Ernst Péter birtoka volt.
1910-ben 703 lakosából 144 magyar, 551 román volt. Ebből 92 református, 539 görögkeleti ortodox, 42 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott.
Nevezetesség
Források
- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
Hivatkozások
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bihor. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)