Színtest
Ez a cikk a Színtest témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Színtest felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség figyelmét a jelenlegi kontextusban való relevanciája miatt. Annak érdekében, hogy átfogó és részletes képet adjunk a Színtest-ről, elemezzük a releváns szempontokat, a történelmi hátteret, a jövőbeli perspektívákat és a lehetséges következményeket. Ez a feltárás lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Színtest jelentőségét a mai társadalomban és hatását a különböző területeken. A cikk során különböző megközelítéseket, véleményeket és empirikus bizonyítékokat vizsgálunk meg, amelyek hozzájárulnak a Színtest és következményeinek megértéséhez.
A színtestek (plasztiszok) igen változatos méretű sejtalkotók (sejtszervecskék). Szinte csak növényekben találhatóak, de vannak ellenpéldák is. Feladatuk a fotoszintézis vagy a raktározás. A színtestek egymásba át is alakulhatnak. Színtelen, csak két membránnal határolt, proplasztisznak nevezett testként indulnak, majd elhelyezkedésüktől és DNS-tartalmuktól függően alakul későbbi formájuk. Alacsonyabbrendű élőlényekben nem mindig van színtest, csak színanyag.
Csoportosításuk
- Az osztódó (merisztéma-) sejtekben proplasztiszok vannak, melyeknek nincs belső membránrendszerük, nincs klorofilljuk, és a fotoszintézishez szükséges enzimek közül is csak néhányat tartalmaznak.
- A leukoplasztiszok színtelen plasztiszok, amelyeknek két csoportját különböztetjük meg:
- az amiloplasztiszok: a keményítőszintézis és -raktározás színterei.
- az etioplasztiszok: például a talajban csírázó magvakban találhatók. Prolamelláris testek található bennük és klorofill helyett halvány sárgászöld színű pigmentet, a protoklorofillt tartalmazzák. Néhány másodperces megvilágítás után megindul a membránrendszer átrendeződése. Belőlük alakulnak ki a kloroplasztiszok.
- a kromoplasztiszok: klorofill helyett más pigmenteket tartalmaznak (főleg karotint. Ezek adják a gyümölcsök és az egyes nem zöld növényi levelek színeit.
- a kloroplasztiszokat két membrán határolja; a külső a mitokondriumok membránjához hasonlóan redőzetlen. A belsőből lapos és párhuzamos zsákok fűződnek le az alapállományba. Ezek a zsákocskák néhány helyen pénztekercsszerűen egymásra rendeződnek és gránumokat alkotnak; ezekben van a zöld színanyag. A gránumokat egymagukban álló zsákocskák hálószerűen kötik össze. A zsákocskákban folyik a fotoszintézis, a szén-dioxidot pedig a háló köti meg.
- a gerontoplasztiszok adják az őszi lombozat sajátos sárgás-barnás színeit.
Zöld színtest vagy kloroplasztisz
A kloroplasztiszok a fotoszintézist végző növényi és eukarióta algasejtekben található sejtszervecskék.
Sárga színtest vagy kromoplasztisz
Általában sárga, narancssárga vagy piros színű köszönhetően a színanyagaiknak, amik különböző karotinoidok és xantofillok. Membránrendszerük hasonló a zöld színtestekééhez, de kevésbé fejlett és rendszerezett. Feladatukat élénk színeik miatt általában a virágtakaróban és a termésekben végzik, így elősegítik a megporzást és a magok terjesztését. Ezen kívül fotoszintetizálást is végeznek, de ez csak tört része annak amit a zöld színtestek végeznek.
Raktározó színtestek vagy leukoplasztiszok
Gömbölyű, orsó alakú vagy pálcikaszerű színtestek. Külső és belső membránjuk megvan, de belső differencializáltságuk nagyban hiányzik. Legtöbbször fénytől elzárt szervekben találhatóak meg, ennek megfelelően hiányzik belőlük a fotoszintetizálás képessége, így feladatuk a raktározás maradt. Attól függően, hogy mi a raktározott anyag, többféle raktározó színtestet különböztetünk meg, így létezik amiloplasztisz (keményítő), proteoplasztisz (fehérjék) és elaioplasztisz (olajok).
Források
- Tuba Zoltán - Szerdahelyi Tibor - Engloner Attila - Nagy János: Botanika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
- Dr. Lénárd Gábor: Biológia II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.